Ágostházi László búcsúztatása
Mély megdöbbenéssel fogadtuk a hírt, hogy Ágostházi László, a TANÁR ÚR, az ICOMOS tiszteletbeli tagja itt hagyott bennünket. A biztos pillér. Váratlanul, egyenes tartással, elegánsan - ahogy élt, és természetesen, ahogyan viselkedett. Tekintélyt parancsoló hétköznapi közvetlen jelenése, mindig jó kedélyű szeretetteljes egyénisége sok barátságot szült. Nem találkoztam olyan emberrel, aki ne szerette volna. Nem tudott beletörődni az olyan világba, ahol az alapvető emberi értékeket hátrább sorolják. Így is élt.
Barátként, emberként, aki tisztelettel és szeretettel fogadott mindent, és mindenkit, akiben megérezte a mélységet, az elkötelezettséget. Igazi tanár volt, mert ahol jelen volt, jelenléte is tanított. Úr volt, mert kisugárzása volt. A klasszikus értéket, azt a klasszikus polgári értéket képviselte - függetlenül a környező világtól, függetlenül a pillanatnyi érdektől - ami nélkül nem lehet megérteni a műemlékvédelem alapkérdéseit sem.
Mindent tudott, mindent látott és értett, mégis mindig csak kérdezett, de okosan. Kérdései mögött a háttérben ott volt a finom vélemény, elhivatott állásfoglalás, komoly elkötelezettség. Jelenség volt, szaktekintély, aki annak a csodának volt a birtokában, hogy mindenhol el tudta mondani figyelemre érdemes meglátását, mégsem bántott meg soha senkit, pedig gyakran fordult elő, hogy igen messziről indultak a vélemények. Volt stílusa, és a stílus mögött ott volt az ember, aki hol meg tudott döbbenni, hol hamiskásan tudott somolyogni, de mindig képes volt személyessé, emberivé tenni a megkérdőjelezhetetlen, finoman megfogalmazott, de utólag mindig belátható - igazán objektív szakmai véleményt. Tudtuk, hogy érdemes meglátásaira támaszkodni, mert gondolatai a jót, az ügyön belül az embert és nem utolsó sorban a műemlékvédelmet szolgálják.
Nekünk is ez volt önző érdekünk, hogy az ICOMOS-ban is köztünk tudjuk. Láttam, hogy 2006-ban a választáskor elgondolkodott azon, hogy elvállalja-e egy jelentősen átrendeződött bizonytalan szakmai környezetben az ICOMOS alelnöki tisztét. Mégis vállalta, mert felismerte, hogy segíthet…, és a műemlékvédelem ügye akkor is éppen segítségre szorult. A teljes elnökségben ő volt az egyetlen megkérdőjelezhetetlen, mindenki által tisztelt és elismert szaktekintély. A ranggal nem ő lett több, hanem mi. Mi kaptunk munkánkhoz szakmai hátteret, muníciót. Abban az időszakban leginkább az Ő jelenléte, magatartása segítette az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság talpon maradását kifelé és befelé egyaránt. Minden ülésen, fórumon meghatározó volt a jelenléte. Azzal a biztonsággal élhettünk, hogy tudtuk - ha köztünk van, biztosan jó úton járunk.
Nincs építész, aki az építészeti évfordulókról szóló írásait ne ismerné. Az ICOMOS-ban évek óta készítette elő és dolgozott azon, hogy egy műemlékvédelmi Ki-kicsodát állítson össze. Azoknak a megbecsülésére készült, akik egyre inkább a feledés homályába vesznek, pedig nekik köszönhetjük a magyar műemlékvédelem szakmai rangját. Ebben az el nem készült munkában Ágostházi László, mint Tanár úr, külön fejezetet érdemelt volna. Mégis megtévesztő, mert a lexikon nem az emberről szól, és száraz adathalmazzá válik a teljes élet. Róla, pályájáról is „csak” ami megjelenhetne:
„Dr. Ágostházi László DLA a hazai műemlékvédelem emblematikus alakja. Az épített örökség megőrzése érdekében kifejtett, sok évtizedet átfogó páratlanul gazdag és egyedülállóan eredményes, sokrétű (kivitelezői, tervezői, igazgatási, törvényalkotói, oktatói, publikációs) munkásság jellemzi. Több szakmai szervezet tagja, tisztségviselője, meghatározó kezdeményezője. Hosszú évekig az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság vezetőségi tagja, több cikluson át alelnöke, tiszteleti tagja. Az ICOMOS mellett is több (MÉSZ, MUT, MÉK, ÉTE, MTA biz. Tag) szakmai szervezet tagja.
