Aktivizmus? Ocztos István játéka az "én terem"-ben

Három vonalas rajzomat feltettem a myspace-es oldalamra nagyjából a következő szöveggel: Kreatív játék! Színezd ki, fesd ki, alakítsd át, majd küldd vissza nekem.

Adott egy – valaha volt építész, ma – képzőművész, aki nem része a mainstream kortárs képzőművészeti szcénának abban az értelemben, ahogyan azt a galéria-kereskedelem vagy a kurátorok és művészeti tanácsadók által felállított hierarchiák diktálják. Nem feltétlenül ő jut vezető kurátorok eszébe először, amikor egy kortárs képzőművészeti térképet megrajzolandó, jelentős kiállításhoz keresnek alkotókat, mert nem ő az, aki munkák, iskolák és évtizedek alatt akkurátusan felépített kapcsolati hálók által megkerülhetetlenül belenőtte volna magát a közegbe. Az intézményrendszeren kívül, annak védőhálójától nem (fenn)tartva alkot. Ezen a helyzeten Ocztos István a világon sok százezer másik tehetséges alkotóval osztozik.

A kívülállás azonban nem feltétlenül hátrány, főleg ha az ember a jelenlegi művészeti intézményrendszer nehézkességén, merevségén és sorozatosan kérdőre vont 21. századi szerepén mereng, miközben tehetséges alkotók ezreinek különböző internetes közösségi oldalakon felépülő, új típusú kapcsolati hálója egy olyan decentralizált, sok központú, a valóságosra semmiben nem hasonlító virtuális intézményrendszert épít, amely – a gondolatok szabad áramlásán, egymásra hatásán túl – a közösségi létben többé-kevésbé osztozó egyének személyes preferenciáin alapul.

Lehetsz akárki, csinálhatsz akármit, de ha azt, amit megmutatsz magadból, sokan érdekesnek találják, akkor egyre több másik ember jelöl meg barátnak, egyre többen kíváncsiak rád, és mások oldalait böngészve sok ember gondolatai, alkotásai termékenyíthetnek meg téged is: az aktív jelenlét által egy másik társadalmi háló részévé válsz.

Mindez a myspace.com-on már évek óta így megy. Profik és amatőrök, befutott és ismeretlen művészek, illetve nem-művészek ingyen, szabadidőből és szórakozásból szorgos kulturális munkát végeznek: kulturális ikonokat formálnak, gyűjtenek, tetszést nyilvánítanak, és a kapcsolatokon túl – nem utolsósorban – egy nagyon sokszínű, dinamikus kultúrát építenek. (Antropológusoknak kincsesbánya, nem is értem, hogy miért is nincs ez jobban a kutatás fókuszában!)

A myspace.com-ot az önkéntesség és a szabad akarat tartja fenn. Itt a kultúra progresszív, mások által nehezen befogadható, a mindenkori helyi és globális szcéna-hálózatok hatalmi struktúráiból kimaradó, vagy éppen önkéntesen kivonuló részei találnak korlátlan (tár)helyet gondolatcserére és alkotásra. Ahogyan az utóbbi években a kulturális sajtó jelentős részének az anyagiakban való szűkösségre az internetre történő migráció volt a válasza, úgy kerül ki szép lassan a nagy fehér kockákból (múzeumokból) és trendi galériákból az élő kortárs képzőművészet is, és akcióterepét egy annál sokkal rugalmasabb közegbe, az internetre helyezi át.

Ocztos István kollaboratív művészeti projektet indított el a myspace.com-on, amelyben nagyon sok lenyűgözően szép részlet van. Az együttműködés, az önfeledt játék, az öröm, amit egy másik ember világának megismerése jelent, egy elkezdett vonal, amiről nem tudjuk, hogy ki hogyan fogja befejezni. Az együtt-létnek és a megosztható világnak új játéka ez, amelyből hiányzik minden olyan betegség, amely a kortárs képzőművészet institúcióit megfertőzi. „Vissza a természethez”, vissza az alkotás eredendő természetéhez, amely valahol mindig a belülről eredő önfeledtség kinyilatkozása.

