„az legyen, aminek a neve mondja˝ – A bakonybéli bencés monostor rekonstrukciója
A bencések bakonybéli monostorának megújítása tavaly készült el a győri GMS Építész Iroda és a Palatium Stúdió tervei szerint. Az évezredes monostor megújulásáról Hartmann Gergely írt az Építészfórumnak; szövegét Danyi Balázs fotóival közöljük.
„Minden érkező vendéget úgy fogadjanak, mint magát Krisztust, mert ő maga mondja majd egykor: »Idegen voltam és befogadtatok engem.«".
„Az imaterem az legyen, aminek a neve mondja. Ott mást ne csináljanak és ne is tartsanak." (részletek Szent Benedek Regulájának 53. és 52. fejezetéből.)
Egy monostori együttesre talán fokozottan is igaz, hogy úgy szolgálja legjobban lakóit és használóit, ha a különböző funkciók saját, jól körülhatárolható hellyel, és a szerepüknek megfelelő építészeti kialakítással bírnak. A tavaly 1000 éve alapított bakonybéli bencés Szent Mauríciusz Monostor mostani rekonstrukciójának éppen az volt az elsődleges célja, hogy a meglévő épületek felújításával, funkcionális áttervezésével és a lehető legminimálisabb bővítéssel találja meg minden a saját helyét és építészeti nyelvezetét. A megvalósításra a 2016-ban, a millennium kapcsán megítélt 1,4 milliárd forint állami támogatás révén nyílt lehetőség. Az építészeti tervezést generáltervezőként a győri GMS Építész Iroda végezte Maráz Péter vezetésével, bizonyos kulcs-elemek pedig a Palatium Stúdió Kft., azon belül is Szilágyi Klára és Hartmann Gergely, valamint Erő Zoltán és Gurdon Balázs munkái.
1001 évvel ezelőtt a monostor helyszínéül az alapítók nem a bencéseknél megszokott magaslati helyet, hanem egy eldugott bakonyi völgyet választottak. Történelme kezdetén volt csendes remeteség, a török háborúk után lakatlan rom, a reformkorban pedig az ország egyik vidéki szellemi központja. A szocializmusban a bencéseket elüldözték, helyükre apácákat internáltak, és csak 1998-ban térhettek vissza az újraalapító pannonhalmi szerzetesek. A részleges helyreállítások és az útkeresés évei után a 2010-es évek közepére tudott a közösség annyira megerősödni, hogy világos jövőképet, és ehhez tartozó, átfogó építészeti programot fogalmazzon meg. A fejlesztések irányát egyrészt az egyre növekvő mértékű vallási turizmus megfelelő kiszolgálásának igénye szabta meg, másrészt ezzel, valamint a szerzetesi létszám gyarapodásával összefüggően igény mutatkozott a monostori lakóterek, valamint a plébániai és turisztikai használat egyértelműbb szétválasztására. Az időszerű műszaki rekonstrukció mellett a templom felújításának sarokpontja pedig a liturgikus tér volt, hogy az egyszerre szolgálja a pezsgő plébániai életet és adjon méltó helyet a szerzetesek imádságainak.
A Gerence-patak völgyében elhelyezkedő monostor nem hívja fel magára messziről a figyelmet, mint például Tihany, Pannonhalma vagy Zirc apátsága. A látogató számára csak akkor lesz egyértelmű, hogy hová érkezett a kanyargós bakonyi utakon, amikor a település központjába ér. Az épületeket körülölelő fal látványa kíváncsiságot ébreszt, és arra hív, hogy kaput keressünk rajta. Itt az első feladata tehát a vendégnek van: merni kell belépni, és egyre beljebb menni.
A főkaputól különböző udvarok és épületek zárt világába jutunk. A szerepek tiszták és egyértelműek. A zarándokudvar mindenki számára nyitott, eggyel beljebb pedig már csak a fogadóépületben megváltható jeggyel léphetünk. Itt tűnik szembe az egész együttes talán legjellegzetesebb tulajdonsága: a szervesség és a mértéktartás. Ezt szolgálja a GMS Iroda tervei szerint megújult épületek a környezethez alkalmazkodó, igényes tervezői munkáról árulkodó építészete. Minden funkció meglévő házak átalakításával találta meg a helyét, egyedül az új látványműhelyek számára készült egy mintegy 80 m2-es toldás a fogadóépülethez. Éppen ennek bejárata kicsit ki is esik az érdeklődők látómezőjéből, de ez a visszahúzódás talán segíti is az elmélyültséget igénylő műhelymunkát.
