Alien versus Predator — futurista kávéház a pláza közepén

A szokványos alaprajzú és helyzetű sarok mozgalmas vonalvezetésű alien-támaszponttá vált, ahol a predator–hölgy mindent átható tekintetének tüzétől lángra lobbannak a berendezési tárgyak színei: a fényes és matt pirosak és lilák ravasz trükkel ejtik csapdába az érzékeket.

Amióta az Allee kitárta a kapuit, se szeri se száma az új helyet méltató írásoknak. Ha nem is nevezhető a pláza-építészet gyöngyszemének (amennyiben létezik egyáltalán ilyen természeti csoda – de miért is ne, az alkotó fantázia nem ismer korlátokat), annyit azért nyugodt lelkiismerettel ki lehet jelenteni, hogy messze a hazai pláza-átlag fölött teljesített. Hiányzik például a tipikus pláza-feeling, igaz, kevés a vásárló, kötetlen a séta, nem kell lépten-nyomon eltökélt pláza macákat és cicákat kerülgetnie az alkalmi ténfergőknek. A garázsban a jelzőszínek alapján a legelborultabb elme is rátalál kis keresgélés után a saját járgányára, a közlekedő terek tágasak – egyáltalán lehet térről beszélni, nem puszta funkció-kielégítésre korlátozódott az építészeti megfogalmazás. Nincs tömeg – üzleti szempontból ez nyilván sajnálatos, viszont közérzet szempontjából határozottan kellemes. A standard márkák és design mellett pedig felbukkan egy bevásárlóközpontokban igazán nem tipikus jelenség: az egyedi belsőépítészet. Méghozzá frekventált helyen, a közlekedési centrumként működő nagy átriumra néző sarkon, a mozgólépcsővel szemben.

A moziba igyekvő megfáradt vásárlókat ellenállhatatlan szempár fixírozza, csábítóan vörös, telt ajkak csücsörítenek sokat ígérően – fogyasztó legyen a talpán, aki ellenáll a kísértésnek. A minimum, hogy közelebb merészkedik, és körülnéz, s akkor már egyéb részleteket is felfedez: meglepetten tapasztalja, hogy szokatlanul színvonalas munkába botlott. Eleinte nem hisz a szemének, de bárhová is pillant, míves és átgondolt formavilággal szembesül. Jók az asztalok, a székek, ha felfelé pillant, érdekes álmennyezetben érdekes formájú lyukak világítanak, ha lesüti a szemét, a piros gumipadló hullámain kalandozik a tekintete, ha a pultot bámulja, a Star Wars valamelyik járművének fedélzetén érezheti magát, s ha lába elgyöngülvén a kanapéra ereszkedik, meghökken a futurisztikus párnázat tapintható vizualitásától. S közben mindegyre visszakalandozik tekintete a fixírozó szempárhoz - a ragadozó hölgy aurája fogva tartja.

Jól átgondolt, és hosszú távon működőképes üzlet-stratégia nyomán döntött úgy a tulajdonos, hogy a designt küldi a ringbe; az unalomig korrekt trendi helyek közé valami igazán eredetit fog csempészni. A tervezésre Göde Andrást és cégét kérte fel, személyes ismeretség alapján. Kezdettől fogva meghökkentő terveket várt, végül is így alakult ki a 21. századot idéző sci-fi hangulat, amely mégis sajátosan retró ízű – hiába, nincs új a galaxisban.

A tervezők számára a kihívást a magyar kivitelezési viszonyok között is nívósan megépíthető, minden ízében hajlított térkompozíció megkonstruálása jelentette. Olyan 21. századi barlangot akartak létrehozni, ahol a tér határai sehol sem érezhetőek, első ránézésre megfejthetetlen részletek teszik a nézőt kíváncsivá, így csalogatva egyre közelebb a potenciális vásárlókat. A bravúr abban rejlik, hogy mindezt hajlított felületekkel érték el – ezt gipszkartonból, MDF lapból könnyedén meg lehetett építeni – és a felületeken alkalmazott speciális anyagokkal „görbítették” tovább a teret. A szokványos alaprajzú és helyzetű sarok így vált mozgalmas vonalvezetésű alien-támaszponttá, ahol a predator–hölgy mindenható és mindent átható tekintetének tüzétől lángra lobbannak a mobil berendezési tárgyak színei: a fényes és matt pirosak és lilák ravasz trükkel ejtik csapdába az érzékeket.

