Épületek/Középület

”Annyira egyszerű, hogy nem lehet elvenni belőle” – Kulturcsűr Erdélyben

2024.07.03. 07:58

A csűr Erdély egyik jellegzetes épülettípusa. A forma része a helyi kulturális emlékezetnek, az épületek pedig, bár jellemzően funkcióvesztetten, de máig a kortárs tájkép meghatározó elemei. Lőrincz Barna és Dénes Péter érzékeny kortárs intervencióval, tradicionális technológiával és bontott anyagok felhasználásával teremt új kulturális funkciót, megőrizve a zetelakai csűr jelszerű egyszerűségét és eredeti karakterét.

Az erdélyi táj egyik legmeghatározóbb épülettípusa-formája a csűr. Jelszerű, végletekig egyszerűsített rönkszerkezet, archetipikus házforma. A csűr tere, hangulata, illata egyaránt része a kollektív emlékezetnek és a helyhez kötődő privát emlékezetnek. A mezőgazdasági termelés radikális átalakulásai nyomán funkcióvesztetté váló épülettípus tehát olyan közös kulturális értéket hordoz, mely indokolja a kiürült épületek rehabilitációját és a hasznosítatlan tér új felhasználásait. A csűrök kortárs kulturális felhasználása egy kézenfekvő és kedvező módja a helyi építészet és épített kultúra megőrzésének, valamint a lokális közösségi élet támogatásának.

Nem retrográd hagyományőrzés vagy nosztalgiatermelés, hanem olyan kortárs gyakorlat, amely képes megőrizni és új funkcióval aktivizálni a helyi építészeti értéket. Az elmúlt évtizedben több csűr rehabilitációjára is találunk példát, változó keretek között, különböző minőségben. Lőrincz Barna és Dénes Péter tavaly befejezett zetelakai munkája több szempontból is mintaértékű. A zetelakai kultúrcsűr egy a település határához közel fekvő, szélesen elterülő porta egyik épülete; keresztcsűr, amely elhatárolja a telek első és hátsó traktusát. A területen egy szintén hamarosan megújuló műemléki vízimalom is áll.

Rekonstrukció és rehabilitáció

A kultúrcsűr eredeti épületmagja súlyosan megrongálódott, hiányos állapotban maradt fent. A tervezők a ház helyi bontottanyagokkal való rekonstrukciója mellett döntöttek, megőrizve a kiforrott formát, nem sértve annak eredeti térkezelését, arányait, és anyaghasználatát. A bontott anyagok lehetővé tették az épület karakterének teljeskörű megőrzését, ugyanakkor a rekonstrukció lehetőséget teremtett az új kulturális funkciók szempontjából elengedhetetlen kortárs beavatkozásokra.

Ház a házban

A csűr a jövőben helyi kulturális térként fog működni, így fontos szempont volt a téliesítés. Egy kettős héj öleli körül a csűr belső terét, kívül a rekonstruált csűrforma, belső házként pedig egy kortárs épületréteg, amely követi az eredeti funkció térkiosztását: a bemagasságot nem bontották emeletekre, hanem galériázták, meghagyva a klasszikus csűrtér jellegzetes szénarakodó-galériáját, mely alá a szekér beállhatott. A galériatérre felvezető lépcsőfeljáró a két házréteg között fut, így belülről is láthatóvá-tapinthatóvá válik a külső gerendázat. A selyemfényre pácolt fényes deszkabelső és a nyersbeton padlóburkolat egyszerűsége harmonizál a külső héj durván megmunkált, alig kezelt méteres gerendák erezetével, sérüléseivel.

A gerendahomlokzatok szigorú ritmikáját a játékos ablakkiosztás oldja fel. Az épület oromzatán, a belső házból is ablakok nyílnak, melyeket a külső héj elfed. A gerendák között beszűrődő fény ezeken az ablakokon keresztül hatol be belső térbe. A sajátos fénykezelés fontos hangulatelem a térben.

A csűr első és hátsó kapuzata megmaradt, de az előkapu mögötti bejáratot egy nem nyitható üvegfalra cserélték, megteremtve az épület utcafont felöli reprezentatív karakterét, hangsúlyozva a kortárs-jelleget. Az épület tetőburkolata szintén tradicionális, iparosmunkával készült, pattintott zsindely. Lőrincz Barna és Dénes Péter csűrépülete a korlátozott költségvetés, a használtanyagok és a visszafogott átalakítások nyomán egy kiemelkedően környezetbarát projekt. A helyben található anyagok (újra)felhasználása, a kétrétegű ház téliesítése nyomán csökkenő gépészeti igények, a nem nagyipari technológiák alkalmazása minimalizálta az építkezés környezeti terhelését.

A ház vitathatatlanul kortárs épület. A régióra jellemző építészeti formához kötődő kollektív emlékezet megmozgatásával, annak kortárs bővítésével ad új teret a helyi közösség szerveződésének és kulturális életének.

 

Őze Sándor