Analóg ház - Fotótörténeti Múzeum és Kultúrtörténeti Archívum

Skrabák Zoltán diplomamunkájában az analóg képalkotási és labor eljárásokat egyaránt bemutató kiállítóteret, rendezvénytermet, és a fotográfiát gyakorlati módon megismertető műhelyt tervezett. Az Analóg ház homlokzatainak burkolatát is a fotográfia ihlette: a perforált minta a fényképezőgépek blendéjét idézi. 

Témaválasztás

Rendkívül izgalmasnak tartom, ahogy a fény segítségével fényre érzékeny anyagokon lenyomatokat készíthetünk. Ez majdnem kétszáz éven keresztül munkát adott a fotográfusoknak a dagerrotípia 1839-es feltalálása óta. Kezdetben csak patikusok (kémikusok) és tehetősebb emberek foglalkozhattak a fotográfiával, később bárki számára elérhetővé vált. Ma már rengeteg eszközünkben megtalálhatóak a digitális képalkotást lehetővé tevő szenzorok.

A digitális eljárások fejlődésével ma már elértünk arra a szintre, hogy majdhogynem korlátlan mennyiségű felvételt készíthetünk a világról. Ezzel párhuzamosan az egy-egy felvétel elkészítésére fordított idő lecsökkent. Legtöbb esetben nem gondolkozunk el a kompozíción, és azon, hogy mit is akarunk ábrázolni, kifejezni vagy megörökíteni. Ennek a varázsa talán elveszett ott, ahol áttértünk az analóg-eljárásokról a digitális technológiákra. Ezért választottam diplomamunkám témájául a fotótörténeti múzeumot, ahol a látogatók megismerhetik a fotográfia történetét és ki is próbálhatják az analóg képalkotási és labor eljárásokat egyaránt.






Helyszín 

Diplomám helyszínéül Debrecen belvárosi szövetében, a Piac utcából nyíló, Simonffy utca 9. szám alatti telket választottam, ami a Halköz-tér mellett található. Ezen a területen az utóbbi időben megélénkült a kulturális élet; kortárs művészeti galéria és igényes szórakozóhelyek nyíltak. A választott funkció ittlétével be tudna kapcsolódni Debrecen nyüzsgő, kulturális életébe.
A telek a debreceni mikrofilmtárban talált források szerint régóta üresen áll. Korábban egy földszintes családi ház állt rajta, ami a II. Világháborúban megsérült és bontásra ítélték. Később egy földszintes raktárépületet építettek a helyére. Az utóbbi évtizedben üresen állt.


Tervezési program

A program tartalmaz egy fotótörténeti kiállítást, ahol a látogatók megismerkedhetnek a fotográfia történetével és technológiai fejlődésével; továbbá egy fotográfiai kiállítás megrendezésére alkalmas kortárs teret, ahol időszakos kiállításokat lehet rendezni; valamint egy multifunkciós teret, mely előadások vagy konferenciák megrendezésének lehet a helyszíne. A kiállítási funkciók mellett a gyakorlati megismerést is fontosnak tartom, így létrehoztam egy fotográfiai műhelyt, ahol ki lehet próbálni a különböző analóg és digitális képalkotási eljárásokat és az ehhez kapcsolódó labor technológiákat. Végül kialakítottam egy média archívumot, melyben el lehetne helyezni például Mikolás Tibor által a Debreceni Egyetem Műszaki karára hagyományozott körülbelül 10.000 darabból álló dia gyűjteményt. A média archívummal ezen kívül az volt a célom, hogy egy kultúrtörténeti gyűjteményt hozzak létre. Egy gyűjtés során össze lehet gyűjteni a Debrecen és környéki családoknál található fotókat és negatívokat, mielőtt ezek a források teljesen elvesznének. Ez az archívum anyagát képezheti a későbbi kultúrtörténeti kutatásoknak.

Beépítési koncepció

A beépítési koncepcióm alapja az a gondolat volt, hogy ennek a kulturális létesítménynek biztosítsak egy átmeneti teret az épületbe jutás előtt, a zártsorú beépítés és a szűkös utca ellenére is, így a debreceni cívis házakhoz hasonlóan a látogatók egy kapualjon keresztül érkeznek a belső udvarra és onnan a fogadótérbe.