Ocztos csak úgy gondolt egyet, és mivel ehhez az ötleten, a szándékon és a cselekvőképességen kívül nincs szükség sem pályázatra, sem támogatóra, sem megrendelőre, megcsinálta: pillangójának szárny-rebbenése egy egész kis lavinát indított el, kicsit és virtuálisat persze, de ki tudja: a minta az, hogy cselekedni lehet és kell, csak kreativitás és elhatározás kérdése. Az éppen aktuális fizikai körülmények a valóságostól eltávolíthatók és látszólagossá tehetők, s a virtuálisból visszaverődve új – és reméljük magasabb minőségű – valóság teremthető.

Pásztor Erika Katalina

Ocztos István beszámolója a projektről

Három vonalas rajzomat feltettem a myspace-es oldalamra nagyjából a következő szöveggel: Kreatív játék! Színezd ki, fesd ki, alakítsd át, majd küldd vissza nekem. Természetesen előzetesen minden saját dolgot leszedtem az oldalamról. A játék egy hónapig tartott, 25-en vettek benne részt, 62 munkát küldtek be. Az oldalamat folyamatosan frissítettem – s ahogy érkezett egy munka, feltettem -, és kiírtam az “állapot jelentésembe”, hogy új munkák érkeztek. A munkákra rátettem a készítő nevét, a kép mellé pedig „myspace” linkjét. Néhányan e-mail-en küldték, mások az oldalhoz megjegyzésként csatolták a pályaműveket.

Nagyon élvezetes és vicces hónap következett, sok kommunikációval egybekötve. Sokan az elkészített munkájukat feltették az oldalukra – egy hozzám irányító linkkel –, néhányan alapképként használták, mások profilképként. A már meglévő virtuális barátaim mellé sokan jelentkeztek, bejelöltek, írtak, s az oldalamat naponta 80–100-an látogatták. Sokan élvezték a közös kreatív játékot, velem együtt. Néhányan szomorkodtak, hogy lekésték. A határidő egy adott nap 24. órája volt, az utolsó két órában még 8 mű érkezett. Sokan írtak köszönő levelet, kérdezve, hogy mikor lesz a következő közös játék.

Az előzményhez tartozik, hogy készítettem és kiadtam egy gyerekeknek készült kifestőkönyvet 9 rajzzal, s néhány workshop-ot is csináltam velük Budapesten és Berlinben. Ez is nagyon izgalmas volt, hiszen a kifestőmet bátran használták és értelmezték a gyerekek. Belerajzoltak vagy kiegészítették az eredeti rajzokat, ha szerintük hiányzott valami.

A myspace-en az érdekelt, mennyire nyitottak az efféle játékra az emberek, s az, hogy lehet-e ezt a virtuális kapcsolatot erősíteni, személyesebbé tenni. Az egyik eredménye például az lett, hogy amikor Berlinbe mentem – s ezt szintén jeleztem –, többen írtak, hogy szeretnének személyesen is megismerni. Ennek eredményeként három berlinivel is találkoztam: két képzőművésszel és egy színházi emberrel, akik megmutatták hol élnek, mit is csinálnak.

Egy filmrendezővel s a barátnőjével pedig Budapesten találkoztam, nekik egy myspace-es barátom ajánlott, s készítettek is egy kisfilmet (NO SPACE 01) Budapestről, a kiállításomról, s rólam. A pályázat óta folyamatosan együtt dolgozom egy norvég festőművésznővel. Készítettünk egy füzetet 120 közös rajzzal. 38 papírkép most készül, és három vászonfestményt beadtam a múlt csütörtökön lezajlott aukcióra a Boulevard és Brezsnyev Galériába.

A myspace-en alapvetően az az igény fogalmazódik meg, hogy valahol szükség van rád. Megkeresed a helyet, ahol kellesz, ahol szeretnek és kíváncsiak rád. Tágasabb lett a világ, s ez még csak a kezdet.

Ocztos István