Ahol a geometria és a közgazdaságtan találkozik – a Corvinus Egyetem közösségi tereinek megújulása

A  dunaparti Fővámpalota épített örökségünk rangos darabja, ennek ellnére a Corvinus Egyetem oktatási és igazgatási főépületeként használata nem problémamentes. A Nanavízió építészeinek rendszertervéről és az elképzelés első megvalósult eleméről Tomaschek Katalin írt cikket.  

A pesti Dunapart egyik legmeghatározóbb épülete, a Corvinus Egyetem főépületeként működő Fővámpalota az utóbbi évtizedekben méltatlanul kevés odafigyelést kapott. Mint egy gyorsított videófelvételen, úgy változtak a körülötte lévő terek: megújult a dunaparti sétány és a Csarnok tér, megépült a 4-es metró egyik leglátványosabb állomása, megnyitott és egyre több forgalmat bonyolít a Bálna – mindeközben Ybl Miklós csodálatos épülete mozdulatlanul áll, mintegy megdermedve az időben.

Az 1874-ben átadott neoreneszánsz Fővámpalota négy hivatal elhelyezésére épült: itt működött a vámhivatal, a pesti pénzügyigazgatóság, a központi árüzleti igazgatóság és a bányatermék igazgatóság. Funkciójának megfelelően olyan innovatív megoldásokkal büszkélkedhetett, mint a modern, raktárként használt pincerendszer, vagy a közvetlen vasúti kapcsolat az épületbe vezető vasúti vágányok révén.

Stratégiailag előnyös elhelyezkedése és kialakítása miatt a II. világháborúban a magyarok, a németek és később a szovjetek is katonai célokra használták. Többek között ennek köszönhetően 1944 és 1945 során olyan komoly sérüléseket szenvedett az épület, melyek akkoriban szinte helyrehozhatatlannak tűntek. Ennek ellenére az érintettek szerencsére úgy látták, hogy az épület megéri a befektetett energiát, így a Magyar Újjáépítési Minisztérium 1946 augusztusában meg is kezdte a helyreállítás munkálatait.

1948-ban született a döntés, hogy a vámhivatal helyett a Magyar Közgazdaságtudományi Egyetem költözik majd az épületbe, a belső tereket már ennek a döntésnek fényében alakították ki. A két mellékudvar beépítésével előadótermeket hoztak létre, a díszudvar lefedésével kialakult az aula, a Sóház utcai fronton új lépcsőház épült, az Ybl által betervezett terrazzo burkolatot pedig mészkőre cserélték. Az egyetem az 1950-es tanévben vehette birtokba az épületet, pár évvel később pedig elkészült az egyetemi menza, lifteket szereltek be, a földszinten pedig az egyetem igényeinek megfelelően laboratórium és számítóközpont épült.

Az 1980-as években – miután egy éjjel a ruhatárak előtti részen a födém egy darabja leszakadt – újabb korszerűsítést végeztek az épületen: a díszudvar üvegfedését a 3. emelet fölé emelték, ezzel a tér kinyílt. Ekkor kerültek be a posztmodern stílusú büfék, a vitrinek és telefonfülkék, az előadók felett pedig emeleti udvarokat alakítottak ki. 

Az azóta eltelt negyven évben az épület használatának módja és az igények ugyan jelentősen megváltoztak, a belső terek nem mindig követték ezt – az egyetem polgárai spontán módon lakták be az esztétikailag és funkcionálisan elavult közösségi tereket. Az intézmény vezetése felismerte, hogy ez tarthatatlan helyzet, és nem méltó Magyarország egyik legfontosabb egyeteméhez, ezért megkeresték a Nanavízió építészirodát, hogy gondolják újra az egyetem legfontosabb közösségi tereinek működését.

A feladat ebben az esetben nem megoldáskereséssel kezdődött: először a megfelelő kérdéseket kellett feltennie az építészeknek, hogy aztán megfogalmazhassák az ezekre adott választ. A koncepcióalkotáshoz különböző kutatások készültek: építéstörténeti, társadalomtörténeti és várostörténeti kutatás, műemlékleltár a Grafit Műterem által, a leendő felhasználók igényeinek felmérésére kérdőíves és fókuszcsoportos kutatás zajlott, a Kultúraktív csoport Urbanity nevű közösségi tervezést segítő játékában is részt vehettek az egyetem hallgatói, oktatói, valamint felhasználták a Műegyetemen szervezett kurzus kutatását, amelyben Dúll Andrea, Somogyi Krisztina, Schreck Ákos, Szentirmay Tamás, építész és pszichológus hallgatók vettek részt. A különböző módszereket ötvöző vizsgálat eredményeképp 2017 szeptemberére összeállt a dokumentum, amely a tervezés elkezdéséhez szükséges kérdéseket rögzítette.

