Az 1950-es évek építészeti hagyatéka: a pécsi Olympia étterem
A pécsi Olympia étterem azon kevés II. világháború után készült épületünk közé tartozik, mely műemléki védelem alatt áll. Kiemelkedő építészeti értéke ellenére pusztuló emlékünk, aminek egyik oka, hogy a szakma erőfeszítései ellenére ez az építészeti stílus még mindig nem nyerte el méltó megítélését a köztudatban. Sztankovics Sarolta írása.
A Lechner Tudásközponton belül működő Dokumentációs Központ által őrzött terv-, film- és fotótári gyűjteményben található a 20. század második felének magyar építészetére vonatkozó források jelentős része. A felajánlásokból, hagyatékokból és megszűnő, átalakuló tervezővállalatok archívumából jelenleg is bővülő állományában többek között olyan fontos építészirodák tervei kutathatók, mint az Általános Épülettervező Vállalat, a Budapesti Városépítési Tervezőiroda, a Dél-dunántúli Tervező Vállalat, az Ipari Épülettervező Vállalat, a Győri Tervezőiroda, a Tervezésfejlesztési és Típustervező Vállalat, az Út-Vasút Tervező Vállalat, valamint a VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú Társaság. Gádoros Lajos Olympia éttermének tervdokumentációja az Általános Épülettervező Vállalat anyagával került a Lechner Tudásközpont gyűjteményébe. Az étterem itt őrzött kiviteli tervanyaga tartalmazza az épület szöveges leírását, az építészeti terveket és a berendezésből egy szék tervét.
Gádoros Lajos életrajzának rekonstruálásakor a Magyar Építészeti Múzeumnak adományozott visszaemlékezései1 nyújtják az elsődleges forrást. 1910-ben született Erzsébetfalván, 1926-tól az Iparművészeti Iskolán tanult bútortervezést, 1929-től a stuttgarti Technische Hochschule diákja volt, 1930-tól a düsseldorfi akadémián tanult építészetet. Hazatérve, a ’30-as évek második felében megkezdte szerteágazó tervezői tevékenységét. Épületek, bútorok, kirakatok és kiállítások tervei maradtak fenn ebből az időszakból.
1932-től az Iparművészeti Iskolán tanított a dessaui Bauhaus iskola elvei alapján oktató Kaesz Gyulával.2 Ekkor Kozma Lajos, később Kaesz Gyula tervezőirodájában dolgozott. A Németországban és itthon szerzett tapasztalatait a háború utáni évtized lakás és bútor típustervezésében hasznosította. A Preisich Gáborral 1946–1949 között közösen vezetett tervezőiroda irányítása mellett részt vett az Országos Építésügyi Kormánybizottság, az Építéstudományi Központ, majd a Magasépítési Tervező Intézet munkájában. Ekkor tervezte azt a függőfolyosós épülettípust, ami alapján a csepeli Béke téren, Salgótarjánban és Kaposvárott épült fel egy-egy lakóház. 1949–57 között a Középülettervező Vállalat igazgatója, 1957-től pedig az Általános Épülettervező Vállalat főépítésze volt. A ’30-as évektől egészen haláláig tanított az Iparművészeti Iskolában és a Budapesti Műszaki Egyetemen. Számos szakmai szervezet tagja volt, elméleti munkái könyvekben jelentek meg, ám jelen írás terjedelme sajnos nem engedi meg ezek további részletezését.
A magyar építészet több korszakán átívelő, sokrétű életművéből a megvalósult alkotásokból csupán nagy vonalakban állítható össze épületlista. Az Olympia étterem tervezését közvetlen megelőző és követő években alkotott művei a Szinkron Műterem, a brüsszeli világkiállítás magyar pavilonja és a Pécsi Orvostudományi Egyetem Klinikai Főépülete. A két előbbiért 1953-ban, majd 1958-ban Ybl-díjat kapott. Tehetségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy ezeket teljesen eltérő – szocreál és modern – stílusban tervezve részesült a korszak legmagasabb szakmai díjában. Mindezt az utókor megítélése is igazolja: az Országos Műemlékvédelmi Hivatal 2000-ben kiadott kiállítási katalógusának szerzői3 a ma számon tartott, a II. világháború után saját, vagy társtervezésben készült összes munkáját műemléki védelemre méltónak tartják. A katalógus listájából jelenleg a MÉMOSZ-székház, a Szinkron Műterem és az Olympia étterem védett műemlék.4
A pécsi Olympia éttermet Gádoros Lajos 1957 szeptemberében kezdte tervezni ifjabb Módos Ferenccel. A statikus tervező Marossy Ferenc volt, a belsőépítészeti kialakítás Fekete György tervei alapján készült. Az étterem Pécs nyugati területén, az új, „Nyugati városrészként” is nevezett Uránváros parkos környezetében, a mai Esztergár Lajos utcában épült fel. 1957-ben a Pécsi Uránércbánya Vállalat megnyitásakor a város nyugati területeinek kiépülése az olyan korabeli kiemelt állami vállalkozások között volt, mint Dunaújváros, vagy a közeli Komló új városrészeinek létrehozása. Az ÁÉTV Uránváros számos típusházának építkezésében generáltervező volt. Az itteni munkáik közül kiemelkedő ezen kívül a Pécsi Orvostudományi Egyetem klinikája, ami akkor igen korszerűnek számított, és szintén Gádoros Lajos tervezte.
