Arvo Pärt Központ Észtországban

A 83 éves észt zeneszerző, Arvo Pärt életművének bemutatására, megőrzésére és kutathatóságára, valamint az oktatásra létesült központ távol a város zajától, a Balti-tenger mellett méltóságteljesen elterülő erdősávban. A spanyol Fuensanta Nieto és Enrique Sobejano tervezte épület Pärt zenéjét és a környezet nyugalmát kívánta egymásba ölelni. Bán Dávid írása.

Arvo Pärt Észtország élő legendája. Nemzetközi szinten talán a leginkább ismert, legtöbb helyen jegyzett kortárs észt még úgy is, ha nevét sokszor nem kötik hazájához – hiszen hosszú évekig élt távol, majd később „ingázott” Berlin és Tallinn között –, vagy éppen finnek gondolják. Az is előfordul, hogy muzsikáját ugyan ismerik, de nevet már nem tudnak kötni hozzá. Hiszen Arvo Pärt az elmúlt hét évben a világon a legtöbbet játszott kortárs zeneszerző, aki a koncerttermeken kívül a filmvásznak hátterében is komoly szerepet játszott: az IMDB adatbázis szerint 104 filmhez írt zenét – egyik utolsó, sokakhoz eljutott alkotása a Jude Law főszereplésével, az aktuális olasz szupersztár, Paolo Sorrentino rendezésében készült, különös képi világú sorozat, Az ifjú pápa szintén meghatározó zenei világának megteremtése volt.

 

A minimalista hangzásvilágot az egyházi vokális zenével elegyítő, új stílust, a tintinnabulit megteremtő Pärt már 1962-ben elnyerte a Szovjetunió Fiatal Zeneszerzőinek Versenyét, de 18 évvel később a szovjet hatóságok erőteljes nyomására mégis elhagyni kényszerült szülőföldjét. Neve azonban ekkor már Európa szerte ismert volt, így az Izrael felé igyekvő száműzött zeneszerzőt és feleségét rögtön befogadta Bécs, de egy évvel később már Berlinben leltek új hazára. Észtország függetlenné válása után ismét visszatért szülőföldjére, ahol már a megérdemelt tisztelet és hatalmas rajongás vette körül. Az ország tavaly ünnepelte függetlenedésének száz évvel korábbi kikiáltását, s a rendezvénysorozat egyik kiemelt eseménye az Arvo Pärt Központ megnyitása volt.

 

A Tallinntól alig 30 kilométerre, a tengerpart mellett fekvő, mindösszesen 309 lakost számláló Laulasmaában, Pärt lakóhelyéhez közel létesült a zeneszerző-kutató életművét, gyűjteményét kezelő központ. A kutatók mellett természetesen a nyilvánosság számára is nyitott intézményben múzeumot, könyvtárat, adattárat és hangversenytermet hoztak létre, de emellett kiemelt hangsúlyt helyeztek az oktatásra. A nemzetközi tervpályázaton Tabula elnevezésű pályaművükkel – utalva a zeneszerző 1977-es Tabula Rasa című kompozíciójára is – első díjat nyert, a kulturális területen számos épületet jegyző spanyol Fuensanta Nieto és Enrique Sobejano, a Nieto Sobejano Arquitectos iroda építészei egy, a zenére épülő teret kívántak megteremteni. Elképzelésük szerint a csendet és a geometriát, s ezeknek a Pärt zenéjében való megjelenését fogalmazzák meg az épületben, ugyanakkor szoros kapcsolatot teremtenek a modern építészet és a környezetet nagyban meghatározó természet között. A sűrű, egyenesen meredő fenyőerdővel borított sík tengerparti tájba elrejtett 2348 négyzetmétert lefedő épület gondosan ügyel a kiegyensúlyozottságra, semmiképp nem akar domináns lenni, noha tömege bőven túllép a környéken megszokott családi házak és nyaralók léptékétől.

 

Az épület anyaghasználata is a természetességre törekszik, a fa és üveg dominálta tömbben a nyersen hagyott deszkaburkolat adja a melegséget a belső térben. A filigrán vertikális hengeres betonoszlopokkal körbevett épület jól veszi át a környezet sűrű erdőségének ritmusát, szoros kapcsolatba lép azzal. Az alaprajzi kialakításban amorf formát követő épület belső tere szellősebb elrendezést kapott, az irodák, kutatóhelyek, kisebb tantermek és az egyéb funkcionális helyiségek rendeződtek a homlokzat mögé. A tetőt pentagonális formában helyenként áttörő kisebb belső udvarokból idővel szintén fák fognak kinőni, így az épület még inkább élő része lehet az erdőnek. Mindezek a belsőt egyfajta természetességgel, az erdővel összhangban darabolják kisebb egységekre, könnyeden választják ketté a nyilvánosság tereit a munka- és kutatóhelyektől.

 

Külső megjelenésében valóban leginkább egy túlméretezett erdei lakként tud meghúzódni környezetében, ugyanakkor igen domináns a belső tér sokoldalú igényeihez igazodó, különböző magasságokat egybefogó, a homlokzaton túlnyúló hatalmas, jóformán teljesen homogén lejtős tetőzete. Mindezt kívül a kecses hengeres betonoszlopok támogatják.

A központ tömbje mellett egy karcsú kilátótorony létesült, ahonnan a végtelenbe nyúló erdő és tenger egységét és nyugalmát fogadhatja be a látogató. Az egyik belső udvarban, szintén minimalista jelleggel megfogalmazva kisebb kápolna is létesült – maga a zeneszerző az általa kutatott és továbbfejlesztett zenei világ hatására tért át az evangélikus hitről a keleti kereszténységre –, de a kilátó és a központ összhatásában is egy templomformát ad ki, amely jól rímel Pärt szakrális zenei világára.

 

Az ürességre és a csendre építő építészeti elgondolás méltó interpretációja Pärt zenei munkásságának, amely ebben, a rejtett szigetnek szánt központban találhat nyugalomra. Ha a direkt spiritualitás ugyan nem is jelenik meg az épület kialakításában, elhelyezkedése, transzparenciája és ezzel együtt a melegséget sugárzó, intim terei, pentagonális belső szigetei egyfajta kápolnaként fogadják be Pärt „szent minimalista” zenéjét.

Bán Dávid