Ankét a tetthelyen
„VUÉK-Ház” – megvolt az első nyilvános bemutató és szakmai vita április 24-én
A pályázat erdeményhirdetését követően igen gyorsan jött a VÁTI Kht. hirdetménye arról, hogy 2006. április 24-én a tervezésre kijelölt épület IV. emeletén kiállításon mutatják be a beérkezett 9 pályaművet és szakmai vitát rendeznek a VUÉK-Házról (a pályázat ereménye itt látható).
Csanádi Ágnes, a VÁTI vezérigazgatója, a zsűri elnöke üdvözölte a nem nagy számú megjelenteket (a kiíró és a bíráló bizottság képviselői, valamint pályázók voltak jelen, és a területet közösen tulajdonlók közül is voltak ott néhányan). Elmondta, hogy a szakma véleményére kíváncsiak és segítséget várnak, hogy megvalósulhasson az elképzelés – az építész szakma megkaphassa önmaga részére a nagyszabású, kb. 11000 négyzetméter teljes alapterületen kialakuló központot.
Mi is a VUÉK-Ház? A mozaikszó forrása: Vizuális, Urbanisztikai és Építészeti Kultúra Háza, amelynek alapja egy hatalmas tervgyűjtemény egy hatalmas épületben – jelenleg a VÁTI mindennek a gazdája.
Helye: Budafoki út, a volt Dohánygyár épületegyüttese, aminek keleti határa a Karinthy Frigyes út, északról a Bercsényi út déli oldali beépítésének udvarai, nyugatról is udvarok, melyek tulsó oldalán az Október 23. utca van, a Budafoki úti sarkon áll a MOL székház. Az egykori Dohánygyár „E” épületéről van szó, melynek egy részét jelenleg egy másik épületben székelő Földhivatal használja. A négyemeletes keskeny, hosszú vasbeton-szerkezetű épületben a tulajdonos VÁTI elsősorban volt állami tulajdonú tervezővállalatok tervtári hagyatékát őrzi. Az ankétnak helyet adó 4. emelet jelenleg üres.
Bálint Imre, a Budapesti Építész Kamara elnöke, a bíráló bizottság társelnöke, összefoglalta a zsűri véleményét. (A Zárójelentés technikai okokból még nem készült el.) Eredményesnek tartják a pályázatot, mellyel a megközelíthetőségre, az épület funkcinális elrendezésére és a jó működés feltételeinek lehetséges megoldásaira vártak választ.
A megközelítésre nem tartják megfelelőnek a Bercsényi Kollégium lebontását, aminek az adhatna realitást, hogy a közeljövőben hatalmas befektetés indul a budai Skála Áruház tömbjében – de ez a megoldás nagyon költséges. Nem realizálható a nyugati átnyitás sem, leginkább a Karinthy F. út felől lenne megközelíthető a VUÉK.
A funkció vegyes és összetett, a zsűri elsősorban azokat a pályaműveket díjazta, melyek a meglévőt tiszteletben tartották ugyan, de mégis ígéretesen tudtak hozzátenni mind az ipari épület belső tereihez, mind a külsőhöz. Kiemelte a 4. sz. tervet, melynek külső beavatkozása „puha”, belül födémrészek nyitásával teremtene új atmoszférát.
A 3. sz. terv szinte semmit nem tett hozzá, csak a bejáratot hangsúlyozta visszafogott eszközökkel, és a volt ipari épületet is nagy tisztelettel kezelte.
A jelentősebb hozzáépítést tervező pályaművek is jók, érdekes gondolatokat tartalmaznak a zsűri véleménye szerint, de mégsem nyerők. A 7., 8., és 9. pályamű kimondottan keményebb beavatkozásokat javasolt.
Szokolay Örs, VUÉK programvezető (VÁTI Kht.) elmondta, hogy a VÁTI 1999 óta használja az épületet a tervdokumentáció-gyűjtemény tárolására. Ennek kezelhetőségén és fizikai körülményein mindenképpen javítani kell, így merült fel a komplex megoldás a VUÉK-Ház létrehozására, aminek költségeit 4-500 millió forintra becsülik. Az ötletnek különleges aktualitást ad, hogy nemrég lekerült a napirendről a volt Divatcsarnok, a Párizsi Nagy Áruház megszerzése építészeti központ és múzeum céljára. A Magyar Építész Kamara támogatja az elképzelést, hogy itt valósuljon meg az építészet bázisa, melyre a VÁTI a tervek közül egyébként – a pályázat hivatalos eredményétől függetlenül a 3. sz. tervet tartja legalkalmasabbnak, de elismerik a 4. sz. terv kvalitásait is.
Egy kérdésre, miszerint lehet-e tudni, hogy az esetleg létrejövő intézményt ki fogja vezetni, milyen intézményi keretek között működne, nem kaptunk konkrét választ. Számos külföldi példa alapján kezdték kialakítani elképzeléseiket, ugyanakkor nem kívánnak centralizálni, inkább jól működő intézmények hálózatát szeretnék létrehozni.