Az éttermek és cukrászdák a munkásosztálynak új kikapcsolódási lehetőséget biztosítottak. Ezt egészítette ki az a szintén új szituáció, hogy a dolgozó nők háztartásra fordított ideje drasztikusan lecsökkent, s megnőtt az igény a kifőzdék és az éttermek iránt. Ahogyan arra Borbiró Tamás az épület ismertetésekor rámutat, a II. világháború előtti társadalom polgári életmódjának egyik eleme került új közegbe, s az ennek okán kialakult új stíluskövetelmények miatt izgalmas, úttörő művészi feladat elé állította az építészeket.5 Az előírt építészeti programnak megfelelően6 az Olympia egy építményen belül négy részből, egy közös előtérből megközelíthető nagy alapterületű étteremből és kisebb cukrászdából, egy saját bejáratú söntésből, valamint ezeket egy tálalófolyosóval összekötött, a főút felé több hátsó bejárattal nyíló kiszolgáló helyiségek sorából állt. Az épület része volt a teraszon elhelyezett, különálló, üveg táncpavilon. A cukrászüzem és a konyha elkülönült egymástól, mivel tervezésébe bekalkulálták, hogy később ezeket külön álló cégek is üzemeltethetik.
Az együttes egy kisebb dombon kapott helyet, az egyes vendéglátó egységeket közös terasz fogta össze, míg a nagy üvegfelületek a külső zöld területet és a belső tereket nyitották egybe, a rusztikus támfallal körülvett terasz kiegyenlítette a telek felszínét, s mellékesen pódiumra is állította a szórakozóhelyet. A helyválasztás ígéretes kezdeményezés volt, mivel az eredeti beépítési tervben a szomszéd telken egy közfürdőt terveztek, kiteljesítve a terület rekreációs egységét. Ez az egység építészetileg is megvalósult volna: a két épület egyes tömegei összecsengtek. Ám a terv az étterem kivitelezése közben megváltozott, a fürdő nem épült fel.
Az étterem épülete a homlokzaton és az enteriőrökben is megmutatott szerkezetével, lapos tetejével, egymástól világosan megkülönböztetett tömegeivel modern stílusú volt, illeszkedett a közvetlen szomszédjában már megépült lakóházakhoz. A magyar építészek 1957-re már elhagyták az ’50-es évek elején rájuk kényszerített szocreál stílust, s újra a modern formakincsből indultak ki. Ismerve szakmai karrierjét, feltehetően Gádoros Lajosnak sem jelentett a modernhez való visszatérés nehézséget. Viszont építőiparunk igen elmaradott volt, és a tervezőknek olyan korlátokkal kellett szembenézniük, mint az előregyártás fejletlensége és az anyaghiány. A hazai megvalósult épületek többsége igen szerény méretű volt. Maga Gádoros is ír ezekről a körülményekről: egyik ekkor keletkezett cikkében az általa is szívesen használt üvegtáblák alkalmazásának nehézségeiről számol be,7 visszaemlékezésében pedig a brüsszeli magyar pavilon gördülékeny építése és az ott megismert anyagok magas minősége felett időzik.8
Az eddig ismert írásaiban nem került szóba, hogy az Olympia milyen kapcsolatban állt a nem sokkal korábban, 1956 tavaszán építészcsoportja által az 1958-as brüsszeli világkiállításra tervezett, s Gádoros Lajos személyes felügyelete mellett kivitelezett magyar pavilonnal, ám az építészeti megoldások párhuzama egyértelmű. A pavilon étteremét és cukrászdáját homlokzatuk teljes magasságában ablakok nyitották meg, a cukrászda ferde, a homlokzat elé kilépő tetőkialakítása, látszó pillérei és rusztikus kő lépcsőkorlátja is rokoníthatók az Olympiáéval. Az alapanyagok kivételével a nyolcszög alaprajzú, ismeretlen funkciójú sátornak a pécsi táncpavilon a pontos mása. Bár nem tudni, hogy a hasonlóság mögött milyen szándék állhatott, a brüsszeli részvétel 1958-ban, az 1956-os forradalom után igen fontos, konszolidációt hangsúlyozó diplomáciai üzenettel bírt. Lehetséges, hogy a megbízó vagy a tervező a világkiállításra ki nem jutó átlagembernek kívánta hazahozni a pavilon egy részét, de az a felvetés is megállja a helyét, hogy építészként Gádoros Lajos hasonló feladatra hasonlót alkotott.9
