Az újjászületett Ludovika

Hányadtatott sorsú épületből nincs hiány idehaza. A Ludovika megépülte után évtizedekig üresen állt, mire végül belakták. Az elmúlt évtizedekben azonban ismét jórészt üresen, alulhasznosítva, mintegy a Természettudományi Múzeum melléképületeként működött. A nagyszabású rekonstrukció - melyet Mányi István és Szalay Tihamér terveztek - eredményeképpen a Nemzeti Közszolgálati Egyetem főépülete lett belőle.

Az épület története

1808-ban a magyar tisztképzés megindítását törvénycikk mondta ki, amelyet Bécs akkor, a napóleoni háború idején megakadályozni nem tudott, azonban a megvalósítást fékezni, késleltetni igyekezett. Igaz, hogy e célra felajánlotta a váci Theresianum épületét és a királyné (Mária Ludovika) koronázási ajándékát, ezen túl azonban érdemi támogatást nem adott a tervezetthez, annál kevésbé, mert tudható volt, a magyarországi közvélemény számára fontos, hogy ez a képzés az e célra épített új épületben, ne Vácott, hanem Pesten induljon meg. Az építkezés kérdése tehát nemzeti üggyé vált, ugyanúgy - bár kisebb intenzitással - mint ahogy az a Nemzeti Múzeum esetében is magától értetődően bekövetkezett.

1829-ben az ügyben törvény mondta ki a döntő szót, a tervet Pesten kell megvalósítani. Ennek eredményeként - Pollack bevonásával - bizottság alakult a részletkérdések tisztázására és az ügyek vitelére, s az egész kérdést felügyelő József nádortól hamarosan Pollack megkapta a tervezési és kivitelezési megbízást. Ezt megelőzően az építészt Bécsújhelyre küldték az ottani katonai akadémia tanulmányozására, ezután készítette el és nyújtotta be terveit. József Nádor bécsi és bécsújhelyi katonaiskolai vezetőket kért fel a tervek véleményezésére, kik mindenben bizalmat adtak Pollacknak.

Az épület alapkövét 1830-ban tették le, ezt követően az építkezés gyorsan haladt, a főfalak, a födémek a tetőzet gyakorlatilag készen állt 1832 végére, de a sok részletmunka, mint például a kápolna befejezése még hátra volt.
Pollack 1836 végén készítette el az építkezésről szóló zárójelentést, miközben a kert kialakításának befejező munkái még folytak. Az épület hivatalos felavatása és rendeltetésének való átadása egyre késett, arra való hivatkozással, hogy a lovarda és az istálló befejezése még hátravan, de a reformkori közvélemény számára úgy tűnt, a háttérben politikai okok húzódnak. Az 1840-es években csönd honolt az épület körül, többnyire üresen állt, legfeljebb szükségből használták alkalmi célokra. Az 1838-as nagy árvíz idején, magasabb fekvése révén 8 ezer embernek nyújtott menedéket.
Ezt követő időkből származó iratok a hátralévő munkák rendkívül elhúzódó, vontatott haladásáról adnak képet.

Végül, csak a kiegyezés után, Linzbauer István tervei szerint 1872-ben eklektikus-historizáló ízlésben átalakítva adták át rendeltetésének, a bécsújhelyi katonai akadémiával azonos rangra emelve.

Linzbauer a hatalmas kubus valamelyes feloldásával, megmozgatásával, a szélek és a középrész kiemelésével próbálta kora ízléséhez igazítani az épületet. A sarokrizalitok tömör attikás lezárást kaptak a homlokzati tengelyt meghatározó, a középrizalitot összefogó timpanon fölé kupola jellegű tetőkialakítás került. A szélső rizalitok első emeleti ablakainak szemöldök párkánya timpanonnal gazdagodott, a második emeletiek közül pedig a hátrább álló falsíkon levőket emelték ki egyenes szemöldökpárkány hozzáadásával. A középrizalit emeleti ablakait átalakították. Oka az volt, hogy a középrész öt tengelye mögött addig létezett több helyiséget egybenyitották és az első és második emelet közötti födém eltávolításával egy hatalmas dísztermet hoztak létre. A nagyterem külső hangsúlyozása céljából került föléje a kupolát utánzó, szintén barokkos tetőszerkezet. A szakirodalom korábban ezt az átalakítást 1880-ra tette, és Kauser József nevéhez kötötte.

A későbbiekben lényeges, az épület egységét, megjelenését befolyásoló átalakítás nem történt.

