Állásfoglalás toronyházak építéséről és a kormányzati negyedről
A MUT Környezetesztétikai Tagozata állásfoglalásában leszögezi: ”a Kormány a Nyugati pályaudvar fölött kívánja az apparátusát elhelyezni. Ez újabb brutális beavatkozással járna az amúgy is erősen megbolygatott városszövetben, ráadásul számos közlekedési és biztonsági problémát vetne fel, ...az elhelyezés nem csak szakmailag elhibázott, de az állampolgárok érdekeit sem szolgálná. A kormány ugyanis itt a beruházó nagytőkés vállalatoknak lenne az albérlője, ami az alárendeltség szimbóluma.”
A Magyar Urbanisztikai Társaság Környezetesztétikai Tagozatának
ÁLLÁSFOGLALÁSA
toronyházak építéséről és a kormányzati negyedről
A MUT Környezetesztétikai Tagozata 2007. április 7-én megvitatta a toronyházak, és ezzel összefüggésben a tervezett kormányzati negyed Budapest látképére és a város szövetére várható hatásait. A téma kiemelt jelentősége miatt a Tagozat szükségesnek tartja álláspontjának megfogalmazását, a vitán elhangzottak alapján.
Budapest a világ legszebb fekvésű városai közé tartozik. Szépségét három tényezőnek köszönheti: van vize (Duna), hegyei (Várhegy, Gellérthegy, budai hegykoszorú) és magas szintű építészete (eklektika)*. Mindezek Budapestet Európa egyek legszebb városává tették.
Budapest jellegzetes egyéni arculata a kiegyezéstől az I. világháborúig tartó rendkívül dinamikus korszakban alakult ki. Ennek eredménye az eklektikus városmag, amely városunk önálló karakterét, egyedi arculatát és hangulatát adja, amire ma is büszkék vagyunk, ami Budapest igazi vonzereje. Mindaz, ami azóta történt, erre rétegződik, gazdagítva, vagy éppen szegényítve azt. Az elmúlt években egyre inkább Budapest egyedi értékeinek fokozódó erózióját voltunk kénytelenek tapasztalni, ami a város működésének zavaraira vezethető vissza.
A torony mindig is hatalmi szimbólum volt, korunkban a nemzetközi tőke hatalmát jeleníti meg. E tornyok azonban – a régiekkel ellentétben – teljesen uniformizálják a különböző kulturális és földrajzi adottságokkal rendelkező városokat, tönkreteszik a helyi építészeti hagyományokat, a nemzeti jelleget.
Toronyházak a világon már igen sok helyen vannak, ilyen színvonalú építészet azonban – amely Budapest hagyományos városszövetét még mindig jellemzi – egyre kevesebb. A város idegenforgalmi vonzerejét is alapvetően ez adja, amely ágazat azt ország egyik legnagyobb bevételi forrása.
A magasházak építése további súlyos károkat okozna e megmaradt szövetben, ezért feladatunknak tekintjük ezektől megóvni városunk jellegzetes egyéni arculatát. Ilyenek építése legfeljebb a Hungária körúton kívül képzelhető el, de ott is kérdés, hogy egyáltalán szükség van-e rájuk. Budapest belső területén ugyanis jelenleg is számos üres, kiadó iroda és irodaház található.
A toronyház, mint polgárpukkasztó „művészi” alkotás legfeljebb építészeti kiállításokra való, maketten megjelenítve vagy kivetítve. A Szervita téren azonban provokáció a főváros és ezen keresztül az ország ellen, bűn a magyar nemzet ellen! Ennek megvalósulása az építtetők, az elfogadók és az engedélyezők erkölcsi és politikai öngyilkosságát jelentené.
Jelenleg úgy néz ki, hogy a Kormány a Nyugati pályaudvar fölött kívánja az apparátusát elhelyezni. Ez újabb brutális beavatkozással járna az amúgy is erősen megbolygatott városszövetben, ráadásul számos közlekedési és biztonsági problémát vetne fel, amit csak további jelentős beruházásokkal és költségekkel lehetne valamelyest orvosolni.
Határozott álláspontunk ezért az, hogy ez az elhelyezés nem csak szakmailag elhibázott, de az állampolgárok érdekeit sem szolgálná. A kormány ugyanis itt a beruházó nagytőkés vállalatoknak lenne az albérlője, ami az alárendeltség szimbóluma. A kormányzati negyed építése és a hivatalok elköltöztetése nemhogy hasznot nem hozna, de hosszú távon óriási ráfizetést jelentene az adófizetők pénzéből. Ezért reméljük és várjuk e döntés felülvizsgálatát, amíg nem késő.
A kormányzati negyedet – már amennyiben egyáltalán szükség van egy újnak az építésére – a városkép elemévé kell tenni. Ez pedig a Duna mellett képzelhető el, de úgy, hogy ne zavarja a különleges értékű városképet. A város déli irányban fejlesztendő, és a kormányzati negyed elhelyezését is ez kell meghatározza. A lehetséges területek (Millenniumi városközpont, Észak-Csepel, Kelenföldi iparterület) közül a Csepel sziget csúcsát tartjuk a legmegfelelőbbnek, ahol egy ilyen nagy volumenű fejlesztés új értékekkel is gazdagíthatja városunkat. Ott akár magasházak is elképzelhetők, de csak egységes koncepció alapján. Budapest morfológiájának figyelembe vételével és látképének tiszteletben tartásával.
A Parlament közelsége a mai fejlett távközlés mellett nem elsődleges szempont. A Duna vízi útja azonban ez esetben olyan közlekedési módot tenne lehetővé e centrumok között, amely mind eljutás, mind a biztonság szempontjából a legmegfelelőbb lenne.
Budapest, 2007. április
a Magyar Urbanisztikai Társaság
Környezetesztétikai Tagozata
Alant a szöveg dokumentumként letölthető.
* A szerkesztő megjegyzése: az ”eklektika” ilyen módon való kiemelése nem szerencsés, hiszen önmagában sem pontos építészeti definíció, és ugyanakkor kirekeszt sok más építészeti értéket, melyek nem ”a kiegyezéstől az I. világháborúig tartó rendkívül dinamikus korszak”-ban keletkeztek. Budapest magasszintű építészeti alkotásait együtt, az összes itt élő, tartózkodó ember érdekében - és mindnyájunk által - fokozott gondoskodás illeti meg.
Vargha Mihály