A tervezői koncepció kontra üzleti megfontolás egyetlen ponton csapott össze. Az alien versus predator küzdelmet – nem meglepő módon – utóbbi nyerte, de minthogy a tulajdonos nem mindennapi igényességgel vett részt a munkában, a végeredmény nem jelent stílustörést. A tervezők a résen át kukucskáló szempárt ugyanis – építész vénával – fekete-fehérben képzelték el, a tulajdonos azonban látványosabb megoldásra áhítozott. S igényességét dicséri, hogy nem mindennapi apparátus segítségével állíttatta elő a külön e célra szerződtetett modell külön e célra tervezett és kivitelezett sminkjét és fotóját. Sőt, az éjszakába nyúló fotózásra a tervezőket is meghívta, ami nem csak szép gesztus, de arról is árulkodik, hogy tudatában volt annak, amit az üzleti szférában sokan hajlamosak elfelejteni: a minőség kulcsa a szellemi tőke.

Itt azért az anyagokkal és termékekkel sem fukarkodtak: a különleges hatású tapéta és a kanapé bevonata francia termék (Élitis Visa), a foteleket és kanapét a győri Linea Bútor Stúdió egyedileg gyártotta, ill. állította össze, az asztalok szintén egyedi tervezésűek, ahogyan a lámpák is, melyek szintén egy magyar cég, a Zengővári Kft. munkái. A mennyezet-világításként alkalmazott, az álmennyezet síkjába simuló világító kavicsok tanulságos történetet rejtenek. A tervező félve hozakodott elő az amorf formával, és kiderült, hogy mint annyi területen az életben, itt is a szabálytalan megoldás a nyerő.

A másik sarkalatos pontja a munkának éppen a sarkok megfogalmazása: az éjszakai lezáráshoz szükséges redőnyök rögzítése tette szükségessé az íves sarokelem beépítését. A térelválasztóba vágott lyukon át azért feltárul a szemben lévő sarok, amely egy kényszer szülte szellemes berendezést, akézmosó fülkét rejti. Az ÁNTSZ valamilyen rejtélyes oknál fogva előírta egy mosdó elhelyezését a fogyasztó-térben, így került a nívós darab a cyber-kuckóba, mozgásra felvillanó lila fényben úsztatva a kezet mosni vágyó Alinen-ek végtagjait. A kiegészítőket már a tulajdonos terveztette, illetve választotta, a grafika, az étlap, a csészék, és sótartók a belsőépítészet színvonalát követik. A felszolgálók lila nyakkendőjéről nem is szólva. És még a kaja is finom: helyben sütött pékáru, saláták, sütik, nagyon jó kávé – egyedül talán az ufó-szendvics hiányzik, azt biztos felfalták a pláza-járó predatorok.

A különleges design üzenete üzleti szempontból ellentmondásos: amilyen vonzó a látvány, olyannyira riasztó lehet az asszociáció: itt biztos minden méreg-drága. Ebben az esetben a feltételezés nem állja meg a helyét, de kétségtelenül nagyon érzékeny feladat rátalálni az egyensúlyra. A sci-fi café bizonyíték arra, hogy érdemes próbálkozni: a hasonló, eredetiségükkel, és nem kivagyiságukkal tüntető helyek elterjedésével edzhető a közönség, a reménybeli megrendelők és fogyasztók bizonytalan ízlésvilága.

Zöldi Anna

vezető tervező: Göde András
munkatárs: Gál Béla
szakági tervezők:
gépész: Gregó Tibor
grafika: Szőke Gergely
generáltervező: Kroki Kft.

tervezés éve: 2008
kivitelezés éve: 2009

bruttó szintterület: 65 m²