Meghívót ugyan nem kaptam a tervpályázat eredményhirdetésére, de előző nap telefonon megkérdeztem a kiíró képviselőjétől, hogy ki lesznek-e állítva a beérkezett tervek. A válasz az volt, hogy a díjazott pályaművek megtekinthetők lesznek. Nagyon érdekelt, hogy az építészek miképpen oldották meg a rendkívül bonyolult tervezési-beépítési feladatot, várhatóan az eredményhirdetés sem csak pogácsás-koccintós lesz (ahol csak a helyi sajtó és ünnepi hangulat van, de a tervek sehol), ezért leutaztam Szegedre. A tervpályázat eredményhirdetésére 2009. február 12-én 10 órakor Szeged Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának ún. sajtószobájában került sor, ahol a díjazott pályaműveket, szám szerint 12 tervet meg is tekinthettek az érdeklődők.
Ezúton szeretnék gratulálni az 1. díjas pályamű alkotóinak magas színvonalú munkájukhoz, a díjat erős mezőnyben sikerült kiérdemelniük.
Az eredményhirdetésen azonban szembetűnő volt a gyér érdeklődés a díjazott pályaművek nagy számához képest. A jegyzőkönyvek szerint a pontosan egy tucat díjazott terv elkészítésén 84 építész ill. szakági tervező fáradozott szűk két hónapon keresztül. A gyér jelenlét oka az lehetett, hogy a díjazottak nagyobbik része egyszerűen nem kapott meghívót. Furcsa volt azt hallani a pályázat bonyolítójától, hogy majdnem minden második pályázót ki kellett zárni. A 26 beérkezett pályázatból összesen 12 került kizárásra (ez a pályázatot benyújtók 46%-a), 5 pályamű a részletes értékelés előtt, 7 díjazott pedig a borítékbontás után. Kizárták a 2. és 3. helyen díjazott pályázókat, két megvétellel és három költségtérítéssel díjazott pályaművet.
A Bíráló Bizottság úgy döntött, hogy a zárójelentésben elfogadott sorrendet nem változtatja meg, azonban a zárt borítékok felbontása után kizárt pályaművek díjazásban, megvételben és költségtérítésben nem részesülhettek. A helyszínen nyomtatott formában hivatalosan átvett zárójelentésben és jegyzőkönyvben a tervező szervezetek és a szerzők neve nem volt feltüntetve, de természetesen a postai ragszám alapján minden meghívott be tudta saját magát azonosítani, ha éppen kéznél volt a szelvény. Mivel ez a pályázat nem postai ragszámok és sorszámok, hanem építészek közötti verseny volt, fontosnak tartanám, hogy a Bíráló Bizottság által kialakított sorrend végre napvilágot lásson. Az hogy a borítékbontás után pontosan mi is történt Szegeden, azt a jegyzőkönyv-mozaikokból bárki összerakhatja, akit ez érdekel.
Az eredményhirdetés után beszélgetni szerettem volna a pályázat lebonyolítójával, de olyan hangnemben utasította vissza a kérdéseimet, hogy jobbnak találtam csendben elhagyni a termet. Annyit szerettem volna csak megtudni, hogy miért nem a „hiánypótlós” kiírási mintát választotta, ezzel ugyanis elkerülhető lett volna a hazai tervpályázati gyakorlatban példa nélküli, tömeges kizárás. Természetesen nem tartalmi, hanem formai hiánypótlásról lehet csak szó egy tervpályázat esetében. Az a pályázó aki 5–8 nap alatt nem képes postára adni saját tervezői jogosultságának másolatát, az valóban megérdemli a kizárást. A legtöbb díjazottat a felelősségbiztosítási szándéknyilatkozat hiánya miatt zárták ki. Egy tervezési szerződésnek a felelősségbiztosítás nagyon fontos része, ebben a kiíró pontosan rögzítheti, hogy tervezőtől milyen értékhatárral, milyen időintervallumra várja el felelősségbiztosítás megkötését.
Tervezési szerződéshez nem felelősségbiztosítási-nyilatkozatokat kell csatolgatni, hanem a kiíró igényei szerinti felelősségbiztosítást kell az l. díjas pályázónak megkötnie az adott létesítmény tervezésére, enélkül el sem indulhat a tervezés. A mellékelt tervezési szerződést a pályázóknak alá kellett írniuk, de ebben a felelősségbizosításra vonatkozó kiírói igények nem voltak fellelhetők. A Bíráló Bizottság a tervpályázatot eredményesnek és magas színvonalúnak találta. Az érdeklődés nagy számú volt, becsléseim szerint a 26 terv elkészítésén
kb. 182 építész (±10%), illetve szakági tervező dolgozott, kb. 21 ezer órán (± 15%) keresztül, ennek ellenére a tervpályázat díjazására fordítható összeg 61,66%-a, 18,5 millió Ft nem lett kiosztva.
Annyira rossz hangulatú volt az esemény, hogy a kiállított tervlapok alapos átböngészéséhez már nem volt kedvem, pedig tulajdonképpen ezért indultam. Pogácsa és pezsgő sem volt, a város hírmondói is távol maradtak. Tervünket a Bíráló Bizottság a 3. helyre rangsorolta.
Pölös István
MÉSZ-tag