Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – Getto Tamás és munkatársainak megvételt nyert terve

Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciójára kiírt tervpályázaton megvételben részesült a Dr. Getto Tamás DLA, Mátételki Ákos és Kozák Barnabás építészek vezette csapat koncepciója, amely a tükröződésekre és a sejtelmes derengésre épít: a régi épülethez íves lezárású lépcsőházi szárnnyal kapcsolódó, speciális üvegtégla-ornamentikába burkolt új tömeget fogalmaz meg, a kibővített alagsori szinten pedig egy körbejárható térrendszert alakít ki, amely a megemelt udvarban a homokzattal egynemű, járható üvegfödémként jelenik meg.

Építészeti koncepció

A Lechneri szecesszió építészeti értelmezése

Az európai szecesszió nagy iskolái számos közös és legalább annyi eltérő vonást mutatnak. Közös bennük a törekvés az új stílus megteremtésére, többnyire saját nemzeti építészetük definiálásának jegyében. Gaudí, bár öntörvényű és ösztönös, mégis - vallási szeparatizmusa révén - a katalán nemzeti építészet fő alakjává válik; Victor Horta, bár jellegzetes ostorcsapás-stílust talál ki, művei egyszersmind a hagyományos belga tégla- és kőépítészet manifesztumai. A holland Berlage az amszterdami tőzsdénél csak üdítő felszíni csevejként használ finoman cizellált fém lámpákat, vagy mozaikokat, téglaépítészetének nyugodt szerkezeti racionalizmusa a holland nemzeti kikötőépítészet hagyományán nyugszik. A glasgow-i iskola nagy alakja, Mackintosh jellegzetes egyedi stílusát az akkoriban hódító neogótikának, valamint a nemzeti, szimbolikus kelta és walesi ősi motívumoknak köszönhetjük.

Otto Wagner nemcsak az osztrák nemzeti építészet, de a monarchia nemzeti építészetét képviseli. Lechner és Wagner közösek abban, hogy nem adták föl a hagyományos komponálásmódot, megtartották az alaprajz kötöttebb elrendezését, a szimmetriát, elhagyták a nagy plasztikus tagozatokat, a leegyszerűsített tektonikus faltesteket pedig sík jellegű ornamensekkel díszítették. Otto Wagner az eklektikától való eltávolodás folyamatában messzebb jutott Lechnernél, bécsi postatakarékjánál a külső síkszerűséget fényes márvány burkolólapokkal hangsúlyozza, üvegcsarnokának letisztult atmoszférája már-már a iparcsarnokok szikárságát idézi.A wagneri, lechneri szecesszióra tehát jellemző egyrészt, hogy nem változtatta meg az építészetet, csak a stílust, másrészt az, hogy az eklektika formatanát lebontó törekvése, a felületeket ornamensekkel díszítő újítása a modern építészet előfutáraivá teszi őket.

Ha Wagner késői épületeiről lehántjuk az ornamens réteget, hirtelen ott vagyunk az ornamentika nagy ellenségének, Adolf Loosnak az építészeténél, akit pedig a modern építészet közvetlen forrásai közé sorolunk. Az Iparművészeti Múzeum a Wagnerhez kötődő szálon az európai szecesszió építészetébe integrálódik, másrészt népi fogantatású, a keleti művészetből merítő, romantikus hangvételű stílusa által nemzeti építészetünk iskolateremtő alkotásának tekinthető.

Az új épület és udvar építészeti értelmezése

Az Iparművészeti Múzeum udvara - talán a hiányzó Hőgyes Endre utcai épületszárny miatt is - méltatlanul alárendelt szerepet töltött be. Ugyanakkor a legfrissebb múzeumi trendek azt mutatják, hogy a múzeumudvarok felértékelődnek, szerepük a látogatható felületek és a múzeumban eltölthető idő kiterjesztésében nélkülözhetetlen. A múzeumlátogatói „munka” szabadidős zónájaként értelmezhető udvar, a múlt tárgyainak félhomályba burkolózó miszticizmusával szemben a jelen komfortjával és otthonosságával, fonott székekkel, kávéval, frissítővel, virulens vegetációval kényeztetik a látogatót. A múzeum új, megemelt udvarszintje kapcsolatot teremt a kávéházzal és a földszinti reprezentatív rendezvényterekkel, azok kiterjesztéseként, teraszaként működik.    