A Ludovika épület külsejének építéskori állapotáról, mivel az eredeti tervek korábban már elvesztek, ill. a második világháború alatt megsemmisültek, csak az egykorú metszetek képei alapján tudunk fogalmat alkotni. A belső terek, nyilván a katonai rendeltetéshez illő puritán és egyszerű kiképzéséről pedig eddigi tudásunk szerint semmiféle ábrázolás nem maradt fenn. A lépcsőház és a kápolna azonban Pollack téralkotó művészetéről mai állapotában is képet ad. (forrás: Az építészet mesterei, Bibó István: Pollack Mihály)

1994 óta folyik több lépcsőben az épület átalakítása és rekonstrukciója a Nemzeti Múzeum természettudományos gyűjteményéből 1991-ben önállóvá alakult Magyar Természettudományi Múzeum számára.

Az Ásványtár (1996.) és az Őslénytár a főépület földszintjén találhatók. Az Embertani tár és az Állattár elhelyezése a főépület tetőterének a beépítésével kapott helyet. (1997-99.) A Múzeum a kiállításokat részben a Lovarda épületében (1996.), részben az udvar háromszintes terepszint alatti beépítésének legfelső, felülvilágító piramisokkal természetes fénnyel is megvilágított szintjén rendezi.

Az Alfa mozi 1992-es tűzesete, és ebből adódó súlyos károsodása indította el valójában az első ütemet. A rekonstrukció már a Magyar Természettudományi Múzeum ideköltözésének a jegyében készült, és Európa-, valamint világszinten is elismert kiállításoknak ad otthont napjainkban is. Ünnepélyes megnyitására és használatbavételére 1996. október 29-én került sor.

2001-ig az épületben az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékei működtek, kizárólag az Ásványtár területe szabadult fel ezt megelőzően. (Az Ásványtár az ELTE Műszaki Igazgatóságának kiköltöztetésével, és az ELTE-TTK Növényrendszertani Tanszékének részleges áttelepítésével költözhetett jelenlegi helyére.) Az Ásványtár telepítésével együtt elkészült a várható fejlesztés szakaszos kivitelezését feltételezve az épületfelügyeleti és telefonközpont.

1997-99 között elkészült a tetőtér-beépítés, a teljes kapacitásra méretezett kazánházi és hűtőközponti terek kialakításával, az alagsori szinten pedig elkezdődött a szintén teljes ellátási igényre méretezett központi ellátó egységek kiépítése.

A Főépület eredeti bejárata jelenleg az alagsori, földszinti és a tetőtéri múzeumi laboratóriumi, kutatói és dolgozói területek megközelítésére szolgál.

A műemléki védettségű főépület épület- és térszerkezeti adottságaival ütköző rendeltetések a térszín alatti bővítményekben helyezkednek el. (Összekötő épület, udvar mélyszinti beépítése) Ezek tetőfelületi járószintje azonos az eredeti udvarszintekkel, természetes bevilágításukat pedig a klasszicista timpanon alacsony hajlásszögével egyezően kialakított üveg felülvilágítók adják.

A bővítmények közlekedési rendszereikkel a meglévő épületekhez kapcsolódnak, de műemléki és építészeti érdekeket sértő átépítések nélkül létesültek. A főépület udvarában, a falszerkezetektől átlagosan 2,0 m távolságban épített résfalak között két raktárszint és egy kiállítótéri szint épült meg. A Lovarda és a Főépület között, szintén terepszint alatt közönségforgalmi összekötő épület szolgálja ki az általános közönségigényeket. Ennek az épületrésznek a két pinceszintjén parkolók, ill. általános tárolási területek vannak. A Főépület alagsori szintje alatt átjáró folyosó épült, a térszín alatti terek legfelső szintjeinek összekapcsolására.

1995-től kezdődően bontásra kerültek a Főépület keleti homlokzata előtti, az épület és kert közé ékelődött felvonulási és raktározási épületek. A keleti homlokzat teljes frontján vissza lett állítva az eredeti homlokzattagolás.

A tervezési program

A tervezési programot az Óbuda Group állította össze.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem 2012. január 1-étől a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem (NKE), a Rendőrtiszti Főiskola és a Budapesti Corvinus Egyetemből kiváló Közigazgatás-tudományi kar (BCE KIK) átalakulásával jött létre, a felsőfokú közszolgálati szakemberképzés bázisintézményeként, az érintett intézmények általános jogutódjaként.

Az egyetem székhelyeként a Budapest VIII. kerületben fekvő Orczy Kert területét jelölte meg a kormányhatározat.

