Az ígéret földjének hírnöke

Ha eddig netán nem tette volna meg, akkor a héten még van lehetősége megtekinteni a Műcsarnok Kamaratermében rendezett kiállítást Guillermo Kahloról. Mert bizony van egy híres Kahlo, akinek munkásságában az építészet foglalta el a főszerepet…

 

Egy pillanatra vonatkoztassunk el attól, hogy a 20. század egyik legmeghatározóbb festőnőjének apjáról van szó. Na de akkor ki is volt Guillermo Kahlo?

A magyar eredetmítosz egyelőre nem bizonyított, így addig is a német származású, Carl Wilhelm Kahlo-ként született kereskedőről beszélhetünk, aki a 19. század utolsó éveiben vándorolt Pforzheimből Mexikóba. 1899-ben már Oaxaca-ban nyitott fotóműtermet, majd első jelentős megbízása a szintén német származású Böker család által építetett Casa Boker áruházról készített sorozata volt, mely egy életen át az épített környezet fotózásának karrierjére terelte őt.

 

Építészek és építészettörténészek számára azonban akad ezen kívül is olyan tény, amely miatt eszünkbe kell vésni a nevét. José Limantour pénzügyminiszter megbízásából végigutazta Mexikót, hogy megörökítse az ország karakterisztikus műemlékeit. A sorozat legszebb darabjai Dr. Atl-nek, a mexikói nacionalista mozgalom művészalakjának köszönhetően egy hat kötetes sorozatban jelenhetett meg 1924 és 1927 között (Iglésias de México, Volumen I-VI), mellyel Mexikó misztikus világa ”az ígéret földjeként” tárult a nyugati civilizáció elé.

 

A képek történeti források is egyben, hiszen a későbbi, radikális átépítések miatt egyes templomok eredeti állapotáról már csak ezek a fotók tanúskodnak — olvashatjuk Szegő György kiállítás összefoglalójában. A Medve Mihály által gondozott tárlat legfőbb célja nem több annál, minthogy a magyar közönség egyáltalán tudomást szerezzen a festőnő apjának értékes munkásságáról, mely remek levezetés a Magyar Nemzeti Galéria blockbuster kiállítása után. Végigpásztázva a kamaratermet, tulajdonképpen körbejárjuk Mexikót is. A lencsevégre rögzített műemlékek helyszínét a fotó alatt elhelyezett térképeken jelölik, képet kapva Kahlo Mexikóban tett nagy körútjáról. 

 

A Casa Boker vasáruház acélszerkezete úttörő volt Mexikóban, ám maga a mérnöki struktúra még nem fedte fel magát a kőburkolat alól. A modern acélkonstrukciók egyre több és több épület homlokzata mögött bújtak meg ekkortájt, és Mexikóváros lassan az európai századfordulós nagyvárosokhoz hasonlítható központtá vált. Az építőelemeket biztosító La Fundidora Monterrey kohászat üzemei meg is bízták Kahlot, hogy dokumentálja a gyártást és a semmiből felemelkedő roppant acélszerkezeteket. A kiállítást felvezető szöveg egyik legizgalmasabb pontja ez a tény, nagy kár hogy a kiállítás során mégsem láthattunk túl sok, e megbízás során készített fotót.

 

Kárpótol minket azonban Mexikóváros ikonikus Nemzeti Színháza (ma Szépművészetek Palotája) és annak magyar vonatkozása. A kitekintő eszünkbe juttatja, hogy bizony Maróti Gézát bízták meg akkoriban az ikonikus üvegfüggöny megtervezésével, mely munkába végül bevonták Róth Miksát is. A kivitelezést végül a Tiffany & Co. fejezte be, és bár Kahlo készített fotókat az épületről, az üvegalkotásról eddig még nem került elő általa készített kép.

 

Egy biztos, a kiállítás teljesíti legfontosabb küldetését. Ezentúl eszünkbe vési egy másik Kahlo nevét, egy eddig háttérbe szorult képet kapunk Frida szellemi gyökereiről és ami talán a legfontosabb: a kiállítás után nem tudunk többé szó nélkül elmenni Mexikó egészen sajátos századfordulós építészete, prekolombiánus emékei, vagy tájba komponált kolostorai mellett.

 

A kiállítás szeptember 22-ig még megtekinthető!

 Frida országa — Guillermo Kahlo mexikói fotográfiái

Műcsarnok — Kamaraterem

Kurátor: Medve Mihály

Szakértő: Szegő György

Műtárgyvédelem: Farkas Emese, Kurovszky Zsófia

A kiállítás kivitelezése: Steffanits István, Szabó Gergely, Béki István, Boros István, Dupaj Péter, Szabó Árpád, Szakmáry Béla, Vadász István