Tömegalkotás

Az épület tömegét három részre osztottam. Az első, a kapubejáró feletti tömeg, mely az archívumot, a hozzá kapcsolódó kutató intézetet és a vezetés irodáit tartalmazza. A kapubejárón áthaladva, szemben helyeztem el a fotótörténeti és kiállítási funkciókat. A harmadik részt, a fotográfia gyakorlati bemutatásának a helyét, a fotó stúdiót és labort a föld alá tettem. Ezt a három tömeget egy közlekedő mag fogja össze. A funkcióhoz kapcsolódó parkoló szükségletet a szomszédos parkolóház elégíti ki.






Anyaghasználat

Az épület vasbeton szerkezetű, lemezalappal és sík vasbeton födémmel készül. A fesztáv és a nagy bevilágítók miatt a legfelső kiállítótér zárófödéme acél rácsos tartó szerkezetű. Az épület homlokzataira akasztott kazettás, fém homlokzatburkolat került, mely egyedi minta szerint perforált. A homlokzat kialakításának inspirációját a fényképezőgépekben található blende nyújtotta, melynek mérete meghatározza az optikai rendszerek fénygyűjtő képességét és az elkészült kép mélységélességét. A minta létrehozása egy számítógépes algoritmus segítségével készült, mely meghatározott legkisebb és legnagyobb lyukméret közötti, véletlenszerű elhelyezkedésű és méretű lyuggatást hozott létre.

Az utcafronti homlokzat fémes színű, mely semlegességével nem próbál illeszkedni a szomszédos épületek homlokzatához, hanem felvállalja új kulturális épület voltát. A kutató és iroda terek természetes megvilágításáról a homlokzat nyitható paneljei gondoskodnak. A belső udvari homlokzatok világos színűek, amik a belső tér világosabb és tágasabb voltát hangsúlyozzák.
A belső terekben a felhasznált építőanyagok nyílt felvállalására törekedtem, így ahol a belső tér koncepciója engedte, látszani hagytam a beton felületeket és a gépészeti vezetékeket is.


Működés

A látogatók útja az épületbe, egy lesüllyesztett fél-publikus téren keresztül vezet. Ez a „szűrő” lehetőséget biztosít arra, hogy áthangolódjanak és felkészüljenek a kiállítás megtekintésére. Az épületbe érve a földszinti előtérben található a recepció, ahol a látogatók az aktuális kiállításokról vagy a fotóműhely használatáról és lehetőségeiről, a kultúrtörténeti kutató intézetről informálódhatnak, valamint a kávézó, amely közvetlen kapcsolatban áll az udvarral.

Azok, akik a kiállításokat szeretnék megtekinteni az előtérben lévő liftbe szállva eljuthatnak a legfelső szintig, ahol megtekinthetik az aktuális, ideiglenes tárlatot, majd onnan a lépcsőn lefelé haladva szintről-szintre megismerkedhetnek a fotózás történetével.





Akik kedvet kaptak a fotózás mélyebb, gyakorlati megismeréséhez, azok workshopokon, műhelyfoglalkozásokon és előadásokon folytathatják az ismerkedést a fotográfiával. A földszintről lefelé haladva, a -1. szinten kapott helyet a fotó stúdió, ami egy mesterséges megvilágítású modern stúdió helyiség. Ez biztosítani tudja a lehető legnagyobb rugalmasságot a műtermi világítás és fotó eljárások elsajátításához. Az érdeklődők ezek után a fotólaborban próbálhatják ki a különböző negatív és pozitív előhívásos technikákat.

A kutatóintézet dolgozói és a múzeum vezetősége az udvarhoz kapcsolódó lift és lépcsőházon keresztül juthatnak be az épületbe. Ez lehetőséget biztosít arra, hogy a különböző funkciók zavartalanul működhessenek, egymással párhuzamosan, ugyanakkor a menekülési szükségleteknek is eleget tud tenni.
Az Analóg házat végigjárva a látogató közelebb kerülhetne a képrögzítés művészetéhez, ezáltal több figyelmet kaphatna a fotográfia.






Skrabák Zoltán