Az elhagyott kórház
Egy elhagyott, halott tömb Pestújhely szívében – másfél évtizede üresen áll Tomay Tamás és Varga Levente 1985-ben épült kórháza, az egykori szovjet Pestújhelyi Kórház sebészeti épülete.
Szabó Zoltán fotósorozata a kifosztott épületről.
Egy elhagyott, halott tömb a kertvárosias Pestújhely szívében – másfél évtizede üresen áll Tomay Tamás és Varga Levente 1985-ben épült kórháza, az egykori szovjet Pestújhelyi Kórház sebészeti épülete. Az épület alig nyolc évig üzemelt, 1993-ban berendezéseit leszerelték, és azóta üresen áll. Hivatalosan a fővárosi önkormányzat tulajdona. A szomszédságában Észak-Pesti Kórház néven még működik egy fül-orr-gégészeti osztály, de az eredetileg MÁV szanatóriumnak épült, 1945 után a megszálló szovjet hadsereg által használt telep nagy része kihasználatlan. Együtt rágja az enyészet a századfordulós műemlék házakat, Molnár Farkas 1932-es személyzeti épületét és a közelmúlt alkotásait.
A Magyar Építőművészet 1985/6. számában megjelent cikk az akkor átadott sebészeti épületről (36–41. o.):
"Az épület helyszíne a Budapest XV. kerületében, Pestújhelyen levő négy utca által határolt kb. 7 hektáros kórházi terület. Itt épült fel a 260 ágyas sebészeti pavilon, melynek diagnosztikája egy 570 ágyas kórház programjának megfelelő nagyságú. Az épület tartószerkezete SCAN FORM zsaluzattal készülő monolit vasbeton harántváz.
A tervezési program mintegy 20000 m2 területet határozott meg, s az orvostechnológiai előterv egy szint "ideális" alapterületét kb. 4000 m2-ben állapította meg. Ez nagyságrendileg megegyezett a helyszín rendelkezésre álló beépíthető területével. A funkcionális kívánalmakból és a helyszín lehetőségeiből adódó eredmény a rendkívül tömör, héttraktusos, 138 m hosszú, 38 m széles, 5 szintes épületkubus lett, amit az alábbi – a tervezés további menetét meghatározó – döntések alapján fogadtunk el.
Beépítés
A helyszín eredetileg homogén épületállományát a sorozatos átalakításokkal és hozzáépítésekkel tönkretették, építészeti egységét megbontották, így az az új épület formálásmódját már nem határozhatta meg. A terület egyetlen jellegzetességének, a pavilonos beeépítési rendszernek átvétele pedig az előzőekben ismertetett "feszes" program miatt vált lehetetlenné, így az új épület környezetben betöltött szerepének nem alkalmazkodónak, hanem meghatározó jellegűnek kellett lennie.
Tömeg és homlokzatalakítás
Az épület környezetbe feszülő nagy méretű tömegét a tető-felépítményekkel, valamint az épület mellett álló – személy- és mentőautó-forgalmat biztosító rámpákat és előtetőket tartalmazó – épületrészekkel bontottuk meg. Ez utóbbiak léptékének megválasztásával a környezetben levő épületek nagyságrendjéhez kívántunk alkalmazkodni, ill. azokkal kapcsolatot teremteni.
Az iparosított építésből adódó előregyártott homlokzati vasbeton panelek, sorolt faszerkezetű sávablakok monoton ritmusát az épület tengelyében tudatosan szakítjuk meg a centrumot kiemelő fémszerkezetű nyílászáró-sorral. Hangsúlyosan külön elemként kezeljük a bütühomlokzatokat is, kiemelve azoknak "tűzfal" jellegét, ezzel szimbolizálva az "elvi" továbbépítés lehetőségét.)
Belső téralakítás
A lineáris szervezésű héttraktusos alaprajzi rendszer lehetőségét kihasználva a hotel és a diagnosztika között – az épület teljes magasságában végigmenő – a függőleges közlekedési blokkokból, vizescsoportokból, társalgókból a fedett belső udvarokból és a földszinti előcsarnokból szervezett, hosszirányban szimmetrikus térsort képeztünk. Célunk a tömör épületbelső tagolása, s egyben funkcionális és pszichológiai többletet adó belső tér létesítése volt.
Részletképzés
Alapvető szempontnak tartottuk, hogy az épület anyagválasztéka egységes, többségében egyszerű, természetes (olcsó) anyagokból álljon, igényesebb (drága) megoldást – csak kiemelési célzattal – korlátozott mértékben alkalmaztunk. Gondot fordítottunk az egyes anyagok, szerkezetek sajátosságaival összhangban levő korrekt műszaki és formai részletképzésre, a tartalmi különbségek árnyalt megjelenítésére.
A színezésben megkülönböztettük az előregyártott vasbeton homlokzati paneleket és a monolit falszerkezeteket; alkalmaztunk xyladecor felületkezelésű faablakokat, valamint beégetett zománccal ellátott Dorog B nyílászáró-szerkezeteket; általában normál üveget terveztünk be; a közösségi terek nyílászáróiba matt üveget – utalva az épület egészségügyi tartalmára – az előcsarnok, a belső udvar, valamint a külső tér, a kert összetartozásának hangsúlyozására pedig securit üvegfalat építettünk be.
A közösségi terek és a folyosók padlóburkolatául az olcsó Pilis lapburkolatot választottuk, amit – megítélésünk szerint – a burkolatba tervezett, az épület raszter rendszeréhez igazodó osztósávok rajzolata, a csatlakozó előregyártott és helyszíni műkő oszlop – illetve falburkolat alkalmazása emel magasabb igényszintű kategóriába."
T.T. — V.L.
építészek: Tomay Tamás, Varga Levente
belsőépítész tervező: Magyari Éva, Bozsó Csongor
orvostechnológia: Pataki Ferenc
statikus tervező: Dr. Álmos Árpád
épületgépész tervező: Schäffer Géza, Takács Istvánné, Nagy Imre
belső villamos tervező: Szalay Sándor
mérnöki létesítmény: Géczy Gábor
zöldfelület tervező: Killer István
külső gépész tervező: Béres Irén
külső villamos tervező: Kató István
üzemanyag ellátás tervező: Dürr Lászlóné
organizátor: Antal Gyula
beruházó: KÖZBER - Haid Tibor területi főmérnök
generál kivitelező: VÁÉV, Mészáros Miklós építésvezető, Lőrinszky György főépítésvezető
tervezés ideje: 1980—1981
kivitelezés ideje: 1981—1985
