Az archiblog boszorkánymesterei
„Azt, hogy még mindig ragaszkodunk olyan karakán víziókhoz, hogy az építésznek nem kell írnia, és nem kell tudnia szövegelni (esetleg több nyelven), mert beszélnek helyette a képek és a házak, roppant sajnálatosnak tartom.” Az új generáció (és a lélekben fiatalok) azonban már készítik a talajt az áttörés felé. Ennek egy oldalhajtása a magyar archiblog, amely egyre szaporább és termékenyebb műfajnak bizonyul, és amely aktivizálja a befogadót. Esszé az építészeti blogok hazai elterjedéséről az építészet és aktivizmusban.
A weblog1 (internetes napló) futótűzként terjedt el az internet „webkettesítése” 2 óta. Azaz azóta, mióta a kommunikációtörténetben először, széles tömegek képesek számottevő költség nélkül eszméket áramoltatni, dokumentálni, véleményt formálni, archiválni, kiszivárogtatni, eseményeket előidézni, kapcsolatokat építeni, összefüggéseket megvilágítani a világhálón keresztül. Ennek az óriási és robbanásszerű demokratizálódási folyamatnak ma még beláthatatlanok a következményei, médiabirodalmakat rengethet meg, diktatúrákat moshat el, érdekcsoportokat késztethet új stratégiákra, vitakultúrákat és nyelvezeteket honosíthat meg, átstrukturálhatja az elit szerkezetét, a kommunikáció minden szintjét és típusát felülírhatja, teret és időt értelmezhet át. A dotcom lufi ugyan kidurrant a tengerentúlon az ezredforduló táján, de örökségként hátrahagyott egy dollármilliárdos beruházást, az optikai kábelek biztosította széles sávot. És ezt az infrastruktúrát a webkettő szépen lassan elfoglalja. Thomas L.Friedman3 szerint ez maga a globalizálódás harmadik szakasza, amikor az államok és a vállalatok után az egyének teszik fel maguknak a kérdést: hogyan lehetek hatékony a globális piacon? Akik mindezt eddig nem vették komolyan, azokra bizonyára sokkolóan hatott az a tény, hogy Barack Obama győzelmének kulcsát az Interneten megszervezett önkéntesek és a neten keresztül érkező pénzadományok jelentették, és nem feltétlenül az a legújabb kori világot eddig terelgető lobbierő, amit az állam felett álló óriásvállalatok jelentenek.
Blogger típusok
Maga a webkettő kiszélesedett, és sikeresen működik az eredetileg 2000-ben indított, majd 2006-ban megújított Építészfórum esetében is, hiszen a fórumfelületen megjelenő cikkek szerzői megerősítő vagy éppen ellenkező irányú visszajelzéseket kapnak olvasótáboruktól cikkeik hasznosságát és tartalmát illetően, a vélemények árnyalják, pontosítják, gazdagítják a szöveggé formált törzsanyagot. Izgalmas terep ez mind az írónak, mind a befogadó közösségnek: inspiráló és induktív hatása van – ha éppen felül tudunk kerülni a személyeskedéséken. Néha annyira inspiráló, hogy a grafomán véleményformálóból bloggert csinál. De a bloggerek népesebb része mégsem innen való, a legproduktívabb bloggerek – a teljes blogoszférát tekintve – a hivatásos újságírók és a képzett kommunikációs háttércsapattal rendelkező közéleti személyiségek közül kerülnek ki. Az indíttatás tehát hármas. Az első csoportot az ismertség elérése, a másodikat a saját lapjuk, szerkesztőségük konvencióiból és öncenzúrájából való kitörés, a harmadikat pedig az önreklám (megszerzett hírnév táplálása) hajtja. Az építészeti blogok eddigi történetében főként az első két csoport a domináns világszerte, bár néhány építészeti híresség mögött már vannak vagy rajongói, vagy annak álcázott profi blogger csapatok. Az mindenesetre ma még nem jellemző, hogy az építész hírességek saját imidzsük tudatos építése vagy vívódásaik, gondolataik, téziseik primér közegévé a blogoszférát tegyék meg. Ám ami késik, nem múlik.