Tervünkben az udvar új felülete tisztelettudó distanciával közelít az öreg múzeumi falakhoz, a múzeum tömegei, mint hatalmas hajók között ponton-szerűen lebeg. A keletkező résből víz helyett burjánzó zöldek törnek elő. A növények a talaj menti árnyékos részeken üde zöld páfrány-telepek, följebb kúszónövények, loncok, borostyánok, repkények, amelyek a teraszok felületére is fölfutnak. Kiegészítik mindezt az új telepítésű, oszlopos karakterű fák, valamint a befoglalt meglévő öreg fák.

Új udvarkoncepciónk másik és nem kevésbé fontos része az, hogy az új födém alatt korszerű, kiállítás-technikai újdonságokat felvonultató, időszakos kiállítótér alakul ki. Az új, lesüllyesztett  kiállítótér és a múzeum meglévő alagsori terei vizuális áthatásba kerülnek, izgalmasan keverednek egymással.

Az udvar felületét sajátos üvegornamentika, egyedi méretű és gyártású négyzetes üvegidom-burkolat (üvegtégla) borítja. Az üvegtégla burkolat az új épületrészre is „fölmászik”, felületét teljesen beborítva. Az üvegtéglákat a mögöttük feszülő színes felület színezi meg, változatos formában, a vízszintes és a függőleges felületeken is. Az üvegtégla a födémek, falak áttörései fölött is átfut, kívülről is sejtetve az áttörések mögötti tereket. Az üvegtégla „aszpikkal” leöntött felületei esti fényben az áttöréseken keresztül az udvart és az új épületet is sejtelmesen megvilágítják. Az új beépítés artisztikumát tehát az egyetlen gesztussal megoldott udvar és épület felület mögül felsejlő terek titokzatossága adja. Az új épület azonban nagyon racionális célt is szolgál: a régi épületszárnyak között zökkenőmentes, átfutó múzeumi felületeket biztosít.

Régi és új építészeti viszonyának értelmezése

A Lechner-féle épület építészeti értelmezésénél kitértünk arra, hogy lényegét az eklektikus felületi plaszticitás helyébe lépő ornamentika jelenti. Az ornamentikát egyetlen anyagnak, a Zsolnay-pirogránitnak variánsai biztosítják és kis felületen színezettek, összességében a natúr pirogránitnak köszönhetően monokróm megjelenésűek. Kivételt képez a hatalmas smaragdzöld, sapka-szerű tető.

Az új épület és udvar felületét üvegtégla-ornamentika borítja, amely a faktúra felbontottsága szempontjából a Zsolnay-burkolatokhoz rokonítja. Az üvegfelületek mögötti elvont, zöld-vörös átmenetes színezés a lechneri színesség áttételes megidézése. Az új épület és udvar egyértelműen elválik a régi épülettől, ugyanakkor építészeti származtatása miatt lényegi, „vér szerinti” rokonságban áll azzal.

Az épületegyüttes működése

Kiemelt szerepet kap a „piano nobile”, az első emelet, az épület középső szintje. A kronológikusan szervezett állandó kiállítás itt indul a középkori anyaggal, és itt végződik a szecesszióval. Az anyaghoz mintegy mellérendelődik a nagyterem galériáján kialakított különleges kelet-ázsiai gyűjtemény.

