Állásfoglalás a Szépművészeti Múzeumról - javaslat a továbblépésre
A bővítéssel kapcsolatban a nyilvánosság előtt már korábban is ellenérveket megfogalmazó szakértők tíz fős csoportja az alábbi közleményt juttatta el ma szerkesztőségünkhöz. Ebben összefoglalják kritikai szempontjaikat és javasolják, hogy a fenntartó kérje az MTA részletes állásfoglalását a múzeumfejlesztéssel kapcsolatban.
A Szépművészeti Múzeum bővítése körül 2010 elején kialakult éles vita nyomására
ígéret hangzott el a kifogásolt tervek gyors átdolgozására. Mivel ennek határideje
közel két hónapja lejárt, a közvélemény elvárható tájékoztatása azonban, csakúgy
mint az eddigiekben, ezúttal is elmaradt, szükségesnek érezzük felhívni a figyelmet az
ügy azóta napvilágra került részleteire és összefüggéseire. Magyarország egyik
legfontosabb közgyűjteménye jelentőségének megőrzéséhez és méltó
továbbörökítéséhez szükséges az épület bővítésének lehetőségeit végiggondolni.
Az intézmény működtetéséhez és az otthonául szolgáló épületnek – a muzeológiai
és műemléki szempontoknak maradéktalanul megfelelő – átalakításához azonban
szakmai és társadalmi vitát követő, széles körű egyetértésnek kell alapul szolgálnia.
Meggyőződésünk, hogy a kiemelkedő építészeti értékű múzeumépület átalakítása csak az eredeti értékek és funkciók tiszteletben tartásával történhet meg. Az elsősorban múzeumi funkciókat szem előtt tartó bővítést meg kell előzze az épület használatba bevonható tereinek számba vétele.
Az épületektől nem vonatkoztatható el városképi környezetük sem, márpedig ez a
Szépművészeti Múzeum esetében műemléki és világörökségi védettséget is jelent. A
Szépművészeti Múzeum historizáló épülete, valamint közvetlen és tágabb környezete
európai összevetésben is páratlan harmóniát mutat, s ehhez az összhanghoz csak a
visszafogott beavatkozások lehetnek méltóak – amennyiben azok egyáltalán
szükségesnek bizonyulnak. A Szépművészeti Múzeum esetében a bővítés és a
rekonstrukció kérdései egymástól elválaszthatatlanok. Ezek külön programként és
külön beruházási célkitűzésként való kezelése – amiként az utóbbi évek
gyakorlatában tapasztalható volt – mind az érdemi szakmai szempontok, mind az
építészeti ésszerűség oldaláról tarthatatlan.
Fontosnak tartjuk, hogy a kulturálisan, városképileg és turisztikailag egyaránt kiemelt,
világörökségi védettség alatt álló műemlék és környezete esetében az
engedélyezési folyamat csakis a teljes átláthatóság és társadalmi nyilvánosság
jegyében legyen lefolytatható.
A Szépművészeti Múzeumnak a közelmúltban nyilvánossá vált, átgondolatlan funkcióbővítése azt a veszélyt is magában hordozza, hogy a felépítendő új funkciójú épületrész az aránytalan hazai múzeumfinanszírozás rendszerét tovább torzítja. Európai uniós forrásokat csak egy teljes mértékben átlátható és a rentábilis fenntarthatóság szempontjait is figyelembe vevő beruházásra szabad igénybe venni. A földalatti bővítés nemrégiben nyilvánosságra került tervei azonban olyan új teret és olyan új funkciókat látszanak létrehozni, amely többletköltségeket generálhat, s amelyeket a múzeum vagy a kötelezően előírt közgyűjteményi feladatok rovására lenne képes fedezni, vagy további költségvetési forrásokat igényelhet. Ez a felismerés a szabálytalan eljárás eshetőségére, a fenntartó felelősségére is figyelmeztet.
A Szépművészeti Múzeum nemzetközi jelentőségű magyar közgyűjtemény; ezért
kulcsfontosságú, hogy az itt őrzött gazdag műkincs-állomány bemutatására legyen
egy művészettörténeti és muzeológiai szempontokat érvényesítő, tudományos
munkán alapuló koncepció. Olyan múzeumvezetési gyakorlatra és intézményi
kommunikációra van ugyanis szükség, amely nem csupán az intézményben nagy
költséggel megvalósított, de gyakran nem a múzeum szakmai munkatársainak
tudományos teljesítményén alapuló „megakiállítások”-ra figyel, hanem alapfeladatát jobban betöltve képes a látogatók figyelmét felhívni a Szépművészeti Múzeum közgyűjteményének európai rangú kincseire is. Ezért javasoljuk, hogy a Szépművészeti Múzeum fejlesztésének kérdésében a fenntartó hivatalos formában kérje az ország illetékes tudományos testületeinek, elsősorban a Magyar Tudományos Akadémiának a részletes állásfoglalását, s e tárgyban készülő, mérvadó koncepció határozza meg a Múzeum fejlesztését.
Budapest, 2010. május 18.
Barkóczi István művészettörténész, muzeológus
Nagy Gergely ICOMOS MNB elnöke
Ráday Mihály művészettörténész, városvédő
Rozsnyai József művészettörténész
Sarkadi Márton építész
Sisa József művészettörténész
Szilágyi Márton irodalomtörténész, egyetemi docens
Székely Miklós művészettörténész, a CentrArt Egyesület elnöke
Takács Imre művészettörténész
Tóth Áron művészettörténész, CentrArt Egyesület tudományos titkára
