Épületek/Irodaépület

Az Audi fórum építész szemmel

2004.03.10. 16:23

"A szoborszerű megformálás része a külső felületek homogén kezelése és az egységes színhasználat. A külső és a belső úgy viszonyul egymáshoz, mint egy autónál, amikor a formatervezés és a technikai perfekció egy testben valósul meg." Az Audi Fórum tervezője Csillag Katalin és Gunther Zsolt voltak. 

Már az Audi gyárterület széléről szemünkbe tűnik egy piros pont a távolban. Az objektszerűen elhelyezett pavilon a főépület előtti parkban áll. Színével csábítja, hívogatja a látogatót. Az épület a "Fórum" elnevezést kapta, mely találóan összegzi az építtetői szándékot. A találkozási lehetőségek számos formája lehetséges itt: konferncia, bemutató, sajtótájékoztató, színházi előadás, koncert. A tér teljes felosztása lehetőséget biztosít szemináriumok, nyelvtanfolyamok megtartására.

Alaprajzi elrendezése követi a multifunkcionalitást. A főbejáraton belépve az előtérbe jutunk, innen nyílnak a nagyterembe vezető ajtók és a vizes helyiségek. Az előtérből három ajtó vezet a nagyterembe, ez a feltárás előrevetíti a terem hármas feloszthatóságát. A leválasztást szolgáló mobil válaszfalak a terem dupla falaiban vannak elrejtve, úgy mint a gépészeti és villamossági rendszerek és a teljes sötétséget biztosító, távműködtetésű függönyök is. A gépészet központja az előtér alatt kialakított pinceszinten van, a felállások közvetlenül a dupla falba kerülnek. Régóta foglalkoztatnak minket a síkok, tetők egymásba érései, átmetsződései, dinamikus egyensúlya. Ezt a témát kutatva bukkantunk rá Haász István műveire. Haász Istvánnál ez a festészetben jelentkező geometriai problémák térbe transzponálásával kezdődött. Ezek először nem voltak többek annál, mint amit a sík felületen korábban is megvalósított, egy festészeti probléma domborműszerű folytatása. Ez a következetes szeriális alkotómunka természetesen a továbbiakban önálló életre kelt.

A felületek képzésénél megjelent egy kollázstechnika. A relief-felületre különböző geometriai formájú papírkivágatokat montíroz alapként, majd ezt a felületet festi, s így egy egészen különös pszeudo lazúr, pszeudo kollázs hatást is teremt, mely ráadásul különös, ugyancsak térbeli faktúrát is létrehoz. Haász István tehát a festészet és a szobrászat határmezsgyéjén mozog. Ugyanezt céloztuk meg az épület tervezésénél is. A modell formájában történő tervezés természetszerűleg hozta magával a szerialitást.

A mobilitás, a mozgás volt a fő szervezője az épület tervezésének. Egy autóban ülve mozgásban ismerjük meg környezetünket, itt a bejárás során érzékeljük a tereket. A gyorsulás és a lassulás az épület kompozíciós eleme, mely kint és bent egyaránt hat. A rámpaszerűen emelkedő tömegek egy vízszintes decken találkoznak egymással. A ritmikus struktúra rendkívül kiegyensúlyozott és stabil, másrészt folyamatosan változó. Tipikusan térbeli természetű, hiszen minden eleme csak mozgásban észlelhető, a különféle ferde síkok, a kivágatok, a takarások, a kihagyások és egymásba csúszások által teremtett plasztikai tér csak a változó nézőpontú szemlélés során tárulkozik fel.

A szoborszerűen megformált külsővel ellentétben a belső kialakítás egy teljesen más világ. Itt minden a működésre van kijátszva, mint egy autó belsejében. A terek multifunkcionálisak, de ebből első látásra nem veszünk észre semmit, ugyanis a mozgó elemeket a határoló falak rejtik. A mennyezet és a padló kialakítása szintén fontos része a sokrétű használatnak (konferencia, színház, bemutató). A tolófalak, a függöny nesztelen mozgatásával a nagy tér négy részre bontható, melyeket egymástól függetlenül lehet használni. A fény átjárja a tereket, a nagyterem bütü oldalai üvegezettek, ezáltal különböző perspektíva nyílik a környező parkra.

A szoborszerű megformálás része a külső felületek homogén kezelése és az egységes színhasználat. A külső és a belső úgy viszonyul egymáshoz, mint egy autónál, amikor a formatervezés és a technikai perfekció egy testben valósul meg.

Gunther Zsolt