A földszint a lechneri koncepciót követve a múzeumi reprezentáció, a rendezvények, bálok, megnyitók és hangversenyek színtere. Ezekhez olyan kiegészítő funkciók társulnak, mint kávézó, múzeumshop, könyvtár, illetve a mindezek szabadtéri kiterjesztéseként működő udvar, terasz. A kávézó, az üzlet és a könyvtár a Hőgyes Endre utcáról külön is megközelíthető és szeparáltan is működtethető. A földszint alatti szintet az időszakos kiállítások uralják. A lefedett udvarrész alatt új, a régivel összekapcsolt múzeumi terek keletkeznek. Ezen a szinten történik a teherautók fogadása is a Hőgyes Endre utca felől.A „piano nobile” fölötti szinten  a szecesszió utáni korszak állandó kiállításai kaptak helyet, amelyek az új épületben, a kortárs design kiállítótérben csúcsosodnak ki. Ezen a szinten található a látogatható raktárak zöme. Az épület akadálymentes.

Szerkezeti megoldások, árnyékolás

A régi épületek szerkezeteit megtartjuk. A megerősítések részleteinek taglalása túlnőne a tervpályázat keretein, de lényeges koncepciója tervünknek, hogy az új udvari beépítéssel mód nyílik egy új, egységes alagsori padlószint kialakítására, amely megadja egy összefüggő, a régi épületet is érintő padló- és falszigetelés megvalósításának lehetőségét.

Az egész üvegtető külső felületét beborító fotovoltaikus napelemek mellett az Üvegcsarnok másodlagos árnyékolásáról és sötétítéséről motorosan mozgatható lamellák gondoskodnak. A műtárgyvédelem szempontjait kielemezve, a kiállítási terekkel összefüggésben lévő ablakokat (Üvegcsarnok galéria, meglévő múzeum utcai szárnyai) a speciális igényeknek megfelelően vagy teljes sötétítéssel, vagy féligáteresztő rendszerekkel (például: sűrű szövésű acélszövet) biztosítjuk.

Az Angyal István tér rendezése, az Iparművészeti Múzeum aurájának kiterjesztése

Az Angyal István tér közterületi rendezését a „Lechner-lugas” szervezi. Ez egy növényekkel befuttatott acél rácsszerkezet, amely a főépület kupolájának egy az egyes méretű, ám átírt modellje. A terv kalkulál azzal a körülménnyel, hogy a lugas növényekkel történő befuttatása éveket vesz igénybe, s ezért éppen fejlődő, változó formája teszi azt érdekessé. A Lechner-lugast és a főbejáratot csillogó burkolatú sétány köti össze, melyet a meglévő fák kiegészítéseként telepített árnyat adó fasor övez.

Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciójához kapcsolódó muzeológiai program

Lechner Ödön múzeumépülete a múlt századforduló magyar építészetének kiemelkedő jelentőségű emléke. Életművében talán ezen az épületen mutatkozik meg leghatározottabban „a nemzeti formanyelv” megteremtésére irányuló törekvése, ugyanakkor ez volt az az épület, amelynek gazdag díszítését a közvélemény leginkább megkérdőjelezte és amely utólag Lechner számára sem nyújtott egyértelmű megelégedettséget. A XX. századot uraló modernizmus szemszögéből nézve pedig egyenesen túl soknak tűnhetett, ezért nemcsak a sérülések és utólagos beavatkozások, hanem a szemléletváltozás is megmutatkozott abban, ahogyan belső tereit átalakították az elmúlt bő száz év folyamán.

Az Iparművészeti Múzeum épülete megjeleníti a XIX. század  végének a historizmus szellemében fogant összművészeti törekvését is, noha funkcionális alakítása, technológiai újdonsága, a díszítőelemek alkalmazásának módja miatt a szecesszió körébe soroljuk. A  rekonstrukciónak figyelembe kell vennie, hogy az átalakítások miatt éppen az összművészeti koncepció sérült. Az épület enteriőrjeinek részbeni helyreállítása megfelel a pályázati kiírásban megfogalmazott, „a nemzet kincsesháza” gondolatnak is az olyan helyeken, ahol az eredeti építészeti program sérült. A  bejárat és az Üvegcsarnok padozatának átalakítása vagy a  belső terek ornamentális díszítményeinek lefedése olyan utólagos beavatkozások, amelyek döntő módon térnek el az eredeti koncepciótól. Az épület felújítása során szükséges az enteriőrök díszítményeinek részbeni helyreállítása. A bejárati szint terazzo padozatánál, a középrizalit tereiben és az Üvegcsarnok árkádsorán és üvegtetején az ornamentika rekonstrukciója olyan megoldás lenne, amely az eredeti enteriőr jellegét éppen a legfrekventáltabb helyeken ismét megjelenítené, ezáltal új értelmezést adva a belső tér meghatározó építészeti tagozatainak is.

