Az újjáépült Pele Királysága
Bunyik Emese és családja néhány éve találtak rá egy leromlott állapotú, pelék lakta erdei házra Nagymaroson. A hely varázsa és nomád bája ösztönözte Őket, hogy egy elvonulós nyaralóvá alakítsák ezt a helyet. Házukat a gyerekektől a nagyszülőkig három generáció ötletei és keze munkája varázsolta a nyugalom szigetévé.
Családunk közös vágya volt egy erdei ház a nyüzsgéstől távol, amely teljes elvonulást jelent a valós és a digitális világból is. Néhány éve a sógorom fedezett fel egy régi, könnyűszerkezetes faházat a Dunakanyar hegyoldalában, amelyet már jó ideje pelék lakták és ették. Az ablaküvegek közé vackolták magukat, és nem hagytak a házban egy egyenes felületet sem. Nem volt bevezetett áram, se víz, mégis beleszerettünk, és a Pele Királyságának neveztük el.
A hely már kezdetektől nomád kikapcsolódást nyújtott, tábori lámpával világítottunk, esővizet gyűjtöttünk, a hűtőt is gázpalackról működtettük, és a kertben, szabad tűzön főztünk. A házból egyenesen a természetbe léphetünk, a közeli piros túra útvonalára. A gyerekek tablet nélkül is jól érzik itt magukat, kószálnak, gyűjtögetnek, felfedeznek. A nappal együtt kelünk, és térünk nyugovóra, és a hely varázsa miatt mindig nagyokat tudunk itt aludni.
Családunk közös munkájaként épült újjá
Két évvel ezelőtt, karácsonyi ajándékként újraterveztem a nyaralót. Az eredeti befoglaló méretét meghagyva, hangulatát és lelkét megőrizve, tetőtérrel és némi szükséges komforttal egészítettem ki. A víkendházak kétkezi romantikája minden családtagunknak fontos, ezért rá következő nyár végén mi magunk vágtunk bele az átalakításba. Csupán az ács és a bádogos munkákat bíztuk ismerős szakemberekre.
A környező természet minden évszakban, sőt minden napszakban más fényeket, színeket mutat, ezért egy olyan, vöröses bordó fém burkolatot választottunk a házra, amely a fények változásával mindig kicsit más árnyalatot vesz fel. Ezzel a fémburkolattal olyan elektronikai nyugalmat teremtettünk, hogy a nyaralóban nincs térerő.
Mint egy óriási emeletes ágy
A külső munkákat a nővérem koordinálásával idén tavaszra befejeztük. Belül a ház legnagyobb része egyetlen közös tér lett, ami mégis lehetőséget kínál az elvonulásra is, pedig csak a mosdó helyiség az, ami szeparált. Az egész tér olyan, mintha egy óriási emeletes ágy lenne. A központja egy négyszemélyes ágy - a hencsergő, amelynek aljában mély fiókokban tároljuk a legtöbb holminkat a ruháktól az ágyneműkön át a porszívóig. A kárpitozást itt, és a ház egészében anyukám vállalta. Szekrényeket nem szerettünk volna, ezért csak annyi eszközt tartunk, amennyi a fiókokban elfér.
A hencsergőt három oldalról ablakok veszik körül, ahonnan rálátunk a kert ikonikus csertölgyére, a teraszról pedig a tölgyön keresztül a Visegrádi várra. A konyhánkat alapfelszereltséggel rendeztük be, amit kedves barátaink az Architecture Uncomfortable Workshop által tervezett és készített, 6-7 személyes ebédlőasztallal egészítettünk ki.
Kicsi, de kényelmes lépcső vezet fel az emeletre. A lépcsőszerkezetet a gépészmérnök apukám készítette. Fent búvóteret alakítottunk ki játszószőnyeggel, és a gyerekeknek olvasó hálóval – épp a hencsergő fölött. A gyerekek ugyanúgy sajátjuknak érzik a helyet, mert a csiszolási munkákban és az apróbb szépítésekben maguk is részt vettek.
Fenntartható nyaralás
Az újjáépítés után is környezettudatosan használjuk a nyaralót. Az esővizet továbbra is ciszternában gyűjtjük, kevés áramot fogyasztunk, a konyhai hulladékot komposztáljuk, és nem halmozzuk a házban a tárgyakat. Esténként olvasunk, beszélgetünk, társasjátékozunk, és nyugalommal töltjük fel magunkat.
Studio Bunyik
Szerk.: Pleskovics Viola
