Autók helyett piacot a pesti alsó rakpartra!
A rakpartok évszázadokig piacként működtek a városokban. Eredeti funkciójuk, az áruszállításban betöltött központi szerepük elvesztése azonban nem jelenti azt, hogy ami azelőtt következmény volt, annak törvényszerűen meg is kell szűnnie az azt kiváltó okkal együtt. A Jane Haining rakpart piactérként való hasznosítása egyedülálló turisztikai vonzerő lehet Budapest számára, miközben a műemlékvédelem céljainak is jobban megfelel, mint a jelenlegi – autóforgalommal terhelt – állapot. Nem beszélve a városlakók egészségéről.
A rakodópart egyben piac is, évszázadokig így működött a világ. Aligha mondható tehát, hogy a folyó vagy tenger mellett fekvő városoknak a part mellé épülő belvárosától idegen lenne a piac jelenléte. Igaz, a pesti alsó rakpart épp azután vált a várost a folyótól elvágó autóúttá, hogy ez a funkciója megszűnt, az áruszállításra használt kikötő a belvárosból a külvárosba – a csepeli szabadkikötő területére – került át. Az a fajta technológiai optimizmus, amely a motorizációt tekintette a városok jövőjének, közlekedési gondjai megoldásának viszont csúfos kudarcot vallott. Igaz, a II. világháború előtt, amikor ez a döntés megszületett, még kevesen látták előre a légszennyezettségben fuldokló nagyvárosokat és az autókat előnyben részesítő várostervezés miatt aluljárózó, nagyokat kerülő és a korábban zsúfolt utcákat kerülő gyalogosokat, ahogy az emiatt kihaló, városi autópályává vagy parkolóvá silányuló köztereket sem.
Legyen úgy, mint régen volt?
Többről van szó azonban, mint valami „legyen úgy, mint régen volt” konzervativizmusról. A világ halad, az árut már nem a Duna belvárosi szakaszain rakodják ki, és ez rendben is van így. A fő ok, amiért más, új funkciót kell találni a pesti alsó rakpartnak az az, hogy a belvároson átvezető autópályákban gondolkodó várostervezés ugyanúgy idejétmúlttá vált, mint a rakodásra használt rakodópart, vagy még korábbról, a szabályozatlan folyópart. Vissza kell adni a folyót a városnak! A Duna és a belváros között áthatolhatatlan aknamezőt képező autóút egyik – műemlékvédelmi szempontból borzalmas – hatása az volt, hogy valósággal megölte a korábban élénk társadalmi életnek, például étteremnek is helyet adó viaduktot, amelyen a villamos halad. Romlik, pusztul Budapest egyik – a Milleneumi Földalatti Vasútvonalhoz vagy a Nyugati Pályaudvarhoz hasonlítható – „steampunk” hangulatú öröksége, amely védjegye is lehetne a magyar fővárosnak. Miért ne lehetne új funkciót találni a Lánchíd és az Erzsébet híd közötti, a Dunakorzóval párhuzamos pesti alsó rakpartnak, olyat, amely nem is idegen a területtől?
Nyitott kapuk
A pesti alsó rakpart rendbetételének tervei eleve számolnak azzal, hogy a Jane Haining rakpartot rendezvények idején – amelyek remélhetőleg nem a Red Bull Air Race-t jelentik – le lehessen zárni, azt, és, akárcsak árvíz miatti lezárás esetén, el lehessen kerülni. Legyen ilyen alkalomból minél több! Legyenek street food bemutatók büféfurgonokkal, legyen itt az adventi vásár, esténként a kivilágított budai oldal látványával. A viadukt alatti, jelenleg kihasználatlanságában pusztuló terület lehetne kiszolgáló helyisége a rendezvényeknek, raktár vagy más funkcióval.
Vigyázó szemetek Prágára vessétek!
Prágában immár tíz éves a Moldva-parti piac, a Náplavka. 2010-ben kitiltották a rakpartról az autókat, a helyüket termelői piac, éttermek és sörözők vették át, amelyek ma már a cseh főváros egyik látványosságát képezik. Az ötlet annyira sikeres volt, hogy ma már a volt raktárakat alakítják át éttermekké, kávézókká. A város visszavette a folyóját. Csehország az már nyugat?
