A város főterén álló, Jánossy György és Hrecska József tervei alapján a ´60-as években épült hotel már régóta üres és rossz állapotban van. Bár korábban volt törekvés a megújítására, a gazdasági válság elsöpörte ezeket. Túladni is megpróbáltak rajta, végül 212 milliós kikiáltási árral bocsátották árverésre.
Árverezik a Jánossy György és Hrecska József által tervezett, 1960 és 1964 között épült salgótarjáni Karancs szállót - derül ki a sagra architects Facebook-posztjából. A Magyar Bírósági Végrehajtói Kar honlapján hirdetményből kiderül, hogy a 137.AV.0024/2016/86 ügyszámú árverés a Karancs Hotel Ingatlanforgalmazó és Szállodaipari Kft. ellen folytatott végrehajtási eljárás következménye. A város főterén álló, meglehetősen rossz állapotban lévő, több mint háromezer négyzetméter alapterületű épület kikiáltási ára 212 millió forint, az érte adható minimál ár 106 millió forint.
A pdf-ben letölthető leírás alapján a 84 szobával és fürdőszobával rendelkező, teljes felújításra szoruló épületben irodák, társalgó, közlekedők és egyéb helyiségek vannak. A szanitereket már leszerelték.
2016 októberében már megpróbálták eladni a hotelt, ekkor a tulajdonos úgy nyilatkozott: az ingatlan átalakításának terveit elsöpörte a gazdasági válság, a tervezett, mintegy 1,6 milliárd forintos fejlesztés pénzügyi okokból nem jöhetett létre. Bár az üzleti tervek rendelkezésre állnak, a hotel finanszírozásnak évek óta nem volt prioritása az országos fejlesztésekben. Szerinte az 1964-ben épült szállót meg kell menteni, ám mivel ők belefáradtak az érte folytatott küzdelembe, úgy gondolták, hogy terveikkel együtt méltányos áron eladnák az épületet.
A sagra architects bejegyzésében arról ír, hogy 2007-ben az akkori tulajdonosok az akkor már jó ideje nem működő, üresen álló és egyre romló állapotú szálloda funkció visszaállítását tervezték. "Az épület helyreállítása több szempontból is hátrányos alaphelyzetből indult. Az akkori tulajdonosok birtokában csak a toronyépület volt, mivel a teljes épületet korábban már felszabdalták és darabokban eladták, így a földszinten ruhaüzlet, bank, pékség, ilyen-olyan üzletek voltak mind külön tulajdonban, melyek visszavásárlására az akkori tulajdonos kísérletet tett, de nem járt sikerrel. Így a tulajdonukban lévő toronyépülethez hiányzott a teljes földszinti terület, így nem volt hely sem étteremnek, sem konyhának, semmi kiszolgáló területnek, de még földszinti előcsarnok, recepciós terület sem volt. Az épület építése óta eltelt igényszint növekedésnek és az aktuális előírásoknak, a négycsillagos hotel követelményszintnek való megfeleltetést, a gépészeti igények biztosítását a fizikai adottságok nem könnyítették. Ebből a helyzetből kíséreltük meg megmenteni úgy az épületet, hogy az elveszített földszinti területek ellenére is a követelmények és az igényszint biztosítása mellett az épület megőrizze eredeti méltó megjelenését, karakterét, értékeit és a város jelképének is számító épület ezen megtisztelő rangra visszaemelkedjen."
Az építészeti koncepció alapja az épület eredeti karakterének megőrzése volt, a kor elvárásaira, igényeire való reagálás az eredeti architektúrához illeszkedve, a lepény-torony jelleg, a plasztikusság, fény-árnyék hatások, az eredeti architektúra sérülése nélkül. Mint írják, a felújítás tervei akkor az építési engedélyt megkapták, ám a 2008-as gazdasági világválság megakasztotta a beruházást.
A posztban arra is felhívják a figyelmet, hogy a salgótarjáni Fő teret olyan kimagasló építészeti alkotások övezik, mint a Karancs szálló mellett álló, Szrogh György által 1962-66-ban tervezett József Attila Művelődési Ház, a tér déli oldalán pedig az 1967-ben Finta József által tervezett Pécskő Áruház. A salgótarjáni városközpont 1968-ban Hild János emlékérmet kapott. "Salgótaján jövőjének záloga a különleges természeti környezetében rejlik, turisztikai vonzereje hatalmas lehetne, ami teljesen kiaknázatlan és sokak előtt ismeretlen. Ennek a vonzerőnek a város Fő terén egy szállodával, az egykori Karancs szálló megújulásával való kiegészülésének létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen. A Fő tér és annak épületei a magyar modern építészet kiemelkedő alkotásai, ezek minőségi építészeti felújítása a jövőbe történő befektetések lennének", zárják soraikat.
A szálló tervezője, Jánossy György a Magyar Építőművészet 1965-ös számában maga írt az épületről:
"Az építési terület a város 5 km-es főutcájára felfűzött térsorának egyike, mely centrális elrendezésével a jövőben kialakuló központi tér szerepét tölti majd be. A tér rendezési tervét a szálló tervezésével egyidőben készítettük. A szálló már kész. A tér érdekében lebontott 200 lakás lakóinak készülő ház építése folyik. A 11 szintes szálló földszintjét a hall, a 200 személyes étterem, a cukrászda, az eszpresszó, a bár és az ezekhez tartozó 800 adagot szolgáltató konyha, cukrászat és üzemi helyiségek foglalják el. Felette a különterem, a társadalmi helyiségek és a térről külön lépcsővel is megközelíthető étkező terasz kapott helyet. A harmadik szintre került a centrális elhelyezkedésű szellőző gépház, majd fölötte - 7 szinten - összesen 84 db kétágyas hotelszoba helyezkedik el. A tetőterasz zuhanyozókkal napozás, illetve kilátó céljait szolgálja.
Az épület monolit, illetve az ismétlődő részeknél előregyártott vasbeton szerkezetű nyersbeton vagy kavicsolt beton (cule) homlokzatképzéssel, acél-alumínium nyílászáró szerkezetekkel. A mélyen fekvő teherhordó réteg és a magas talajvíz rossz alapozási lehetőséget nyújtott, ezért kevésszámú kútalap bizonyult gazdaságosnak, mely a harmadik szintig oszlopként felvíve nagyobb fesztáv kialakítási lehetőségével helyet adott a szélesebb térigényű társadalmi helyiségeknek.
Magyarországon a betonépítés viszonylag olcsó; az anyag nyerseségét erős árnyékhatásokkal lehet egyensúlyozni, amelynek kézenfekvő elérési lehetősége az, ha a teherhordó szerkezetet az épületen kívül megjelenni engedjük, amivel együtt jár természetesen a plasztikus tömegképzés. Míg a szerkezeti formák kötöttebb szerkesztésűek, a burkoló- és térelhatároló lapok engedhetnek a beton karakternélküliségének. A végfalak beemelt dobozelemeinek méreteit szélességi méretében még a gazdaságosság határán mozgó engedménnyel a forma felé, a daru emelési képessége határozta meg. Próbálkozás történt az azonos magasgerendás szerkesztés mellett a szálló terhét mint önmagát hordó betonszerkezet és az acél-előtető formai párhuzamba állítására."
A Karancs szálló vételi ajánlattétel időszaka már tavaly november 25-én elkezdődött, január 24-ig tart. Remélhetőleg ezután pozitív fordulatot vehet a jobb sorsa érdemes épület jövője.
