A Párizstól 100 km-re északnyugatra található normandiai város, Louviers központjában álló kolostoregyüttes folyamatos átalakítások során nyerte el végső formáját. A kolostort a ferences barátok építették 1646-1659 között. A nyugati szárnyban alakították ki a templomot, a központi épületet két kolostori szárny övezte. 1789-ben a templomot bírósággá, a szerzetesi épületeket börtönné alakították át. 1827-ben lebontották a templomot, a bíróságot pedig egy újabb épületbe költöztették át. A börtönt 1934-ben bezárták, mert a régi déli szárny összedőléssel fenyegetett. A csonka épületet 1990-ben zeneiskola céljaira újították fel.
A L'Epervier folyó partján magasodó romos épület látványa egy impresszionista festményt idézett, a kövek, a növényzet és a víz különleges harmóniájával. A tervezők ezt a táji potenciált igyekeztek erősíteni és értelmezni a felújítás során.
Program
A tervezési program Louviers számára egy modern, jól működő, vonzó és a város kulturális örökségét tükröző zeneiskola létesítését irányozta elő. Cél volt továbbá a város szívében található terület régészeti örökségének és kivételes helyzetének hangsúlyozása, továbbá a börtön-múlt elfedése az újjászülető épületegyüttes révén.
A "bűnbánók rendjének" egykori kolostorában az új zeneiskola kialakítása - 24 tanterem és a hangversenyterem elhelyezése - problémákat is jelentett a projekt során, amely végül alapvető beavatkozásokhoz vezetett a koncepcióban: a bővítés sokkal fontosabbá vált, mint a meglévő épületszövet. A rendelkezésre álló terület szűkössége meggyőzte az építészeket, hogy a kiegészítés túlnőjön a még álló falak magasságán. Az eredmény egy olyan épületegyüttes lett, ahol látványban az új részek uralják az ősi maradványokat, de a történeti struktúra továbbra is meghatározó maradt.
Déli bővítés
A déli szárny hiányzó részeit helyettesítő bővítés a folyó és a város felől kiemelt hangsúlyt kap. Különleges helyzete miatt a projekt egyik kulcsfontosságú elemévé vált. Itt található az iskola „szíve” és jelképe, a nagy koncertterem. A króm szalagokkal tagolt egyszerű, hasáb alakú üvegdoboz a környezetet tükrözi vissza, valamint belülről az ég felé enged kilátást; a zene visszhangjaként és a hang költői képeként jelenik meg. Kétféle arca van: kreatív napközben, meleg és fénylő este. A koncertterem - transzparenciája és könnyedsége révén - kiemelkedik a szigorú formálású környezetből, egy vitrinhez hasonlóan mutatja be az épületben zajló alkotómunkát.
Üveghomlokzat
Az északi homlokzat ragasztott üvegtáblákból készült, ahol a belső réteget tükröző bevonattal látták el – titán, szilikonitrid, valamint króm és szilikonitrid anyagokkal. Az üveg burkolat kívülről nem látszó rögzítésekkel kapcsolódik az 1 cm vastag, 25 cm széles, rozsdamentes acél bordákhoz. A függőleges tartószerkezet felül egy 45x90 cm keresztmetszetű - belül a hangversenyterem légcsatornájaként működő - acélgerendához kapcsolódik.
Betonelemek
Az új épülettömeg régi falmaradványokhoz csatlakozó határoló felületei 8 cm vastag, 180 cm széles, változó magasságú látszóbeton elemekből készültek. Rögzítésük az acél tartószerkezethez történt, az elemek alsó kontúrját a régi falazathoz igazodva, egyedi módon alakították ki.
Az Opus 5 párizsi székhelyű építésziroda, munkái között egyaránt megtalálhatók kortárs épületek és fontos történelmi épületek rekonstrukciói is, amelyek az örökséget és a modernitást ötvözik.
A tervezőktől kapott műleírás felhasználásával fordította: Garai Péter