A megrendelő és az építészek négy fő akcióterületet határoztak meg: az aula, az észak-déli folyosó, a nyugati előcsarnok, és a méltatlanul elhanyagolt emeleti udvarok tereit. A négy terület vizsgálatára problématérkép készült, mely kijelölte a fő mozgási útvonalakat, a vérkeringésbe bevonható kihasználatlan tereket, és megfogalmazta az egyes területek legfőbb, építészeti eszközökkel kezelhető problémáit. A tervezés következő lépése a legintenzívebben használt közösségi tér, az észak-déli folyosó „kitisztítása" volt, melyben megtartották a műemléki leltárban felsorolt értékeket: az egységes építészeti „héjat", a háború után épült előadókat, főlépcsőházat és mészkőburkolatot, valamint a 80-as években kialakult középfolyosós térstruktúrát, a történeti hangulatú lámpákat, a radiátorburkolatokat, a fa vitrineket, ajtókat és telefonfülkéket. Kikerült viszont a képből az összes mobília, a posztmodern büfé, ruhatár és könyvesbolt, valamint a kaotikus megjelenésű és elavult információtartalmú hirdetőtáblák. Ezzel egy zavaró elemektől mentes, egységes megjelenésű tér született, amely alkalmassá vált egy érzékeny kortárs beavatkozás befogadására.

A megfogalmazott koncepció alapja egy bútorcsalád, melynek elemei a találkozás, a közös gondolkodás és eszmecsere helyszíneit teremtik meg. A közös motívum az ötszög, mégpedig nem is akármilyen: a washingtoni egyetem matematikusai által nemrégiben felfedezett 15. szuperötszög, amely képes hézagmentesen lefedni a síkot. A választás nem véletlen: a Nanavízió építészei, Soltész Noémi és Pajer Nóra mindig szívesen nyúlnak a matematikához az építészeti formaalkotás folyamatában.

Ha az ötszög sarokpontjai jelenítik meg az egyént, akkor azokat egyenes vonalakkal összekötve kapjuk meg ezt a speciális formát, a közösséget. Az ötszögek egymáshoz érve, hézagmentesen lefedik a síkot, így alakul ki a közösségekből felépülő egyetemi társadalom. Ez az analógia a Corvinus Egyetemre különösen igaz; az egyetemi élet fontos elemei ezek a sokszor alulról szerveződő szakmai- és diákközösségek, melyek híre gyakran az egyetem falain kívülre is eljut.

Ez a szabálytalan, mégis különleges ötszög forma funkcionálisan is alkalmas a feladatra: az asztalok, kanapék végtelen variációban egymás mellé helyezhetők, a tompaszögek és az oldalhosszak ideális találkozóhelyet alkotnak kisebb és nagyobb társaságoknak egyaránt. Ezt jól bemutatja az „asztaltársaságok" tematikájú, bemart mintákkal díszített asztaltípus, ahol bárki a közgazdaságtudomány fontos gondolkodói közé ülhet az asztalhoz. Az asztalcsalád további tagjain ismert – az egyetem falain belül legalábbis biztosan gyakran elhangzó – közgazdaságtani kifejezések grafikai megjelenítésével találkozunk.

Az ülőbútorok különlegessége az egyedi, ötszögmintás bútorszövet, amelyhez a minták az utolsó magyar textilgyárban készülnek Kőszegen. A Nanavízió építészei számára nem ismeretlen, ám mindig inspiráló folyamat, amikor szakértő iparosok segítségével alakíthatják a terveket, és mélységében megismerhetik az anyagot és a technológiát, amivel éppen dolgoznak. A Kőszegi Textilgyár iparosai ebben készségesen segítettek, a közös munkának köszönhetően pedig különleges és egyedi textilterv született.

Az ötszög forma az akcióterületek mindegyikén visszaköszön: az emeleti udvarok burkolt- és zöldfelületeinek rajzolatában, az aula „uszadékfa" fantázianevű ülőbútorainak elrendezésében, a recepcióspultok formájában, és olyan több helyen is feltűnő kiegészítőkben, mint a növénytartók és a hirdetőtáblák. A különböző elemeket visszatérő motívumként fogja össze a szintén ötszög sémára tervezett egyedi világítótest.

A kivitelezés első ütemében az egyes emeleteken található női mosdókat újították fel a Nanavízió tervei szerint. Az impozáns, egymásba kapcsolódó ötszög lámpák, hátulról megvilágított ötszög tükrök és a gondosan megválasztott csaptelepek, szaniterek egyszerű, de frappáns módon definiálják újra a legintimebb közösségi terek hangulatát.

A projekt most zajló szakaszában a recepció helyének és kialakításának meghatározása a feladat, megjelenése pedig követni fogja a koncepció által definiált irányvonalakat. Ezzel párhuzamosan zajlik az egész főépületre kiterjedő épületinformációs rendszer megalkotása, melyben a Nanavízió a Submachine grafikusaival dolgozik együtt.

Tomaschek Katalin

Szerk: Somogyi Krisztina