Meditz László építész, aki Déry Attilával közösen két pályaművet is benyújtott (egyik sem kapott díjat), hozzászólásában elmondta, hogy ha a régi hagyományok szerint opponensi bírálatnak vetnék alá a lezárult pályázatban a zsűri működését, valószínűleg az építész szervezetek által kijelölt zsűritagok nem kapnának felmentést. Amennyiben e pályázat díjazott tervei alapján megvalósulna a VUÉK, az óriási tiltakozást váltana ki.
Meditz és Déry korábban részletesen vizsgálta a meglévő épületegyüttest, és tapasztalataikat tanulmányban foglalták össze a VÁTI számára. A pályázat kiírása után érdeklődtek, hogy részvételük nem jelent-e összeférhetetlenséget, és a nemleges válasz birtokában láttak munkához. Az eredményt látva erősen bírálta a zsűri döntését, véleményüket levélben is megfogalmazzák majd – sajnálta, hogy a VÁTI vezérigazgatója ekkor már nem volt jelen az ankéton. A győztes pályamű szerintük szerkezeti nonszenszeket tartalmaz. Elsősorban a két szintben, teljes épületszélességben elhelyezett előadóterem miatt gyakorlatilag le kell bontani az épületet, és azt eredeti formában visszaépíteni. Ez a ház nem az építészeti önmegvalósítás terepe, szerintük sokkal nagyobb alázattal kell hozzányúlni.
Déry Attila elmondta, hogy a kiírást követő helyszíni bejáráson egy kérdésre konkrétan elhangzott, hogy mennyi a teljes tervezési terület, ami azonban nem köszön vissza a tervek többségén. Hangsúlyozta, hogy a pályázati írásos kérdés-feleletben az adat nem szerepelt, a bejáráson azonban elhangzott. Szerinte várható, hogy az egész együttest műemléki védelem alá helyezik, mert ebből a korszakból már nem áll fenn ilyen jellegű emlék.
Bálint Imre válaszából kiderült, hogy a zsűri nem vett részt a pályázati kiírás megfogalmazásában, de azt elfogadta kihirdetés előtt, és egy adott forgatókönyv alapján dolgozott a bírálati munka során. Viszont véleménye szerint éppen Meditz László és Déry Attila rendelkezett olyan plusz információkkal a helyszínt illetően, amit valamilyen formában tovább kellett volna adniuk, hogy a többi pályázó is birtokába kerülhessen.
Szokolay Örs elmondta, hogy a területre a MŰ-HELY Rt. készíti a KSZT-t és éppen a pályázat miatt munkájukat lassították, hogy a pályázat eredményeit fölhasználhassák.
Hozzászólt a terület egyik tulajdonosa, az az angol befektető, aki a Dorottya Udvart hozta létre néhány évvel ezelőtt. Az ő fejlesztési elképzeléseinek megvalósításához mélygarázs létesítése szükséges, és örömmel venné, ha ennek megvalósítása kapcsolódna a VUÉK-Ház fejlesztéshez. Mindenképpen kéri, hogy aki a kérdéssel foglalkozik, az ne feledkezzen meg a gazdasági szempontokról.
Déry Attila erre is reagálva annak a véleményének adott hangot, hogy kiindulási hiba volt a tulajdonviszonyok nem kellő feltárása, és a továbblépéshez mindenképpen szükségesek szélesebbkörű előzetes egyeztetések és jó koordináció.
Komjáthy Attila – stúdióvezető a Mérték-nél, mely I. díjat nyert – közbevetette, hogy a kérdésfelvetés az volt, egyetértenek-e a szakmabeliek a programmal, ám erről kevés szó esett. Szerinte pedig a gyűjtemény–kutatás–oktatás láncolat jó, és itt kedvező alkalom van a megvalósítására, a szétszórt tevékenységek összevonására. Javasolja a KÖH bevonását, mert ő a Magyar Építészeti Múzeumot is el tudja itt képzelni. Legyenek viszont túl a haragon, ezért ő azonnal elmegy, ha Meditz László vagy Déry Attila ismét hozzászólnak...
Szokolay Örs végül hangsúlyozta, hogy a VUÉK elnevezésben igen fontos az első tag, a vizualitás, mert ezen a téren óriási lemaradások vannak – kapcsolatba akarnak kerülni más művészeti ágakkal is. Az egész folyamat egy programfejlesztés, amely megindult, és fél éven belül eldölhet, hogy létrejöhet-e? Most a virtuális VUÉK-Házat gondolják beindítani, amivel a döntéshozókat kellőképpen helyzetbe szeretnék hozni, mert hiszen az elhangzottakból is kiderült, hogy van miért továbblépni. A VÁTI további hasonló nyílt beszélgetéseket kíván tartani a közeljövőben.
szerző: Vargha Mihály (szöveg + fotó)