Az építészeti printmédia és a blog
A honi építészeti printmédia derékhada is ódzkodik attól, hogy csatasorait az InternetGalaxis felé irányítsa, amely több okra vezethető vissza. Wesselényi-Garay Andor szerint az áttörést a financiális háttér átbillenése jelentheti. „Itthon a printmédia tartja sakkban a webbkettőt, mivel egyelőre a printmédiánál a pénz”. „Ki fizeti a fotóst? – ez a fő kérdés.” Azaz az építészeti webkettő értékelése szerint elsősorban a reklámipar Internetre való áttelepülésének a kérdése. Mégis felmerül a kérdés, hogy nem fordítva van-e a dolog, azaz a építészeti tartalmak digitalizálódásának pontosan az a gátja, hogy a „hivatalos” médiát a webkettő „szabadszájúsága” azaz az interaktívabb kritikai attitűd megjelenése riasztja el a digitális tartalomszolgáltatástól. (Itt most a másolhatóság kérdése már alig játszik szerepet: a webkészítés új eszközeivel a copyright megoldható.) Azaz nem lehet, hogy a félelem a szélesebb és kendőzetlen kritikától köti le a kezét az internetes építészeti dokumentálásnak? Megeshet, hogy e félelem nem csak az építészeti szaklapokat, hanem a magát az építészt is elriasztja attól, hogy az elektronikus médiákban publikálja terveit. A blogoszféra a szakma számára egy új megmérettetést jelent, merőben új kommunikációt a befogadóval, művészeti, mérnöki, társadalmi hatáselemzéseket nem várt helyekről, nem mindig pozitív előjelekkel. Ám erre a kommunikációra csak rendkívül kevesen állnak készen. Ha mindezek a félelmek nem lennének, akkor ugyanis minden más tényező az online média felé orientálhatná az építészeti szaksajtót és annak médiamunkásait.
- A digitális tartalom időnek ellenálló dokumentációt jelent. A papír elég, megrágja az egér (esetleg az ember 10 hónapos gyermeke vagy kutyája/macskája), megsárgul, ráömlik a kávé, tűzbe dobják. A "bit" viszont nem szűnik meg, csak átalakul. Terjeszkedik, mint egy új birodalom. Szerverről szerverre vándorol, átszövi a világot, a printmédiánál jóval nagyobb sebességgel/hatékonysággal.
- A színek és grafikus részletek kavalkádját a mai monitorok néha élesebben megjelenítik, mint a papír, ráadásul ott van az animáció lehetősége, ami a kétdimenziós építészetből rögvest legalább 2 és fél dimenziót, azaz közérthetőbbet, megélhetőbbet és plasztikusabbat csinál.
- A kereshetőséget és kutathatóságot a böngésző algoritmusok másodpercekre rövidítik. Ami egy enciklopédiában fél perc, egy könyvtárban egy óra, az a neten egy katt.
- Olcsóságban, a terjedelem korlátlanságában, az elérhető közönségben, az információ katalogizálásban az építészeti nyomtatott szaklapok az Internet nyújtotta lehetőségekkel nem tudják felvenni a versenyt.
Késleltetett hajnalhasadás
Van persze egy generációs szakadék és egyfajta rendszertehetetlenség is, ami késlelteti a globális és a hazai építészeti szaklapok piacán az áttörést. Az „old school”-ság, ahogyan Pásztor Erika Katalina fogalmaz. „Azt, hogy még mindig ragaszkodunk olyan karakán víziókhoz, hogy az építésznek nem kell írnia és nem kell tudnia szövegelni (esetleg több nyelven), mert beszélnek helyette a képek és a házak, roppant sajnálatosnak tartom.” Az új generáció (és a lélekben fiatalok) azonban már készítik a talajt az áttörés felé. Ennek egy oldalhajtása a magyar archiblog, amely egyre szaporább és termékenyebb műfajnak bizonyul.
Érdekesség ez ügyben, hogy az Építészfórum blogfelülete egyfajta gyűjtőlencsévé vált. Barabássi-Albert László megfogalmazását alkalmazva ez a portál a magyar online építészeti blogok egyik kiemelt HUB-ja. A független bloggerek ugyanis tudatosan vagy éppen kevésbé tudatosan, de beharangozónak használják a fórum blogfelületét, ahol időről időre megszellőztetik: új mondanivaló született saját blogjukon. Az ÉF-blog ezért egyfajta harsona (reklám) felületként él, lévén a legolvasottabb online építészeti portál és ezt a blog írók maximálisan kihasználják. A blog persze egy ideje divatos dolog, de bizony csak kevesen rendelkeznek még azzal a képességgel, hogy érdekesek, frissek, termékenyek és rendszeresek tudjanak maradni hosszú időn keresztül. Ezért az archiblog műfajnak elsősorban azok lesznek majd a császárai, akik mögött profi és/vagy lelkes stáb sorakozik fel. Egyedül nem megy.