A modern stílustól eltér a főbejárat előtt álló Borsos Miklós körplasztika és Paál Miklós három domborművével díszített homlokzat. A művészi alkotások alkalmazása az ’50-es évek első felében vált szinte kötelezővé, ám Gádoros a MÉMOSZ-székház tervezésekor is beemelte a társművészeteket, sőt egy 1961-es nyilatkozatában kiállt azok szabadon választhatósága, valamint fontossága mellett.10
Az Olympia étterem 2006 óta műemlék. Ám e jelentős 20. századi építészeti emlékünk a műemléki védelem ellenére folyamatosan pusztul. Teraszai elhanyagoltak, a táncpavilonból már csak a betonpillérek maradtak meg. Jelen állapotában a Cseh Tamás által megénekelt pezsgő szórakozóhelynek otthont adó együttes csupán árnyéka régi önmagának. Az épületben a konyha és a cukrászda funkciót váltott, eredeti berendezése elpusztult. Szerencsére a használat ez esetben is biztosítja az alapvető karbantartást. A tervezőt dicséri, hogy az egymástól szétválasztott egységek miatt az épület romos állapota ellenére is működőképes maradt.
Sztankovics Sarolta – Lechner Tudásközpont
Hivatkozások
1. Róka E. 1995. ’Gádoros Lajos. Gádoros Lajos (1910-1991). Önéletrajz. Részletek. A hagyaték főbb tételei’ in: Hajdú V. – Prakfalvi E. Lapis Angularis. Források a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből. Budapest, 347-373.
2. Mezei O. 1981. A Bauhaus magyar vonatkozásai: előzmények, együttműködés és kisugárzás. Budapest.
3. Lővei P. 2000. A műemlékvédelem táguló körei. Budapest. 74-90.
4. http://www.muemlekem.hu/muemlek?egylapon=20&any=G%E1doros+Lajos&nev=&helyseg_nev=&cim=&torzssz=&id=&submit_text=Mehet&statusz_Helyi_v%E9delem=i&statusz_Ideiglenes_m%FBeml%E9ki_v%E9delem=i&statusz_M%FBeml%E9ki_v%E9delem=i&statusz_Regisztr%E1lt_m%FBeml%E9ki_%E9rt%E9k=i&statusz_V%E9dett%E9_nyilv%E1n%EDt%E1si_elj%E1r%E1s_alatt=i&utolso-log-napok-min= (2016.02.10. 14:39)
5. Borbiró T. 1961. ’A pécsi „Olympia” étterem’ in: Magyar Építőművészet 1961/1, 22.
6. Borbiró T. 1961. ’A pécsi „Olympia” étterem’ in: Magyar Építőművészet 1961/1, 23.
7. Gádoros L. 1958. ’Üveg az építőiparban.’ in: Magyar Építőipar 1958/7, 283.
8. Róka E. 1995. ’Gádoros Lajos. Gádoros Lajos (1910-1991). Önéletrajz. Részletek. A hagyaték főbb tételei’ in: Hajdú V. – Prakfalvi E. Lapis Angularis. Források a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből. Budapest, 367.
9. Pesti Monika, szakújságíró szíves szóbeli közlése alapján.
10. Művészet 1961. november 18-19.
Felhasznált irodalom
- Borbiró T. 1961. ’A pécsi „Olympia” étterem’ in: Magyar Építőművészet 1961/1, 22-26.
- Gádoros L. 1958. ’Üveg az építőiparban.’ in: Magyar Építőipar 1958/7, 281-286.
- Gádoros, L. 1959. ’Magyarország’ in: Magyar Építőművészet 1959/1-2, 54-67.
- Gádoros, L. 1961 ’Pécs, nyugati városrész, "Olympia" étterem’ in: Magyar Építőipar 10/1, 35.
- Győr A. 2006. ’Szocreál műemlékek Magyarországon. Félelem és védelem’ in: Műemlékvédelem 50/5, 207-214.
- Lővei P. 2000. 'A műemlékvédelem táguló körei.' Budapest.
- Mezei O. 1981. 'A Bauhaus magyar vonatkozásai: előzmények, együttműködés és kisugárzás.' Budapest.
- Róka E. 1995. ’Gádoros Lajos. Gádoros Lajos (1910-1991). Önéletrajz. Részletek. A hagyaték főbb tételei’ in: Hajdú V. – Prakfalvi E.Lapis Angularis. Források a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből. Budapest, 347-373.
- Művészet 1961. november 18-19.
