Arány

Építész embe® február 19-én: Pásztor Erika Katalina vendége a KÉK-ben Nagy Tamás építész volt.

A kérdéseket ezúttal is videók kísérték, elsőként Sárosi Anita Dob c. munkája került vetítővászonra. Ennek kapcsán a ritmus került szóba, amire Nagy Tamás a mindenkinek ismerős túlhajszoltságot, „iszonyú sűrűséget" nevezte meg válaszul, és a tempót ellensúlyozó mindennapi fegyelmezettséget. Ehhez képest a MoME tanszékvezetői tisztsége komoly tehernövekedést jelent, feltéve, hogy az ember lelkiismeretesen csinálja. És a lelkiismeretesség révén nem vész el a dologba fektetett energia.

Igen, a háttérben van egy elképzelés, oktatási koncepció, mondta, méghozzá egy bizonyos szemlélet, világkép közvetítésének szándéka: a tradíció és az innováció szerves kettősének érvényre juttatása. „Ezt próbálom beléjük oltani."

Hiteles válasz, jó eredmény akkor születik, ha ennek a két tényezőnek az arányát sikerül eltalálni egy adott helyzetben. „Személyes mániám Bartók" mondta, hogy az ő zenéjében a legősibb hagyomány szolgál a mai napig avantgárd mű alapjául. „Építészetben nincs ilyen emberünk."

Az MoME-építészoktatás lényegének a nagyon jó tanárokat nevezte, akiknek az óráin tervezés keretében pótolható az akadémiai-műszaki tananyag mennyiségi hiánya. „Olyat tanítunk, amit ma Magyarországon meg lehet csinálni".

Úgy véli, a számítógépes technológiát nem szabad fétisizálni. A kérdés mindig az, hogy a szédítő digitális világ víziói mögött van-e szellemi mélység. Ha a megjelenő gondolat fontos, a technikai megvalósítás háttérbe szorul. „Nem tudok géppel rajzolni, de vannak elképzeléseim a használatáról".

A következő blokk a nézőpontváltásokat, az életút fordulópontjait firtatta. Nagy Tamás úgy lett építész, hogy gyerekkorában karosszériatervező akart lenni, és a bátyjától kapott olasz autósújságban megjelent hirdetések szereplőinek magyarul, kézzel írt levelet, prospektusokat kérve, mígnem egy szép napon csengetett a postás a Domus magazin ’62-es évfolyamával, mert az autósújságban a Domus is hirdetett, így tévedésből a szerkesztőség is kapott levelet, és a válaszul küldött csomag tartalma sorsdöntőnek bizonyult.

Távolról rálátni Magyarországra, ez volt a ’80-as évek végén New Yorkban töltött három év legfontosabb hozadéka. Rájönni arra, hogy mekkora szabadságot jelent az építészet teljes spektrumán dolgozni, nem csak egy nagy iroda gépezetének egyetlen alkatrésze lenni. A disszidálás ekkor már nem merült fel komolyan, ellentétben a tíz évvel korábbi kirándulással, amikor Amerikának csak a jó oldala mutatkozott ő és felesége előtt, de akkor is hazatérés lett a vége. „Jól döntöttünk."

Mint mondta, a munkatársakkal mindig szerencséje volt, a magyar organikus mozgalomhoz fűződő kapcsolatát pedig egyáltalán nem tekinti tévútnak, még kevésbé szégyellnivalónak. A Makovecz-féle organikus felfogás építészeten kívüli inspirációkkal operált, ami erős kontrasztot alkotott a posztmodern építészet belterjes viszonyítási rendszerével. Ugyanakkor számára az antropozófikus gondolkodás csak egy kis szeletét képezi a lehetséges megoldásoknak, így soha nem érzett késztetést, hogy ezzel azonosuljon.

Külföldi munkái nincsenek, válaszolta egy kérdésre, és valószínűleg nemet mondana az ilyen irányú felkérésekre. A munkamódszere nem teszi lehetővé a messze építkezést. A malmö-i European Village-ben áll két épület, amiket Vincze Lászlóval közösen terveztek, és amiket egy ottani magyar sókereskedő építtetett fel - de nem a tervek szerint.

Steven Holl gyakorlatát jelölte meg pozitív példaként, aki nem helyi aláírót keres külföldi projektjeihez, hanem kvázi-egyenrangú partnert. Holl-al egyébként a new yorki Storefront galériában ismerkedtek össze. A zene hozta össze őket, Bartók iránti rajongásuk.

A „jövő potenciális Bartókjai" (PEK), Nagy Ágoston és Samu Bence, élőben parametrikus hang-kép montázst kevertek, hogy rögtön utána a beszélgetés zárótémája következzen, a család. Korábban Nagy Tamás a családalapítást is sorsfordulónak nevezte, hozzátéve, hogy a dolog természetesen nehézségekkel is jár, de működik, ha minden résztvevő a szívére hallgat. Feleségével, Lovas Ilona képzőművésszel Drozdik Orsolya esküvőjén találkoztak, amit azóta is mindig megünnepelnek. Akkor, ott őt másvalakinek szemelték ki meghívói, de a gondviselés közbelépett.

A „jó férj" receptjét nem tudta megadni, de annyit elárult, hogy a családjuk nem két, hanem gyerekeikkel együtt négy ember együttműködésén alapul. A lényeg, hogy bármikor maximálisan segíteni tudnak egymásnak.

Végezetül levetítették a MoME építészhallgatóinak gyimesi alkotótáborában készített videót, ahol a hagyomány és innováció jegyében építettek fel egy általuk tervezett haranglábat. Bartók és a U2 zenéje kísérte a képeket, egy idő után csökkent számú hangcsatornával, különös hangulattal vonva be a helyet.

szöveg és képek: Török Tamás

A beszélgetéssorozat következő, márciusi vendége Szemerey Samu építész lesz.