Az „Építészet a Művészetek Völgyében”
Az idei Művészetek Völgye fesztiválon is lesz építészeti beszélgetés és kiállítás június 26. és augusztus 4. között.
Kiállítás ’2013:
„A Völgy és környezete építészetét bemutató sorozat/I.: Kapolcs; Csórompuszta”
időpont: 2013. július 26- augusztus 4.
helyszín: Kapolcs, Faluház
Kapcsolódó beszélgetés:
Eleőd Ákos vendége Pécsi Erika belsőépítész
időpont: 2013. július 27. szombat 16.00
helyszín: Kapolcs, Faluház
Az „Építészet a Művészetek Völgyében” – programról
Az építészeti állandó sorozat története nem kifejezetten egyidős a Völgy történetével, - hogy néhány éve felkérést kaptam a program gondozására, az a szervezők ma még sajnos egyedi válasza a talányos kérdésre - egy ilyen összművészeti rendezvény esetében hogyan lehet az, hogy az Építészet kizárólag lokális programokban van jelen, - az Építészetnek nincs állandó, természetes helye a program-sorban?!
SŐT! Vonatkoztassunk el a Völgytől, vegyünk egy fiktív összművészeti rendezvényt, s vegyünk egy fiktív résztvevőt, akár a szervezők, akár a látogatók közül; - kérdezzük meg, hogy szerinte milyen művészeti ágak alkotják a programot? A válasz megjósolható: zene, irodalom…színház, film…képző/iparművészet…de az építészet nem fog eszébe jutni! Sajnálatos tény, hogy a mai magyar közvélemény (sőt, azon belül a kulturális események iránt érdeklődő, művészetekre nyitott kultúr-közvélemény) nem gondol az építészetre a kortárs művészeti témák között.
Hogy a kialakult helyzethez milyen okok vezettek, azt hosszan lehet (s kell) elemezni; de természetesen nem önmagában, hanem csakis a pozitív változás lehetőségeinek szemszögéből érdemes. Itt és most ebbe persze bele sem kezdek, - itt és most csak egyetlen vonatkozó gondolat: a legfontosabb mindenekelőtt annak a tévhitnek az eloszlatása, hogy sokan azt hiszik: a (mindenkori) kortárs építészet témaköre az adott időszakban épült házakat jelenti, és kész. Ez óriási tévedés, az építészet ennél sokkal több!
Eleve, a házak sohasem önmagukban értelmezendők, létrehozásuk hátterében roppant összetett szempont-rendszerű történet áll, - amely többek közt arról is mesél, hogy az illető épület a pusztán „építési tevékenység”-től az egyedi „művészet alkotás”-ig tartó vonulat mely szakaszáig jutott, - és miért?!
De az adott korok jelenidejű építészete egyben mindig magában foglalja a múlt értékeinek, az építészeti örökségnek tiszteletét csakúgy, mint a jövő tervezését, a települések fejlődésének átgondolt jövőképét; az építészet szól vizuális kultúráról és a tér tudatos, érzékeny kezeléséről; szól önbecsülésről és közösségi értékekről, - egyszerűen értelmezhetetlen s elfogadhatatlan, hogy az építészet ne legyen szerves része, fontos eleme a mindenkori kortárs kulturális közgondolkodásnak!
Az első lépés tehát, hogy az építészet legyen jelen a kortárs kultúra eseményein, – legyen természetes, hogy ott van! - most pl. a Művészetek Völgyében. A második lépés persze az, hogy mivel, milyen anyaggal képviselteti magát, - kurátori koncepciómat megfogalmazva mindenképpen arra helyeztem a hangsúlyt, hogy komplex témákat válogassak, amelyek nemcsak az építészet konkrét produktumait, eseményeit, hanem azok gondolati hátterébe engednek bepillantást.
(→ 2011-ben pl. a posztumusz Ybl-díjasokról szólt a kiállítás és a beszélgetés; s nem csak a 17 kiváló kolléga életművét mutatta be, hanem a díj történetét, gondolatvilágát is. „A díj adósságot törleszt, - s egyben hitet tesz; jelképe építészeti hagyományaink, értékeink és alkotóink iránt érzett tiszteletnek és megbecsülésnek.”
