Az ember, aki úri jókedvből alkot - Őrfi József laudációja az Év Tájépítésze 2013 gálán
"Úgy látom, (Szloszjár) Gyuri az a ritka ember, akin képesek megfordulni a dolgok. Helytállásával, ötleteivel, gazdag emberi kapcsolataival, meggyőző fellépésével, elhivatottságával képes változtatni akár a szakmája megítélésén" - Őrfi József laudációja az Év Tájépítésze díjkiosztó gálán.
Hálás vagyok a sorsnak, hogy időben olvastam Bardóczi Sándor levelét az idei jelöltek listájával kapcsolatban, és lecsaphattam Gyurira, mielőtt a többiek elhalászták volna az orrom elől.
Persze nagy örömöt okozott volna a Budapest Szíve Program és Pécs vezető tájépítészeinek, Dr. Balogh Péter Istvánnak és Mohácsi Sándornak őszinte dicsérete, ahogy Gábor Péter nagy jelentőségű kérdésekre koncentráló, elhivatott munkáinak, vagy a zseniális Millenárissal a köztudatba berobbant Tihanyi Dominika munkásságának, illetve az általam tavaly képviselt, csodálatos Herczeg Áginak újbóli laudálása is.
Mégis úgy gondolom, az idei jelöltek közül Szloszjár György méltó aspiránsa a történelmi jelentőségű, 2. Év Tájépítésze Díjnak. A tavalyi gálán is kiemelt figyelmet érdemelt volna Gyuri szerteágazó és méltán korszakalkotónak nevezhető munkássága, akkor azonban nem tudott indulni – hogyan is indulhatott volna, mint a Gála egyik szervezője, és ötletgazdája? Tavaly házigazdaként, idén jelöltként van jelen, már ez mutatja sokoldalúságát.
Az a folyamat, aminek eredményeképpen mindannyian itt vagyunk, aminek köszönhetően a tájépítészek egyre önállóbb identitástudattal jelennek meg a magyar közéletben, elválaszthatatlan Gyuri személyétől.
Ott volt, és nem a háttérben húzódott meg, amikor az ötlet megszületett: újuljon meg és szerveződjön hatékonyabbá a Magyar Tájépítész Szövetség. Jelen volt akkor is, amikor a gála, mint identitás formáló rendezvény ötlete felmerült. És persze komoly szerepet vállalt a szervezés háttérmunkáiban: Szloszjár Gyuri nem szokott megijedni, ha munkáról, feladatról van szó. Reggeltől estig dolgozik, egy olyan korban, ami nem a gyakori megrendelésekről ismert, és egy olyan szakmában, ami egészen a közelmúltig a szélesebb közönség számára szinte nem is volt ismert.
Úgy látom, Gyuri az a ritka ember, akin képesek megfordulni a dolgok. Helytállásával, ötleteivel, gazdag emberi kapcsolataival, meggyőző fellépésével, elhivatottságával képes változtatni akár a szakmája megítélésén, képes munkához jutni, munkaadóként képes gondoskodni tíz család jelenéről és jövőjéről úgy, hogy mindemellett az irodában mindennapos a vidámság. Aktív szerepet vállal az építészeti-tájépítészeti életben, előadásokat tart szakmai konferenciákon, rendezvényeken, tervezői napokon, rendszeresen meghívott zsűritag a legmagasabb fórumokon, határozottan képviselve ennek a gyönyörű hivatásnak a szempontjait és érdekeit. Beleszólása volt az OTÉK átalakításába is, javaslatára került sor a „köztér” kategória kialakítására és vonatkozó szabályozására, ami a tájépítész munka színvonalas gyakorlásához nélkülözhetetlen a jövőben.
Gyuri jól használja a mai kor adottságait ötletei megvalósításához, helyesen ismeri fel a valós beavatkozás lehetőségeit. Hogy messzebb ne menjünk: úgy tudom, a ma délelőttje éppen azzal telt, hogy véleményezze a minisztérium szakmagyakorlási koncepcióját. És eddig még csak a társadalmi hatásosságról, szakmapolitikáról, problémamegoldó-képességről beszéltünk.
Mert Gyuri alkotó is, a szó legnemesebb értelmében. Felszabadult, jókedvű alkotás az övé: ismeri ennek a nehéz, vajúdó folyamatnak a teremtő oldalát, ahol úri jókedvből alkot az ember – hogy Makovecz Imre szavait idézzem. És ez a felszabadultság eredményre vezet. Munkáit neves nemzetközi szakmai lapok publikálják rendszeresen. Ezeken a magas reprezentációs igényességgel közzétett, nyomtatott formában és interneten megjelenő publikációkon keresztül Magyarország sok tízezer ember számára mutatkozhat be és eljut egészen a Távol-Keletig: a hazai tájépítészet beírja a magyarságot a kortárs alkotásra képes nemzetek sorába. A prezentációban szereplő munkái, bármelyiket is nézzük, művészeti erőről tanúskodnak. Például az Allée környezete, vagy a Graphisoft park munkái életre kelt festményként, de akár finom plasztikaként is értelmezhetőek – mindezt a tájépítészet eszközeivel éri el.
Ez példát mutat arra is, hogy aki képes az alkotásra, annak nincsenek korlátai: a művészeti ágak között igenis van átjárás. A tervezés során pontosan tudja, mikor kell fegyelmezettnek lenni, és mikor engedheti szabadjára a gyeplőt. És végül fontos szót ejteni egy kevésbé szem előtt lévő, mégis minden alkotás minőségét alapjában befolyásoló szempontról, a mérnöki igényességről, a kidolgozottság magas fokáról. Az élő- és élettelen anyagok magas szintű ismeretének köszönhetően Szloszjár György korszerű, gyakran egyedi ötletekre alapozó, innovatív tervei a legapróbb részletekig végiggondoltak, ami garanciát jelent arra is, hogy munkái, alkotásai hosszú életet érjenek meg, egyszerre szolgálva és jókedvet is adva használóinak. Ezekben a munkákban, ebben az emberi helytállásban egy szebb jövő ígéretét hordozza a már virágzó jelen.
Köszönöm a figyelmet.
