”Az építészetben a fegyelmet, a struktúrát tartom a legfontosabbnak” – Kovács Károly Lehel a Forbes listáján
Épületszerkezeti szaktervezőként a diploma megszerzését követően több mint 100 épületen dolgozott. 2020-ban Polarecki Tamással együtt megalapították az Optimum Detail tervezőirodát. Azt vallja: az ő munkájuk akkor jó, ha nem látszik.
Kovács Károly Lehel építészmérnök, épületszerkezeti szaktervező bekerült a Forbes "30 sikeres magyar 30 alatt" listájára, ennek apropóján beszélgettünk vele életútjáról és munkásságáról.
Károly matematika tagozatos gimnazistaként került be a BME-re, de elmondása szerint előzőleg nem készült tudatosan a pályára, tanulmányai közben alakult ki benne a szakma szeretete. A tervezési tárgyak érdekelték leginkább, az egyetemi évek alatt épületszerkezettan korrepetálásból tartotta el magát. Tanszéki demonstrátor lett, majd egy nyári gyakorlat folytatásaként kezdett el dolgozni későbbi munkahelyén, az FRT Raszterben. Az egyetemhez jelenleg is szoros kapcsolat fűzi, hiszen a Középülettervezési tanszéken doktorandusz, disszertációjában a kortárs magyar építészetben jelenlévő részletképzési tendenciákat vizsgálja, mellette az Épületszerkezettani tanszéken mérnöktanár. "Az építészetben a fegyelmet, a struktúrát tartom a legfontosabbnak. Azt, amikor az egész ház a térszervezéstől az utolsó kulcslyukig összefügg", mondja.
Ahogy fogalmaz: "tudatos hallgató voltam, olyan mestert választottam, aki hasonlóan gondolkodik az építészetről". A diploma elkészítésekor Zsuffa Zsolt volt a konzulense, akivel nagyon egy hullámhosszon voltak és jól tudtak együtt dolgozni, közös munkájukat Hauszmann Alajos diplomadíj koronázta meg. A doktori témavezetőjét, Karácsony Tamást is egykori konzulensétől "örökölte". Épületszerkezeti szaktervezőként a diploma megszerzését követő elmúlt hat évben több mint 100 épületen dolgozott. Eddigi munkái közül az extravagáns geometriájáról ismert Magyar Zene Házát, az Iparművészeti Múzeum rekonstrukcióját és a Citadella felújítását emelte ki szívéhez közel álló projektként. Ami közös bennük, az a "huszárvágásszerű ötlet", bár, ahogy mondja, a nagyon bonyolult házakra nagyon egyszerű megoldásokat találni egyáltalán nem könnyű.
2020-ban Polarecki Tamással együtt megalapították az Optimum Detail tervezőirodát. Erről így mesél: "Az FRT Raszterben dolgoztunk mindketten Reisch Richárdnál. Körülbelül hasonló időszakban mondtunk fel, majd miután később találkoztunk, elhatároztuk, hogy csinálunk közösen valamit. Az FRT-ben megszokott hazai nagyberuházások után családi házakkal, kisebb vidéki középületekkel kezdtünk foglalkozni, ami kicsit olyan élmény volt, mintha Forma1-es pilótából gokartversenyzőkké váltunk volna. Most kezdtünk el oda visszakapaszkodni, ahonnan »kihulltunk«, de a munkákat nem a léptékük alapján csoportosítjuk, a kis projektekhez is azonos komolysággal állunk hozzá. Terveztünk például előlépcsőt is, amihez talán még soha nem kértek konstruktőri segítséget, de nagyon átgondolt, kézműves terv született." Az irodában egyelőre négyen vannak, de nyár végére a tervek szerint megduplázódik a létszám. "Talán azért figyelnek fel ránk egyre többen, mert a klasszikus épszerkes irodák alapvetően mérnöki szemléletűek, mi viszont dizájn-alapról indulunk, ebből az irányból közelítünk a problémákhoz. Mi a megrendelőinkkel mindig építészetről beszélgetünk, nem csak műszaki irányelvekről. Úgy tűnik, ez eddig nagyon hiányzott a piacról."
Károly szerint az ő munkájuk akkor jó, ha nem látszik. "Ha egyetlen élt lát valaki egy homlokzaton, amögött legalább húsz-harminc, egymással és az egész házzal összefüggő sík, él, átfordulás és rögzítési szituáció van takart helyzetben", magyarázza. Bizonyos szempontból azonban mégis láthatóvá szeretnék tenni, amivel foglalkoznak, mégpedig úgy, hogy boncasztalra helyezik saját munkáikat. Közösségi médiafelületeiken azt akarják megmutatni, hogyan lehet egy-egy fotó mögé látni, feltárni az összefüggéseket. "Ez az, ami hiányzik Magyarországról, és ez az, ami erősítené az építész pozícióját is. Itthon még mindig jellemző a »veszek egy tervet, aztán építek egy házat« és az »így szoktuk« típusú hozzáállás, főleg kisebb léptékben. Az a célunk, hogy leleplezzük, milyen eszméletlen koordináció, összefüggésrendszer húzódik meg az építészeti tervezés mögött, ami része lehetne akár a tervezési díjnak is, és nem szabadidős tevékenységként kellene végezni. Rengeteget adna a szakmának, ha látni lehetne, milyen bonyolult folyamatokon keresztül készül el egy ház, mi történik, míg a kezdeti pár látványtervből, skiccből épület lesz. Fontos lenne ezeket a fókuszba helyezni, és az építészeti koncepcióval egyenrangúan beszélni róluk."