→ 2012-ben Kerner Gábor műemlékvédő saját Facebook-os üzenőfalán gondozott, műemléki-kultúrtörténeti játéka volt a kiállítás és beszélgetés témája; „a sorozat látszólag egy-egy műemlék kitalálásáról szóló játék, de igazából a szeretetről szól: az épített örökség szeretetéről, a hivatás szeretetéről, az értékorientált gondolkodás, az értékorientált közösség szeretetéről… ha a derék VölgyLátogatók értő szemmel olvassák, akkor felsejlik bennük: csuda dolog lehet az, aminek környékén ennyi szeretet, humánum, érdekesség és tudás csoportosul… amit úgy hívnak: Építészet.”)
A 2013-as program:
Egy sorozat indul az idén, a Völgy és környezete építészetét bemutatandó, -annak a történetnek eredünk a nyomába, amelyet ez az egy 1994-es írás idéz:
„ Kapolcsi krónika az múlt század végiről …” - a történet így kezdődött vala –
Az 1990-es évek elején alighanem a Bakonyalja és a Balaton-felvidék között meghúzódó Eger völgye falvai - Kapolcs, Vigántpetend, Taliándörögd, Monostor-apáti, Pula, Öcs (együttes lélekszáma a kétezret alig haladja meg) - lakosaira jutott a legtöbb, időszakosan, vagy tartósan falura költözött városlakó.
A Veszprém-tapolcai országútról Kapolcs belterületén jól látható egy szépen rendbehozott vízimalom. Története, hogy 1976-ban rátalált és megvásárolta a félig rombadőlt kőszegi malmot Pápai Gábor erdőmérnök - az Erdészeti Lapok főszerkesztője - és kitartó, zömmel kétkezi munkájával ipartörténeti értékhez méltóan rendbehozta, s lakja nyaranta azóta is.
Néhány kilométerrel távolabb - az akkor még bővízűen csordogáló Eger patak mentén - az Anna malmot Harmathy Ildikó és férje, Focht Géza 1983-ban kezdte átépíteni, megmenteni. A közel 300 éves malom napjainkban jó nevű panzió, a hozzá kapcsolódó 2 hektár területen biogazdálkodás folyik.
Önálló fejezet a völgy életében, hogy 1985-ben parasztházat és portát vásárolt itt Márta István zeneszerző és Szurdi Éva keramikus. Márta István és népes baráti köre a kigondolója, megalapozója - immáron öt éve éltetője, szervezője - a Kapolcsi (majd Kapolcsi-Petendi; 1993 óta a Kapolcsi-Petendi-Dörögdi) Művészeti Napoknak. Ezen rendezvény-sorozat évente nyolc-tízezer látogatót vonz e tájra.
Külön története van a Vigántpetendhez tartozó Csórompusztai major és magtár fiatal építészekkel, művészekkel benépesülésének is, melyet hitelesen Pécsi Erika, Jack Tibor, Hatvani Csaba és társaik tudnak elmesélni az arra járóknak. Ők, hátat fordítva a városi életnek, 1986-ban telepedtek le itt. A csórompusztai építészek mellett alkotó grafikusok, iparművészek -városi minőségű infrastruktúrával- egyidejűleg mentői-ápolói a népi építészetnek és meghonosítói a számítógépes kultúrának, nemzetközi kapcsolataik révén követei a népi diplomáciának.
„A szülőföld nem csak kenyérrel és borral táplál minket, hanem eszmékkel, érzelmekkel és hittel..." - az Anatol France-i gondolat üzenet sok kis magyar falu megannyi elszármazottjának, de intő szó is lehet - nekünk pedig továbbra is hitet, elszántságot adó erő. Részletek Bús Gabriella és Nemoda István „Városlakók falun” c. írásából (1994)
A sorozat első vendége: Pécsi Erika belsőépítész, a Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet elnökhelyettese
Építészet a Művészetek Völgyében
A sorozat házigazdája Eleőd Ákos Ybl-díjas építész