A viszonylag bő termés4 miatt e cikk nem vállalkozhat a teljes építészeti internetes napló vertikum bemutatására, ezért csak azokat a blogokat próbálja meg azonosítani, amelyek egy szubjektív válogatás5 szerint mérföldkövei ennek a műfajnak.
A nagy rendszerező – Koos.hu
A szelep – WérGida Robert Luis Stephenson 1886-ban még nem láthatta, hogy egy évszázaddal később hogyan csapódik le Dr Jekyll és Mr. Hyde története egy magyar építészteoretikusban. Amit egy hivatásos publicista nem írhat meg az építészetről a nyomtatott sajtóban (vagy azért, mert lapjának profilja ezt nem teszi lehetővé, vagy azért, mert olyan nyílt titok, ami nyomtatásban jogi vagy gazdasági érdek miatt nem jelenhet meg, vagy azért, mert egy szerkesztő szerint ez senkit sem érdekel pár aszott bölcsészen kívül, vagy azért mert az csak egy hangos gondolat) az mind megtalálható a WérGidÁn, ahol dúl az archihorror, folyik a Wér, sikoltozik az áldozati GidA. A technikai hátteret mindehhez Sityu szolgáltatja, a hullákat pedig az építészeti közélet szereplői. A blog a magyar építészeti bulvár mellett a magyar építészeti novella és a magyar építészeti társas filozófia (dialektika) letéteményese, dokumentalista beütésekkel. WérGidA, akinek Jekyll énje nyílt titok, ráadásul egy másik horror-klasszikusban (Frankenstein) is otthon van. Az elektromos delej segítségével életet lehelt a magyar építészet fantomjába, Bachmann Péterbe, aki egy virtuális lény, egy teremtett hoax7, egy szellem a palackból. A „megmondóember”, akit nem kötnek a társadalmi konvenciók. Bachmann Péter pedig akkora hatást ért el, hogy a Magyar Építész Kamara még nem létezősége ellenére is etikai-fegyelmi bizottság elé akarta citálni. A WérGida kötelező olvasmány. Vagy azért mert igaza van, vagy azért mert a háttér információk fogyhatatlan tárháza, vagy azért mert provokatívan inspiráló. Szókimondó, mondhatni wérbő blog, tabuk nélkül. Ami nem mondható el, azt a WérGidA megírja, ami elmondható, azt meg kivesézi.
A partizán – E.M.A.
Ízig-vérig közösségi – praktikus város
Ha a város úgy működne, ahogy a felhasználó szeretné, akkor ez a közösségi blog nem tartalmazna egyetlen bejegyzést sem. Tartalmaz. E sorok írásakor 394-et. Olyat, ahol a használhatatlanság annyira kicsapta a biztosítékot, hogy arról bejegyzés született. (Ebből 28 általános építészeti, 26 elszúrt kivitelezési, és 15 városfejlesztési programmal kapcsolatos.) A weboldal a nem-praktikus dolgok gyűjteménye, amiből „tanulhatnának a tervezők és kivitelezők, elszégyellnék magukat a rossz helyen parkolók és esetleg helyi politikusok megnézhetnék, hogy miben tudnának változtatni érdemlegesen a környékükön, és talán így nőne a komfort érzetünk a saját lakóhelyünkön, bosszantó akadályversenyből normális térré változva.” Mondjuk ettől még távol vagyunk, de ha valaki valamikor egy „small-scale project” stratégiát akarna írni a városnak, akkor annak ezen a blogon kellene kezdenie az esettanulmány feldolgozást.
A hírügynökség – Urbanista
A blog neve meglehetősen megtévesztő egy szakmagyakorló számára, ez ugyanis egy tipikusan hírszerkesztős, olvasói levelekre és tippekre épülő „városfigyelő” oldal. Mély rokonságban a városjáró –val, ami a tartalomátfedéseket illeti. Önmeghatározása szerint minden, ami ingatlan, városépítészet, lakópark, felhőkarcoló, vagy kalyiba. Nagy merítésű oldal sűrű külső hivatkozásokkal, távirati stílusban. Mégis, a hírfeldolgozó, építészeti tematikájú oldalak között az egyik legsikeresebb.
