Az északi modernizmus időtlen vonzereje az építészetben

Farkas Zsófia Tuukka Niemivel, a Nordic Modernism fotóblog alapítójával beszélgetett az északi országok modernista építészetéről, és arról, hogy hogyan gondolkodik ezekről az épületekről az ottani közönség.

Tuukka Niemi építészhallgatóval, a Nordic Modrenism fotóblog megalkotójával Helsinki egyik leglátogatottabb funkcionalista épületében, a Lassipalatsi kávézójába találkoztam. A kávézó a 30-as évek stílusában eredeti, múltat idéző atmoszférájával ideális találkozóhely, ahol kicsit megáll az idő egy múltban gyökerező beszélgetéshez. Az 1936-ban ideiglenes céllal buszmegállónak épült komplexum ma védettség alatt áll, de sokáig vitatott volt, hogy az épület képvisel-e olyan értéket, ami a megőrzése mellett szól. Tuukkát a modernizmus jelentőségéről kérdeztem és arról, hogy vajon szeretik-e az emberek a modern épületeket. A válasz árnyalt.

Tuukka az Aalto egyetem Tájépítészet mesterszakos programjának hallgatója, korábbi tanulmányait szociológiából, építészettörténetből és építészetelméletből szerezte. 2022-ben kedvtelésből kezdte el megosztani saját fotóit az Instagrammon. A fotók sok figyelmet kaptak, mára 30 000 követője van a @nordicmodernism Instagram oldalnak, ezért úgy döntött, az építészeti tanulmányai mellett megtanul magasabb szinten fotózni. A modernista épületek külsejét és belsejét bemutató fotók a kor hangulatát és a társadalom mindennapjait idézik meg a színek, formák, részletek megörökítésével. Tuukka a vele folytatott beszélgetés során egy könnyen alkalmazható szabályt fogalmazott meg arra vonatkozóan, hogy mely épületek számíthatnak modernistának. A 1930-60 között, ritkábban 70-es években megépült épületekből választ a fotózáshoz modelleket.

Tuukka szerint míg egyesek értékelik a modernista dizájn letisztultságát és egyszerűségét, mások ridegnek vagy hidegnek találják. Azonban tagadhatatlan bizonyos modernista épületek tartós népszerűsége, mint például a Sydney-i Operaház vagy a New York-i Guggenheim Múzeum. Ezek az ikonikus struktúrák túllépték építészeti jelentőségüket, és nemzetközi kulturális ikonokká váltak, amelyeket a helyiek és a turisták egyaránt kedvelnek.

A finn fotóblogger meglátása szerint ma a legelfogadottabb, legkedveltebb a modern stílusok közül a funkcionalista stílus. A funkcionalizmus, az egyszerűség és a díszes dekoráció elutasítása által meghatározott stílus, mely az 1930-as években jelent meg, mint merész eltérés az őt megelőző stílusoktól. A funkcionalitás először vált a formai megjelenésnél fontosabbá, az épületeket úgy alakították ki, hogy hatékonyan és eredményesen szolgálják a rendeltetésüket. Tuukka elmondása szerint ez a szellemiség erős visszhangra talált az északi országokban, ahol a praktikum és a minimalizmusra való összpontosítás összhangban volt a régió kulturális értékeivel. A funkcionalizmus stílusjegyeire jellemző a szabadon formált alaprajz, szalagablakok, fehér, díszítés nélküli vakolt felületek, letisztult vonalak, geometrikus formák. Az ambiciózus, kísérletező szellemű építészek, mint pl. Alvar Aalto és Viljo Revell munkáiban az egyszerűség mellett nagy hangsúlyt kapott a minőségi anyaghasználat és az egyedi részletek kidolgozása. Az új szemlélet alapján épült terekbe új funkcionalista bútorok és tárgyak illettek, ami egy egészen új tárgykultúrát hozott létre. Ma is népszerű termékek és vállalkozások jöttek létre, mint például az Iittala és az Artek. Finnországban sokan ma is gyűjtik és nagy becsben tartják ezeket az üveg, kerámia és fa berendezési tárgyakat.

