Átadták a 2007-es Molnár Péter-emlékdíjakat

Mátrai Pétert és Polgár Attilát díjazták október 12-én a HAP Galériában, s egyúttal megnyílt Szendrői Jenő építész emlékkiállítása.

Tegnap a HAP Galériában megnyílt Szendrői Jenő építész emlékkiállítása. Ebből az alkalomból adták át Mátrai Péternek és Polgár Attilának a 2007-es Molnár Péter-emlékdíjat, az építészeti kultúra magas szintű művelésének és terjesztésének elismeréseként.

Mónus János laudációja a Molnár Péter-emlékdíj átadása kapcsán. Elhangzott 2007. október 16-án a HAP Galériában.

”Házak, projektek, 10 ezer négyzetméterek, 100 ezer légköbméterek, tervezőirodák, külföldi tervezők, magyar cégek, sztárépítészek, és így tovább.
Legyen végre csend, álljunk meg egy pillanatra – szemlélődjünk.

Mondok két nevet: Mátrai Péter építész, Polgár Attila fotográfus.
Ők a csend, a szemlélődés követei. Ugyanúgy, mint Molnár Péter volt. Ő tervezett, festett, írt, figyelt.
Ők terveznek, zenét szereznek, írnak, fényképeznek. Az ő csendjük nem az unalom, a hiány csendje. Szelíd emberek tartalmas csendje.
Molnár Péter építészként – ilyen fertőzöttséggel – feltett, írt novellát, vagy hosszabb könyvet, hallgatott zenét (tudom...), vagy fotózott. Építész konstruktivitással szemlélte a világot. Műfajok egymás közötti átjárhatóságában hitt (így gyakorolt ő is), építészesen.

„Szelíd Mátrai Péter” ugyanezt teszi. Építészként szerez zenét, tart műfaji határokat feszegető rendezvényt és tervez, közreműködik épületeken. Ez olyan megnyugtató és barátságos az építész szakma számára. Milyen nyugtalanító lenne a fordított sorrendiség: mikor zeneszerző, festő tervezne házat (Hundertwasser?). Rossz sejtelmeim szerint az idő nincs messze, szakmánk közüggyé fog válni, de nem úgy, ahogyan kellene, hanem a virtuális piac diktátumaként. Diktátor pedig bárki lehet!
De addig, amíg még nincs így, addig örüljünk együtt Mátrai Péternek. Ő biztosíték, hogy mégsem így lesz.
(Egy kis magyarázat még Péterre ragasztott jelzőmhöz: fogalmaim szerint a harsányság a felületesség, enyhe pszichés zavarok fedése, míg a szelídség az elmélyültség, magabiztosság jele.)

Polgár Attila is konstruál. Ő sem dűl be a pillanat habzásának, az épp felszínen lévő irányultságok diktátumának. A fotót „tervezi”, mintha építész lenne (pedig ötvösnek tanult), képes előre megtervezni a jó épületmegvilágítás időpontját, s saját elhelyezkedését a térben, és ezek paramétereit tollal a saját tenyerébe rögzíteni, a fotózás kellékeként. Ha mást soha nem fényképezett volna, mint a mályvaszínű fajanszok könyvét (bájos, érzéki formák „szelídségét”), már ez is kitüntetett figyelmet érdemelne.
Meggyőződésem, hogy Molnár Péternek nagyon tetszenének Polgár Attila munkái (bizonytalan, snassz szövegeim már kevésbé, legközelebb javasolni fogom, hogy díjazottjaink írják meg saját méltatásukat).

Így aztán igazán bensőséges érzés ma két kitüntetettünknek ezt a díjat adományozni. Kérem Mátrai Pétert és Polgár Attilát.”

Mónus János építész

A díjakat Molnár Péterné Baló Borbála és Winkler Barnabás adta át.

fotók: éf