Pályája kezdetén az OMF építésvezetőségének munkatársaként aktív részese volt a Balaton-felvidéki műemlékek 50-es évek végi mintaszerű helyreállításának. A 60-as évektől a VÁTI műemléki műtermének tervezőjeként, majd a Fejér Megyei Tervező Iroda műszaki igazgatóhelyettesként a műemléki helyreállítások tervezésének vált jelentős alakjává. 1987-től az aktuális minisztérium műemléki főosztálya vezetőjeként az igazgatásban, a törvényalkotásban, valamint a szakmai feltételek megteremtésével segítette a műemlékvédelmet. Az Ybl Miklós Műszaki Főiskola Urbanisztikai Tanszékének vezetőjeként generációkat nevelt és oktatott a műemlékvédelem tiszteletére és gyakorlatára. Munkája mellett rendszeresen publikált és tartott előadásokat. Oktatóként a műemlékvédelmi szakoktatásban és az Ybl Főiskola műemlékvédelmi tantárgyának oktatásában bízták meg jelentős feladattal. Az építészet más területén is meghatározó volt munkássága: tervezés, településtervezés-településfejlesztés, műemlékvédelem.
Az általa tervezett épületekkel, helyreállításokkal az egész országban találkozhatunk. Ezek közül a legjelentősebbek Budapesten (Flórián téri romterület kialakítása), Sopronban (Előkapu utca 11. 1961-1966, Szent György utca 7. 1967-1972), Pécsett (tömbrehabilitációs tervek 1970-1972), Kőszegen (Kelcz-Adelffy utca 6. lakóház, Szent Imre templom helyreállítása 1964-1966), Berhidán (római katolikus templom helyreállítása 1962-1964), Fertőrákoson (püspöki kastély helyreállítása 1963-1964), Egerben (Lyceum helyreállítása 1962-1965), Vizsolyban (református templom helyreállítása 1972-1974), Szántódpusztán (kastély helyreállítása 1972-1976, és területrendezési terv 1961-1974) stb.
Jelentősek publikációi, számos cikket, tanulmányt írt. A BME Építészettörténeti Tanszékén a Műemlékvédelmi Szakmérnöki képzés meghatározó oktatója. A kiemelkedő, sokrétű munkát és annak eredményességét tükrözik a Magyar Köztársaság Lovagkeresztje, a Möller-díj, az Ybl-díj, az Építészeti Nívódíj, az Europa Nostra-díj, a Forster Gyula-díj a Magyar Műemlékvédelmi-díj, Hild-díj és számos más kitüntetés.”
Fájdalmas, hogy ezt a szikár összegzést nem a tervezett kötet számára kellett idézni. Láttuk, éreztük, hogy az idő múlásával fokozatosan, egyre távolabbról és fentebbről kísérte munkánkat. Nem visszahúzódott, hanem máshol és máshonnan látta, láttatta ugyanazt - annak megfelelően, ahogy érzékenységi köre változott, ahogy érezte, hogy hol van szükség segítségre. Ahogy múltak az évek, fokozatosan lépett nem hátrább, hanem távolabb, hogy távolabbról lássa és véleményezze ugyanazt. És mindig meglátott valami más összefüggést, mindig tudott mondani valami hasznosat, amit senki sem, és ahogy senki sem. Ez a ritka emberi tudomány csak a bölcsek tudománya, ami csak a legnagyobbakat jellemzi. Amivel foglakozott, amit szeretett, az az örökkévalóságnak szóló építészet, ahol csak a magányos műemlékvédelem tud küzdeni az értékek elmúlása ellen. Tisztelettel és szertettel őrizzük emlékét, bölcs gondolatait, szeretetteljes alakját, hogy az emberi, a baráti értékek is megmaradjanak.
Nagy Gergely
az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság elnöke
Ágostházi László búcsúztatására 2014. december 5-én a Villányi úti Szent Imre Templomban este ½ 8 órakor, szentmise keretében kerül sor.
