Alulhatározottság - családi ház, Pilisborosjenő

ifj. Benczúr László gondolatai egy pilisborosjenői családi ház tervezése kapcsán a főváros környéki települések funkcionális és építészeti átalakulásáról, az országot elárasztó harsány stíluskavalkádról és ennek okairól, valamint arról, hogy egy végtelenül egyszerű, visszahúzódó ház hogyan válhat mégis mindezzel szemben határozott tiltakozássá.

Agglomerációs kór-kép
A Budapest környéki falvak a főváros alvó-kerületeivé avanzsálódása inkább devalválódás. Az újonnan parcellázott részek az önkormányzatok pillanatnyi pénzzavarát ugyan megoldják, hosszú távon viszont hatalmas terhet jelentenek a települések számára. Az első számú közellenség a brutálisan megnövekvő forgalom - az ennek (és a fokozott építési forgalomnak) kapcsán tönkremenő úthálózat rendezésére eddig nemhogy megoldás nem született, de teljesen reménytelen is. Még hogyha pénz volna is, és elkerülő utak létesülnének, a legtöbb település vonzereje: az erdők közelsége, a csend és a jó levegő válna semmivé. De az önkormányzatok nem képesek a megnövekedett lakosság igényeinek megfelelő infrastrukturális beruházásokat finanszírozni.

A fentiek után már szinte nyafogásnak tűnik, de mint építészt a legjobban érdeklő kérdés a települések képének változása. Az eredeti épületek tömege (tömegformája) a helyi, jellemzően földművelésből élő lakosság lehetőségeihez mért, takarékos kialakítású, kis méretű és nem utolsó sorban egységes megjelenésű. Ehhez képest manapság nem a lehetőségek, hanem a vélt igények határozzák meg az épületek méretét, formáját, anyaghasználatát. A fogyasztói társadalom szülte rémkép az, amit az újonnan parcellázott területeken láthatunk. Egymásnak feszül a magát organikusként definiáló vonal, a minimál dobozépítészet, a mediterrán, a bauhaus-os és a háttérből mindet kikacagó tüzép-barokk, hogy csak a legjelentősebb áramlatokat említsük.

Ez a lehangoló összkép azért tudott létrejönni, mert a társadalmat átható paranoia begyűrűzött a megbízók és építészek viszonyrendszerébe is. Kizárólag sztereotípiákban képesek kommunikálni egymással. Ennek nem is a megbízók a fő okai, hanem az építészek. Ha hinni tud magában és munkájában a tervező, akkor nem a biztos - sztereotip - megoldást választja, hanem az ugyan rögösebb, időigényesebb, keresgélő, kísérletező utat. Hinnie kell persze a megbízónak is, hogy jó lesz az eredmény - anélkül, hogy a szerződéskötéskor tudná a stílust. A stílusra való koncentrálás oltárán az annál jóval fontosabb térszervezés, az arányrendszerek, a környezetkapcsolat, az épületszerkezeti és részletképzési megoldások szoktak megsemmisülni.

Válasz
Jelen épület tervezése nem azzal az igénnyel indult, hogy a településszerkezeti és az általános építészeti érték problémákat egytől egyig orvosolja. Nem a világmegváltás igényével lép fel, de határozott állásfoglalás a fent leírt anomáliákkal szemben. Abból indult ki, hogy valamiképpen reflektáljon a hagyományos faluszerkezetre és épületformára, például oldalhatáros telepítésével, formailag semlegesnek, vagy inkább alulhatározottnak nevezhető megfogalmazásával. Ez a formai alulhatározottság a fennálló építészeti ál-stílusok sem környezetükkel, sem önmagukkal nem konzekvens, sztereotíp határozottságával, vagy akár az országot jobb és baloldalra soroló politikai állásfoglalás határozottságával áll szemben.

A ház színhasználata is egyfajta visszahúzódásra utal, semmiképp nem az országot elárasztó harsányság jellemzi. Anyaghasználata puritán, nem pazarló, inkább egy-két, az egész házon megjelenő részlet - mint az ablakok körüli, masszív, horganyzott vakolatkávák - jelzi építészeti igényességét. A telek formáját, a meglévő növényzetet is figyelembe vevő beépítésnek köszönhetően különböző szögtörések tagolják a házat, amelyek szintén a formai alulhatározottság filozófiáját támasztják alá.

A belső térkapcsolatok igyekeznek az atomizált világ tendenciájával szembemenni, a ház egészéhez arányítottan jó méretű, differenciált közösségi, nappali teret hozva létre. A nappalit és a fölötte lévő kis galériát átfogó vertikális áthatás - amely egyúttal az északi homlokzatra is kivetül - hat méter magas fix, és teljes szélességű üvegezéssel nyílik a hátsó udvar felé. Ez a térkapcsolatok fő rendezőeleme - festői kilátás tárul fel innen a Nagy-Kevély csúcsra. A hegylábat a kert végében időszakosan csörgedező patak meredek partfalú medre választja el a háztól. A romantikus alaphelyzetet a ház, és a belső nem formai romantikázással, hanem csöndesebb, inkább funkcionális-romantikával gondolja tovább, például a nappali és étkező közötti térben álló körbejárható kandalló esetében. Ebből a térből indul a lépcső az emeletre, ez a tér nyílik meg a délkeleti oldalon lévő fedett, meglévő dús növényzettel körbevett teraszra.

A belsőépítészeti anyagválasztások, fal és padlóburkolatok tervei, színek, bútorozás, világítástervezés Gebler Krisztina munkája. A belsőépítészet műfajából adódóan nagyobb játékteret enged, így játékosabb tud lenni. Az említett romantikus alapszituációra, a belsőépítészet az építészetnél gazdagabb megengedett kelléktárából az iróniával felel: a nagy virágmintás tapéta a hat méteres belmagasságú galériatérben, a színes csempeburkolatok, a függesztett, barokkos aranyszínű karos lámpa a formailag nem túlhatározott térben bátran disszonáns, erősítve annak lényegét, telitalálat.

ifj. Benczúr László

Családi ház, Pilisborosjenő

vezető tervező: ifj. Benczúr László
építész munkatársak: Batári Attila
belsőépítészet: ifj. Benczúr László
belsőépítész tervezőtárs: Gebler Krisztina
tartószerkezet: Mátó István
generáltervező cég: Benczúr-Weichinger Architecture & Interior Design

tervezés éve: 2005
fotó: Bujnovszky Tamás