Az udvar díszei a gyógynövények bemutatására szolgáló kiemelt növénykazetták, valamint egy labirintus, amely a kereszténységnek ősi meditációs, önismereti eszköze. Mint ilyen, pannonhalmi testvérével egyedülállónak mondható itthon, mindkettőt Szilágyi Klára tervezte. Innen déli irányba a monostor-udvar található, amely már csak az itt lakó szerzetesek és a vendégház lakói számára nyitott.
A turistaudvarból nyílik viszont az új állandó kiállítás tere, a vetítőterem, valamint az említett látványműhelyek és a tematikus foglalkozások terei. Az ajándékbolt és a kávézó józan, karakteres és funkcionális, mégis finom ízléssel megfogalmazott. A tárlók és polcok egyszerű vonalú, súlyos, tömörfa bútorok, de az alsószekrények zárt világosszürke, homogén sávja elemeli őket a földtől, könnyeddé és derűssé teszi az összképet. Önmagából következően látványos tér a fogadóépület beépített tetőtere, amely szárítópadlásként működik és csoportos foglalkozásoknak is helyet ad.
A monostor szíve a templom, amely ugyanakkor a leginkább felújításra szoruló állapotban volt. A GMS Iroda tervei szerint történt meg többek között a statikai megerősítés, az energetikai korszerűsítés, valamint a homlokzatok igényes, műemléki helyreállítása, míg belsőépítészetét, az új liturgikus teret és a bútorzatot ez esetben is Szilágyi Klára tervezte. Ez a legkiemeltebb tere a monostornak, és ennek megfelelően itt született a leginkább figyelemre méltó alkotás is az egész beruházásban. Itt zajlanak a plébániai liturgiák (szentmisék, keresztelők, esküvők stb.), és a visszatelepülés óta a bencések is töltenek naponta több órát imádsággal, azonban dedikált ülőhelyük mindeddig nem volt. A pannonhalmi bazilika John Pawson által tervezett 2012-es átalakítása vitathatatlanul előképül szolgált a bakonybéli templom újragondolásához, ugyanakkor itt is önálló identitással és értékrenddel bíró építészeti megoldások születtek.
Bár a 18. század közepéről származó műemlék templom összképe alapvetően újult meg, az örökségvédelmi szempontok nem ütköztek az új igényekkel. Az oltárokat, a szószéket, valamint az országosan is egyedülálló, védett barokk orgonát mintaszerűen restaurálták. A kikerülő hatvanas évekbeli padok és egyéb korok különböző művészeti alkotásai (festmények, keresztút stb.) pedig nem voltak a tér integráns elemei. Némi vitára az eredeti, ám rossz állapotú kelheimi kőburkolat fehér mészkőre való cseréje adott okot, ám a mostani összkép igazolta a tervezői döntést. A homogén világos burkolat elsősorban azt szolgálja, hogy a rajta álló új, kortárs formálású liturgikus bútorzat elemeit egy egységgé álljanak össze. Így önálló rétegként jelenhetnek meg az egyébként meghatározó barokk bútorzat mellett, amelyeknek liturgikus-funkcionális szerepe jószerével nincs már.
A padok és a szerzetesi ülőhelyek, a stallumok szikár megjelenése kellően visszafogott, de a templom meglehetősen nagy csarnokterében mégis arányosan érvényesülnek. Az oltár elhelyezése, formálása és anyaghasználata egyértelműen közvetíti, hogy ez az eucharisztia liturgiájának központja, és egyszersmind az egész monostori együttes építészeti csúcspontja. A hosszoldalain tömör, de valójában fordított „U" alakú asztal visszafogott, mégis igényes tervezői alkotás, egyúttal figyelemre méltó asztalos munka. Anyaga olajfa, amelynek a kereszténységhez, a bibliához köthető szimbolikája rendkívül sokrétű. Gazdag mintázatú erezete már távolról, a belépéskor magára vonja a tekintetet, és közeledve újabb és újabb részleteit mutatja meg. A redukált forma és a burjánzó rajzolat párbeszéde egyszerre teremt termékeny feszültséget és egymást kiegészítő harmóniát – hasonlóan a templom barokk és modern berendezésének párbeszédéhez.