Valamivel kevésbé megértett korszak az 1960-as évekre jellemző modernizmus, ahol az egyedi részletek mellett megjelentek az előregyártott, standardizált elemek, mint a lépcsőkarok, szerkezeti elemek, mozaikkal burkolt előregyártott homlokzati elemek. Ennek egyik kiemelkedő példája – ahogy arra Tuukka a beszélgetésünk során rámutatott – a Helsinki belvárosában található Helsinki Egyetem épülete, az 1967-ben megépült Aarne Ervi által tervezett Porthania. Világos és tágas belső terek, kecses korlátok, egyedi nyílászárók és az elmaradhatatlan fa falburkolat, mint stílusjegyek mind megtalálhatóak itt egy helyen. Ennek az időszaknak van némi negatív asszociációja, melynek oka Tuukka szerint a szabványosítási és előregyártott rendszerek segítségével felgyorsított tömeges lakások gyártására vezethető vissza. A városok növekedése miatt nagy mennyiségű középület, iskola, iroda, kórház és sok lakóegység is épült. A bevásárlóközpontok és a modern otthonok új típusú épületei a növekvő középosztály igényeit szolgálták ki. Nem ritkán a kereskedelmi cégek építészeti pályázatokat szerveztek sokszorozható mintaházak tervezésére. A természetközeli fekvésű Espoo városa kísérleti terepe lett a családi és ikerházak prototípusainak, mint például a Hakalehto átrium házainak, amelyeket Pentti Ahola tervezett 1963-ban. Ennek a korszaknak a jellemzője a lakásbelsők hatékony térkihasználása, a sok természetes fény, tolóajtók és belső ablakok megjelenése az enteriőrben. A finn élet rusztikus eleme, a szauna a modern lakóegységek elengedhetetlen részévé vált. A 60-as évek egy másik izgalmas építészeti kísérlete az előregyártott üvegszál erősítésű műanyagból készült minőségi szabadidő eltöltésére szánt épületek, amelyek tömegtermelésre készültek, mint az ufót idéző Futuro House 1968-ból és az ugyancsak lekerekített Venturo House 1971-ből Matti Suronentől.

A brutalizmus egy jellegzetes modernista építészeti stílus, amely a nyers betonszerkezetek és a minimalista tervezési elvek keverékét mutatja be. Merész, geometriai formák és az anyagok csupasz kifejezése jellemzi. Az északi brutalizmus egyedi esztétikát testesít meg, amely áhítatot és elmélkedést is ébreszt a szemlélőben. Míg egyesek ijesztőnek találják a nyers megjelenését, mások értékelik hitelességét és újdonságát. Kompromisszumok nélküli tervezési szellemisége megkérdőjelezi a szépség hagyományos fogalmait, a környezethez való illeszkedést, és arra invitál, hogy értékeljék a szépséget a nyersességben és az őszinteségben. Tuukka hangsúlyozta, hogy az, hogy a brutalizmust vonzónak találja-e valaki, szubjektív, de hatása az építészeti diskurzusra, valamint gondolat- és érzelemkeltő képessége tagadhatatlan. Helsinkiben és Espooban is találhatunk központi elhelyezkedésű brutalista mesterműveket, mint például a központi pályaudvarral szemben megépült irodaház blokkot, a Viljo Revell és Heikki Castrén által tervezett Makkaratalót – kolbászházat – vagy az Aarno Ruusvuori által tervezett Tapiola Templomot és a szintén Espoo központjában, Tapiolában található EMMA múzeumot. A központi elhelyezkedésű, két blokkot egyesítő nagy méretű Makkaratalo 2004-es felújításakor felmerült, hogy a harmadik szint konzolosan kiugró lekerekített, kolbásznak becézett párkányát elbontják, de végül az épület és homlokzata is védettség alá került.

Amennyire izgalmas és meghatározó gondolkodás van a modern társadalom igényeit kiszolgáló modern építészet mögött, annyira kevesen értik és értékelik ezeket a sokszor doboz szerű, lapostetős épületeket. A modernitás a modernizmussal szemben egy tágabb fogalom, amely bármely kortárs vagy jelenkori építészeti stílusra vagy irányzatra utalhat – mutatott rá a fotóblogger. Például az olyan építészeti stílusok, mint a posztmodern vagy a dekonstruktivizmus, modernnek számítanak abban az értelemben, hogy aktuális stílusok, annak ellenére, hogy nem követik a modernizmus elveit. A skandináv országokban is vannak sikertörténetek – meséli Tuukka –, amikor egy modern épület népszerűvé vagy védetté válik, de előfordul az is, hogy bontásra ítélik őket, hogy egy új épületnek adjanak helyet. Tény, hogy növekvő igény van kényelmes, gazdaságos, új lakóépületekre és középületekre, de ezzel egy időben kevesen értékelik a modern és a kortárs formavilágot. Ugyanakkor Tuukka azt tapasztalja, hogy a középosztály rétegében megjelent egyfajta nosztalgikus érdeklődés a modern iránt, újra divatos lett a 60-as, 70-es években épült lapostetős sorházba vagy átriumházba költözni.

Jelenleg Helsinki egyik legkedveltebb kortárs épülete a 2018-ban átadott OODI Központi Könyvtár. A nagyközönség gyönyörű modern épületként tartja számon. Érdekes belegondolni – mereng el Tuukka – hogy csak a szemet gyönyörködtető külső szépség vagy egyéb élmények, mint például a természetes és mesterséges fények, szabad közösségi térhasználat vagy az itt eltöltött minőségi idő az, ami ezt az épületet értékessé teszi a használók szemében.

Farkas Zsófia
építész