Az épület külsején alkalmazott kerámiaelemek közül a tetőcserép rekonstrukciója vet fel kérdéseket. Lehetséges, hogy annak állapota nem igényel jelentősebb beavatkozást. Ha azonban felmerül a csere kérdése, megfontolandó az egyszínű zöld tetőzet kialakítása, amely az építész eredeti koncepcióját pontosabban tükrözi. Az épületet kiegészítő új szárny homlokzati koncepciója abból a felismerésből fakad, hogy amíg az 1890-es években gyártott pirogránit a korszak csúcstechnológiáját jelentette, a mai Zsolnay-gyár nem képes a kortárs épületkerámia csúcstechnikájának a megközelítésére sem, sőt az egész országban nem találunk olyan gyárat, amely a korszerű építészeti kerámia  megjelenítésére alkalmas terméket állítana elő. Ezért az üveg elemekkel  képzett, ritmikusan tagolt felület lehet az a megoldás, amely reflektál a homlokzatok kialakításának eredeti koncepciójára, tükrözi és optikailag gazdagítja a látványt.

A terek kialakításánál és funkcionális kapcsolatainál a terv a kiíró által az építészeti programban megadott feladatokra koncentrál. A alagsori szinten kapott helyet egy teherautó számára is alkalmas bejárat, a karantén, a szemle- és anyagraktárak, továbbá a műszaki helyiségek. Az alagsor szintjén helyezkedik el a személyzetet kiszolgáló garázs, továbbá a fotóműterem, a restaurátorműhelyek. Ide kerültek azok a kisebb raktárak is, amelyek befogadják a látványraktárakból kimaradó anyagot, az egyes gyűjteményi egységeknek megfelelően. A raktárak, restaurátorműhelyek, valamint a muzeológusok munkahelye közötti közlekedést lift biztosítja. Az Üvegcsarnok alatti térben kapott helyet az előadóterem, egy szinten a ruhatárral és a mosdókkal. Az előadótermet az időszakos kiállítások megrendezésére szolgáló helyiségek övezik, amelyek lehetővé teszik a konferenciákhoz kapcsolódó tematikus kiállítások megrendezését is.

A földszinten az épület főbejárata felől a látogató olyan központi térbe érkezik, ahol feltárul az Üvegcsarnok látványa. Innen a közönség lejuthat az alagsor szintjén lévő ruhatárba és előadóterembe, illetve az azt körbevevő időszakos kiállítás helyiségeibe. A földszinten balra a shop és a kávézó, tovább haladva a könyvtár és olvasóterem helyiségei sorakoznak. Az Üvegcsarnok földszintjén, az árkádsor mögött húzódó kiállítótérben elhelyezett szőnyeg- gyűjtemény a múzeum egyik legkiemelkedőbb gyűjteményi egységeként megfelelően impozáns látványt nyújt, amely ugyanakkor az épület orientalizáló megjelenésére is reflektál. A jobb oldalon elindulva érhetők el  az irodák és az oktatóhelyiségek, amelyek  az utca felől is közvetlenül megközelíthetők.

Az első emeleten találhatók a muzeológiai programnak megfelelően kialakított kiállítási egységek, amelyek időrendi sorrendben mutatják be az iparművészet történetét. A középrizalitban a hangszerkiállítás, az üvegcsarnok árkádjának felső szintjén a kelet-ázsiai gyűjtemény kapott helyet. Az elrendezés ilyen módon megfelel annak az igénynek, hogy a kelet-ázsiai gyűjtemény tartalmi összefüggése a szecesszió korszakával a térbeli elrendezésben is kifejeződjön.

