Egy évig tartó munkálatok után tavaly decemberben adták át az új átjárót a Széll Kálmán térnél, a Várfok utca és a Sándy Gyula köz találkozásánál. A teret és a közt szintben összekötő gyalogos alagút nagymértékben megkönnyíti az arra járók mindennapjait. A Széll Kálmán tér, a Városmajor és egyben a Pénzmúzeum kapujaként is értelmezhető átjárót a tervezők szavaival mutatjuk be.
Szituáció
Városi környezet
A tervezési helyszín két - közel három - kerület találkozásánál helyezkedik el és a nemrégiben felújított Széll Kálmán tér egyik legforgalmasabb gyalogos megközelítési irányát adja. A Várfok utcát keresztezőknek ugyanakkor a szintkülönbség természetes akadályával kellett együtt élniük a napi használat során. Ezért merült fel már a tervpályázat kiírásakor is a jogos igény a két városrész szintbeni összekötésére távlati célként. Az akkori tervezés során az alternatívákat megvizsgálva a tér, buszok és Vár közötti közlekedési útvonalak differenciálása, alternatív lehetőségek biztosítása volt a cél.
Így került végül a legmagasabb pontra az akadálymentességet biztosító lift, a Vár irányába a nagyvonalúbb, lankás lépcső és rámpa, illetve a keresztirányú forgalom és átszállás számára alárendelve, a Csaba utca tengelyébe a mozgólépcső és lépcső párosa.
Korábbi állapot
A tér felújításához kapcsolódó forgalomtervezés egyik legnagyobb erénye volt a gépjármű forgalom kizárása a Csaba utca Postapalota menti szakaszáról. Már ezzel a beavatkozással is lényegesen kellemesebbé vált a tér gyalogos megközelítése és erősödött a kapcsolat a Városmajor területével, a terepviszonyok alkotta akadályok ellenére is. A tér irányából a rézsűre fektetett mozgólépcső és lépcső kettőse osztozott az áthaladó forgalmon, melyek által szintén kiszélesedett a rendelkezésre álló keresztmetszetet a felújítás előtti állapothoz képest.
Kötöttségek
Minden tervezési feladatnál adódnak a helyszínből fakadó kötöttségek, viszont ez esetben a szokásosnál is sűrűbb terület állt rendelkezésre, így fontosnak tartjuk kiemelni a környező elemek mozdíthatatlan pontjait. A tér felől adott az elkészült rámpa megállóhoz igazított kezdőpontja és a mozgólépcső kontúrja. A tervezett új építés így a kettő közé van szorítva. Az áthaladó gyalogosforgalom szinte azonnal keresztezi a villamos vágányokat ezért az ide érkező útvonalak iránya is kötött, hiszen az áthaladók nem vezethetők a váltók vonalára vagy a peronra.
A Csaba utcán egyik irányból megtartandó a jelenlegi lejtésviszonyok szerinti járda és az a mentén sorakozó fák. A másik oldalt a Postapalota frissen megnyíló homlokzata és annak architektúrája kíván igazodást. A Várfok utcai közlekedési szélesség nem szűkíthető és az alatta futó összetett közműhálózat is korlátozza a mozgásteret.
Kapu
A tervezési folyamatot két szempontrendszer vezette. Elsősorban a feladat funkcionális oldala, a közlekedési struktúra megfelelő kialakítása volt a feladat. Ezzel párhuzamosan kapott hangsúlyos szerepet az átjáró atmoszférája, a negatív alagút és aluljáró asszociációk elkerülése. Ezek helyett a ´kapu´ fogalmát igyekeztünk erősíteni a lehetséges geometriai kereteken belül.
Pénzmúzeum kapuja
A Postapalota a Széll Kálmán teret szegélyező térfal legpatinásabb épülete, ugyanakkor a térrel szinte kizárólag vizuális a kapcsolata. Jogosan merült fel az igény a felújítás kapcsán az épület és a köztér kapcsolatának erősítésére, főként az épület aljában helyet kapó nyitott, közösségi funkció, a Pénzmúzeum kapcsán. A kiállítás köztéri installáció formájában már az átjáróban elindul majd, ezáltal színesítve az átmeneti tér funkcióját, oldva a közlekedési folyosó szigorú jellegét.
Városmajor kapuja
Bár a Várfok utca két szomszédos városrész határát képezi, ezt a terepviszonyokon és utcatáblákon túl határozott városépítészeti elem nem hangsúlyozta, annak ellenére, hogy talán itt kapcsolódik egymáshoz, az áthaladók számát tekintve legintenzívebben a két kerület. Az újonnan kialakuló kapu ellenben érzékelteti ezt a váltást, fizikailag és szimbolikusan is jelölve a megérkezést a Városmajor irányába.
Széll Kálmán tér kapuja
Bár a Csaba utca a város egyik legforgalmasabb terére vezet a Városmajor utca sarkáról szemlélve ez a kapcsolat nem volt érzékelhető. A Várfok utca magas vonala után az égbolt képe fogad minket, mintha csak egy vízparti utcán tekintenénk végig. Bár a kontextus furcsa hiánya érdekes helyzetet teremt, az átjáró megjelenésével kialakuló vizuális kapcsolat definiálja a városszerkezeti pozíciót, ami a helyi identitás megteremtését jobban segíti.
Anyag
A túlhatározott geometria mellett az átjáró terének hangulatát elsősorban az anyagválasztás engedte befolyásolni. Bár a tér építészetének meghatározó elemei a látszóbeton felületek, mely az új szerkezet természetes anyaga is lenne, a helyszűke miatt a kialakuló felületek nyers megfogalmazását elvetettük, csak a kaput mellvédként körbeölelő támfalakon utalunk vissza a tér anyaghasználatára. Az átjáró belső felületeire savmart felületű rozsdamentes acéllemez került. A rozsdamentes acél vandálbiztos, strapabíró, karbantartható felületet képez. Minősége méltó kortárs kiegészítése a felújított Postapalota épületének is
A tükröződéseknek köszönhetően folyamatosan változó felület alakul ki, mely a napszakoktól függően is változtatja fényeit és az áthaladó járókelőket is interakcióra készteti. A reflexiók az átjáró két oldalát is intenzívebben összekapcsolják, tovább erősítve a ´kapu´ fogalmát, a teret vertikálisan és horizontálisan is tágítják.
Környezetrendezés
A környezetrendezésnél arra törekedtünk, hogy a tér bejáratának fogalma már a Csaba utca és Kirsztina körút sarkánál érezhető legyen. Az átjárón keresztül egészen a körúti járdáig a tér andezit burkolata fut ki. A mellvédet a tér támfalaihoz hasonlatos világos látszóbeton szegélyezi, és a térbútorok is megegyeznek a téren használtakkal. Bár a Csaba utca így megosztott szintjei már kevés teret adnak köztéri funkciók befogadására, fontos, hogy a Postapalota főbejárata és kávézója is kapcsolatot találhasson a sétálóutcával. A járdák vonalvezetése az utcában álló fák megóvását is lehetővé tette. A rézsűk mentén a téren ültetetthez hasonlatos, magas, dús növényzet nő majd.
építész stúdió
Szerk.: Winkler Márk