Ugyancsak olajfából készült a papi szék, az összecsukható felolvasóállvány, valamint a tizenkét darab, finom tervezésű szentelési kereszt. A következetes anyaghasználat jelzi ezen tárgyak kitüntetett liturgikus szerepét. A meglévő, tardosi kőből készült keresztelőkút új helyre, a bejárati előtérbe került, ami által beavatási szertartás tere külpontos, de mégis az egész közösség számára jól látható pozíciót kapott.
A beruházásban sor került az egész együttes energetikai megújítására is, korszerű, fenntartható rendszerekkel. Ennek befogadására épült fel az ország alighanem első „energiafészer" épülete (a tervezők szóalkotása) immár a monostor falain kívül. Ez tulajdonképpen egy fedett-nyitott szín, egy 21. századi gazdasági épület, amely befogadja a geotermikus fűtés gépészeti berendezéseit, A közel 280 m2 áttetsző napelemből álló félnyeregtető pedig fedett parkolóként szolgál. A funkciók egyedülálló egybeépítése önmagából következő renddé alakul az épület precíz szerkesztettsége révén. A Bakony felől érkezve talán kissé túlméretezettnek tűnik a napelem-felület az együttes finom szövetében, mégis példamutató, a műemléki környezethez illeszkedő alkotás, többek között azért, mert azon kevés energetikai beruházásaink egyike, ahol releváns építészeti válasz született a napelemek elhelyezésére.
Szintén a monostor falain kívül eső, egykori kaszinó helyén felépült közösségi ház elsősorban a plébániai gyülekezet számára készült. Az épület irodát, beszélgetőszobát, a Karitász helyiségeit, valamint egy nyolcvan fős közösségi termet fogad be. Léptéke és formálása egyrészt reflektál a családi házas környezetre, másrészt az apátsághoz egykor tartozó majorépületek tömegalakításához is kapcsolódik. Nem hivalkodik, megjelenése mégis karakteres. Amellett, hogy keretet ad a közösség szükségleteinek, igényes mértéktartásával egyszersmind kapcsolódik a monostori együttes szellemiségébe, és szolgál példaként, hogy milyen is lehet egy színvonalas, kis léptékű falusi középület napjainkban. Közvetlen környezetének előnyére vált, hogy az utcavonaltól visszahúzva épült meg: a bakonyi erdő felől érkezve már itt kitágul az utca, ami segít a Szent Gellért tér térként való értelmezésében.
A tervek szerint ez a tér is hamarosan megújul – immár az önkormányzat beruházásában. A megvalósulás után nem csak a településnek lesz méltó főtere, de egyúttal abban is segíteni fog, hogy a falu és a monostor együttese egymással még jobban szervesüljön. A Szent Mauríciusz perjelség épületei megújulásuk után úgy képviselnek továbbra is önálló és magukba burkolózó világot, hogy egyúttal várják, sőt szorgalmazzák a faluval, a tájjal és a látogatókkal való párbeszédet. A műemléki homlokzatok, turisztikai és gazdasági funkciók, valamint a kertek szakszerűen és jó ízléssel alakultak át, a leghangsúlyosabb építészeti történés pedig az arra leginkább méltó térben, a templomban jött létre. A számos érték azonban csak akkor válik megtapasztalhatóvá, ha átlépünk a falakon, ha át tudjuk venni a hely csendjét, és ezáltal odafigyelővé válunk. Ekkor tárulnak fel igazán a zárkózottnak, szikárnak, vagy akár érdektelennek tűnő építészetének igazi értékei.
Hartmann Gergely
A cikk a műemléki fejlesztés kidolgozásában résztvevő és a rekonstrukciót lebonyolító Magyar Kastélyprogram Nonprofit Kft.-vel együttműködésben született. Az együttműködés a szerzői szöveget nem befolyásolta.