Pallas Athéné virtuális lándzsája – Budapest Városképpen
Ha Ráday Mihály ma kezdené a szakmát, minden bizonnyal valami hasonló blogot üzemeltetne. Rendkívül figyelemreméltó, amit a város történetének digitalizálása terén a blogot üzemeltető két „laikus”, solaitid és BDzsH (a két „név” nem tévedés) tesz, rendszeres tartalomszolgáltatóként. A vállalkozást tovább árnyalja, hogy a blogon többnyire szinkronban van épített örökségünk bemutatása az aktuális városfejlesztési témával. Ha a Városháza Fórum pályázat zajlik, akkor a terület tervezéstörténetével, ha a Margit-híd felújításról szólnak a napi hírek, akkor a híd történetével foglalkoznak nagyon mély forráskutatást végezve, és szinte minden felvetésre reagálnak szorgalmas bloggereink. Ez a játék az idősíkokkal adja a blog igazi vonzerejét.
A szabadkőműves – Hallhatatlan Polgármesterek Titkos Társasága
Marthi Zsuzsa településtervező egy rendkívül ambiciózus és újszerű vállalkozásáról van szó, aminek ugyanaz az előnye mint a hátránya: egy meglehetősen zártkörű klub, csak a településükért tenni akaró városvezetők (polgármesterek, alpolgármesterek, a polgármesteri kabinet főnökökök és a településfejlesztésért felelős bizottsági elnökökök) számára elérhető, önkéntes jelentkezéssel. A blog lényege, hogy egy urbanista szemüvegén keresztül dekódolja a városvezetők számára a tervek és jogszabályok szövevényes hálóját, esettanulmányokkal mutat rá a honi és külföldi gondokra, valamint ismerteti a hazaihoz hasonló problémákra adott külföldi válaszokat és az új településfejlesztési metodikákat.
A képesblog – forrás:budapest
A legvirulensebb műfaj az arciblogon belül a képesblog. Talán ebbe a kategóriába lehet sorolni a legtöbb építészeti webnaplót, lévén az építész nem szeret írni. Rajzolni szeret vagy fényképezni. Abban viszont a mezőny fölé emelkedik, hogy frappáns kommentárokkal tárja elénk a város néha szürreális, néha elképesztő, néha poénos vagy éppen a pillanat írta képeit. Egyedi humor, kényszeres illeszkedésvizsgálat jellemzi a hundertbasser által jegyzett oldalt.
Bardóczi Sándor
1 A weblog kifejezést először John Berger használta internetes naplójának oldalsó sávjában 1997. decemberében. A „blog” rövidített formát egyesek szerint Peter Merholz alkotta, 1999. májusában. A szót az Oxfordi Angol Szótár (Oxford English Dictionary) 2003 márciusában vette fel szójegyzékébe.
2 A web 2.0 kifejezés (webkettő) a második generációs internetes szolgáltatások összefoglaló neve, mely – ellentétben a web 1 és 1.5 generációval – az Internetet használók közösségére épül, vagyis a felhasználók közösen készítik a tartalmat, és/vagy megosztják egymás információit.
3 Forrás: Thomas L. Friedman: És mégis lapos a Föld – a XXI. század rövid története (The Word is Flat)
4 Az archiblog Magyarországon úgy 2006 végén, 2007 elején született, 2008 végén viszont már 60-nál is több építészeti témájú magyar blog fut. A blogok zöme mögött azonban ritkán van friss saját tartalom: zömmel építészeti témájú hírek feldolgozására vagy kommentálására vállalkoznak a bloggerek. Igazi tartalomszolgáltatók még mindig kevesen vannak.
5 A válogatás alapját a saját benyomásaim, illetőleg az építészeti tárgyú blogok átböngészése során felkutatott, más szerzőkre utaló linkek gyakorisága képezték. Ezért elsősorban azokat az építészeti naplókat vettem górcső alá, amelyre a legtöbb kereszthivatkozás vagy a legtöbb saját információ állt rendelkezésemre.
6 A frázis Szalai András építész találmánya, akinek utazó előadása folyamatosan bővül, az utánpótlástól pedig nem kell tartani amíg megrendelő és építész él a földön. Hálás téma: kifogyhatatlan.
7 Hoax: beugratás, megtévesztés, tudatosan fals információk beágyazása annak érdekében, hogy az olvasók hiszékenységét, reagálását tesztelni lehessen, mintegy görbe tükröt állítva a befogadó elé.