Az art deco-t és a modern iparművészetet, valamint a kortárs design-t bemutató egységek  a második szintre kerültek, ahol az új szárnnyal térbeli kapcsolatot alkotnak. Az új szárny kiállítótere  a gyűjtemény várható gyarapodásának megfelelően flexibilis. A második szinten a középrizalitba helyezték a Lechner Ödön munkásságát és az Iparművészeti Múzeum építéstörténetét bemutató kiállítást, itt találhatók  továbbá a látványraktárak. A harmadik, padlástérben kialakított szinten folytatódik a látványraktárak sora, amelyek az alsó szintekről jól megközelíthetők, ugyanakkor határozottan elkülönülnek azoktól a tércsoportoktól, amelyek az egyes muzeológiai osztályok munkahelyéül szolgálnak.

A múzeum meghatározó funkcionális egységei – raktárak, kiállítóterek, irodák, könyvtár és shop - egymástól függetlenül is használhatók a három bejáratnak és a közlekedés szisztémájának köszönhetően. Biztosítható a könyvtárolvasó, a kiállítás-látogató, a múzeumpedagógiai foglalkozáson vagy előadáson résztvevő, a hivatali ügyet intéző vagy a múzeumban dolgozó és nem utolsó sorban a műtárgyak útvonalának összekapcsolása és elkülönítése is.

Az épületkomplexumnak külön érdekessége lehet a kert, mint a kikapcsolódás vagy kiállítás, esetleg rendezvény színtere. A megemelt, üvegből kialakított szint kellően érdekes és látványos környezetet biztosít és folytatja az új szárny homlokzatán felvetett építészeti gondolatot, amely a tükrözésre, optikai reflexióra épít.

építész tervezők: Dr. Getto Tamás DLA, Mátételki Ákos, Kozák Barnabás
építész munkatársak: Schunk Tímea, Laczó Péter
generáltervező: Gettoplan Bt.
művészettörténész: Dr. Kovács Orsolya
épületgépészet: Vígh Szabolcs
tervezés éve: 2012

A Bíráló Bizottság értékelése

13. sorszámú pályamű

A pályázatban a Lechneri mű építészeti értelmezése európai kitekintéssel azt sugallja, hogy a pályázók értik a házat s annak szellemében készítették el tervüket. A tervből sugárzik a nagyvonalúság. A mélyföldszinti új kiállító udvari térben jól használja a „lechneri” angolakna-rendszert. E térsort jól köti a nagyterem alatti új terekhez. A terv erénye, hogy nem fedi le a kisudvart. Összességében a műemléki viszonyulása új térrendjével együtt magas színvonalú.

A terv a kiállítási és raktározási rendszerrel szemben támasztott követelményeknek közepesen megfelel. A műleírás kitér a megfelelő műtárgykörnyezet megvalósítására és az üvegcsarnok árnyékolását is megoldja.

Az új épület tisztán szerkesztett lapostetős tömegével jól kapcsolódik a meglévő épületszárnyakhoz. A Hőgyes Endre utcában a beiktatott, „átvett” lépcsőházi tömegével elkerüli a kapcsolódás összes lehetséges buktatóját. Látni engedi a múzeumi beforduló végfalat, így nem keresi a nehezen megfesthető szervesülés útját.

Az új ház térrendszere tériségében és tartalmában jó megoldást nyújt.

Az egész új épület borítására javasolt üvegtégla – igen, az fejtörést okoz.

A múzeum szellemiségének kiterjesztése a közvetlen környezetre színvonalas. Az Angyal István téri zöld kupola jó és érdemes gondolat.

A beavatkozások arányosak, fenntarthatóság, költséghatékonyság megfelelő.

A javasolt új alagsori térrendszer megoldásai miatt a tervet a Bíráló Bizottság 1.000.000.- Ft-os megvételben részesíti.