Az éteri tartomány megidézése: a Graphisoft Park fogadóépülete
"Végre egy léptékében, anyaghasználatában, formálásában, működésében, karakterében, természethez és kontextushoz való viszonyában következetes, határozott, légies de erőteljes, nem szépelgő-művészkedő-titokban erőlködő-megjátszottan könnyed óbudai beépítés." - írja Péterffy Miklós az Ilyés-Fekete Zsuzsa, Kun Tamás és Sugár Péter által tervezett fogadóépületről.
Poco sostenuto - Vivace
Egykoron kisdiákként Chicago épületeinek fotóit bújtam, hála ott élő rokonaimnak. Volt közöttük több olyan, amely még mindig tanulságul szolgál számomra. Egyik nagy kedvenc, a mai napig is a Lake Shore Drive 860 N apartmanház. Valaha azt mondtam, ha egyszer oda jutok, hogy irodaházat, apartmanházat kell terveznem „ne adj Isten itt a Michigan tó partján" nekem is úgy kell fogadnom az embereket, a természetet, a tó közelségét, mint Mies van der Rohe tette ennél a háznál. Egyszerűen ennél elegánsabban, nagyvonalúbban, egyszerűbben, természetesebben nem zárulhat-nyílhat- fogadhat- nyithat- csukhat a függönyfal mint itt. A toronyházak közlekedő magja: a két szintnyi magasságú előtér-recepció homlokzattól visszahúzott áttetsző kubusa, mint mágnes vonzza be a függönyfal oszlopsora mögé a városi térré nemesedett, gyűrűt formáló köztes térre a lakókat, látogatókat. A viszonylag nagy belmagasságú köztes tér, az egyszerre kint és bent lévő látogatókat és nem utolsósorban a ház lakóit, kifelé bámúló szemlélődési idővel, és ennek az időnek méltó megélésével, illetve annak lehetőségével tiszteli meg. Mintha egy görög templom oszlop karéja, koordináta-rendszere segítené eligazodni a látogatót-lakót a kissé bonyolultra sikeredett teremtett világunk útvesztőiben.
Elképeszt, hogy e példa szemünk előtt van 1949-1951 óta (!), és ha ránézünk akár a street view-n mai napig könnyed, friss, korszerű, elegáns, időtlenül jó -Pilinszkyvel szólva - unalmon túli tartomány. És ezek után, képes megépülni Bécsben úgy egy függönyfalas sztárblöff toronyház (Dominique Perreault, 2014) a Duna partján, hogy a látogatók úgy pattannak faláról vissza, hogy azt sem értik, miért is akarnak Bécsben felhőkarcolót nézni…
… ahelyett, hogy az egykori óbudai gázgyár legújabb beépítésén csemegéznének, és ahol azt a Mies-i képletet, amelyet fentebb emlegettem, újra fogalmazva, de hasonló eleganciával formáltan tanulmányozhatnák. Rákérdeztem Sugár Péternél és Ilyés-Fekete Zsuzsánál, Kun Tamásnál, hogy lebegett-é szemük előtt a Lake Shore Drive 860-880N két toronyházának bejárati szintje, a válasz nem volt. Hát kérem: le a kalapokkal! Végre egy léptékében, anyaghasználatában, formálásában, működésében, karakterében, természethez és kontextushoz való viszonyában következetes, határozott, légies de erőteljes, nem szépelgő-művészkedő-titokban erőlködő-megjátszottan könnyed óbudai beépítés. Így hihető és hiteles a Graphisoft innovatív természete és karaktere.
A végtelenül leegyszerűsített funkcionális kialakítás, a pimaszul csak a működés racionális elveire támaszkodó térstruktúrából származtatott kristálytiszta szerkezeti rendszer akár unalmas, fáradt építészetet is eredményezhetett volna, ha nincs a köztes tér légies és ünnepélyes, az épület funkcionális-szerkezeti magját gyűrűként körülvevő fátyla. Ez a külső fedett, de nyitott gyűrű a Mies chicagói házainak nagyvonalú fedett-nyitott fogadótereihez hasonlóan az épületben dolgozót, az épület látogatóját a cél, a munkahely, a cégközpont, a találkozási hely, a mag elérésére hangolja. Megtiszteli és befogadja egy olyan burokba, amely futurisztikus, anyagi létünkben felfoghatatlan éteri minőség létrehozásának előszobája, erőtere. Ez az erőtér kisugárzik és befogad egyszerre. A fátyolszerű három szint magas külső héja a környező park természeti minőségét, látványát, érzékelését nem korlátozza nem zárja ki, hanem sokkal inkább ipari szerkezetekkel, anyagokkal, a hártya rajzolataival, tetoválásaival szinte analóg folytatja. A természet (a kert, a fák, a Hármashatárhegy, a gázgyár tornyai) e fátyol héjon keresztül a gyűrűn belüli látótér teljes vertikalitásában feltárul, beszűrődik, átmeneti tér és idő minőséget teremtve a kint és bent között. Éteri tér ez már, akár a mag által létrehozott program, de még tapintható érzékelhető.
A mag a működés maga. Szerkezete a lehető legökonomikusabb rendszert és működést határoz meg. A befele egyre zártabb rendszerek koncentrikusan, a külső héjjal párhuzamosan határozzák meg a mag működésének rendszerét, közlekedésének térszervezésének, gépészeti működtetésének logikáját. Ha bentről kifele haladunk a már említett köztes térgyűrű irányába a cellás, vagy akár egyterű irodák gyűrűjének külső fala megnyílik: szabad, látványt befogadó, de a köztes tér fátylának, külső héjának köszönhetően mindig meghitt, akár intim, nem kitárulkozó módon.
Akár a későgótika kőbordakötegeinek fény általi anyagtalanná, szellemivé, szándékká nemesülése esetében, itt a Graphisoft háznál az anyagból kreált világunk szellemi tartomány irányába való törekvését tapasztalhatjuk. A fátyolszerű héj, a köztes tér és a méhsejtsűrűségű belső mag, még földi, anyagszerű esetlenségének viszonyát vizsgálva. Nem az anyag, nem a szerkezet által dekódolható ez a szándék, illetve ez az üzenet, hanem ezek viszonya által. Az anyag, a szerkezet - akár az emlegetett későgótika esetében - másodlagos, de erős, meghatározó. Az anyag szerkezetmeghatározó szerepe- tektonikája és ebből származtatható „nyugalma" nem írja felül az anyagi világon túli jelentéstartalmat. Ha a későgótikának a túlvilág tökéletességének sugallása volt az anyagtalan fény és árnyékkötegek absztakciójával az üzenete, az új Graphisoft háznak az éteri, a szellemi, a nem anyagi tartomány megidézése, illetve annak a természettel, emberrel való viszonyának érzékeltetése.
Míg a későgótika esetén az absztrakció az áhítat által szabadít fel éteri energiákat a szemlélőben, a Sugárék Graphisoft háza esetén az anyagok és a szerkezet absztrakciója a szabadság, a nyitottság és a befogadás megélésének lehetőségével, a mag erejének, erőterének érzékeltetésével éri el ugyanezt.
Jó ház, örülök neki, kár, Mies van der Rohe nem ünnepelheti…
Péterffy Miklós