Az NKE Ludovika Campus épületeinek lehetőséget kell teremtenie a jelenleg több helyen működő felsőoktatási karok egy helyen történő egyesítésére, a történeti akadémia oktatási helyszín fejlesztésével egy színvonalas oktatási központ kialakítására.

Fontos szempont a nem méltó módon hasznosított Orczy Kert egészének revitalizációja, a Campus élő szervezetébe való integrálása. A fejlesztés eredményeként helyre kell állítani a történeti kert funkcióját, reprezentatív jellegét, a mai igényeknek megfelelő közpark funkciókkal kiegészítve.
E terv első megvalósítandó fázisa a Ludovika épület rekonstrukciója, az NKE központi, igazgatási épületévé való átépítése.

Az Egyetem oktatási, nevelési, tudományos, kutatási szervezeti egységei a karok, az intézmények, a tanszékek és a szakcsoportok. Az egyetem szolgálati szervezeti egységei a központok, a kollégiumok, a könyvtárak. Az egyezem funkcionális szervezeti egységei a hivatalok, irodák, titkárságok, osztályok, csoportok.

Az Egyetem szervezeti felépítése:

• Központi Hivatal
• Közigazgatás-tudományi Kar
• Rendészet-tudományi Kar
• Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar
• Sportközpont
• Kollégiumok
• Speciális területek: lovarda, Orczy kert és funkciói, kültéri sportterületek.

A „Ludovika” központi épület általános követelményei:
A cél, hogy a NKE számára szükséges igazgatási, oktatási és egyéb a hallgatók számára szükséges funkciók kialakítására alkalmas épület alakuljon ki. Helyet adjon az egyetemi kutatói élet illetve az egyetemi speciális oktatási és reprezentációs funkciók lebonyolítására. Az épületnek alkalmasnak kell lennie az egyetemi élet befogadására. A területnek és az épületnek reprezentálnia kell az egyetem, a közszolgálati hivatás fontosságát, hosszú távú értékteremtő szerepét. Az épületegyüttes tervezésekor figyelembe kell venni, hogy a terület nemcsak az oktatási, kutatási tevékenység végzésére szolgál, hanem multifunkcionális kulturális szerepet is betölthet, melyet ki kell szolgálni az építészeti, környezetkialakítási eszközökkel.

Az alábbi funkciókat kell a „Ludovika” központi épületében elhelyezni:

• Központi Hivatal, melyben összesen 217 fő oktatói, adminisztratív munkahelyet, valamint 25 fő egyéb fenntartói helyet kell elhelyezni.
• Közigazgatás-tudományi Kar két tanszékét a szükséges oktató termekkel kell ezen épületben elhelyezni, a Kar nagyobb részt egy új épületben kerül egyébként megvalósításra.
• Meg kell oldani az egyetemi hallgatói élet egyes funkcióit, közösségi élet, az egyetemi kapcsolattartás és reprezentáció funkcionális igényeit. El kell helyezni néhány alapfokú ellátást, büfé, kávézó, közösségi terek.
• Ebben az épületben kerül elhelyezésre az egyetem központi könyvtára. A könyvtárnak 200.000 db könyv elhelyezésére, kezelésére, helyben olvasására, elmélyült tanulásra, kutatásra, ill. kutatói kölcsönzésre kell alkalmasnak lenni.

Építészeti, funkcionális kialakítás

Az épület jelenlegi funkciója múzeum. A korábban elmondottak szerint azonban a múzeummá való teljes átépítése megakadt, nem fejeződött be. Az épületen kívüli, ill. az udvar alatti múzeumi kiállító, raktározási és kutató területeken kívül megvalósult a teljes tetőtér kialakítása, az alagsor egy részének, valamint a teljes földszinti területnek (kivéve kápolna, előcsarnok) a kiépítése.
Az új oktatási funkció nem idegen az épülettől, hiszen Katonai Akadémia számára épült. Igaz, hogy tervezett szerepét a megépülte után csak több mint 30 évvel tudta valójában betölteni, de a közbenső időszakban is oktatási funkciót töltött be.

A tervezett felsőoktatási funkció úgy kerül az épületben kialakításra, hogy közben a múzeumi funkciója is megmarad. A feladat a két funkció olyan módon való elkülönítése, szeparálása, hogy egymás zavarása, akadályozása nélkül, önállóan működni tudjanak. Természetesen érintkezési pontok szükségszerűen maradnak a már megvalósult és magmaradó energia és gépészeti rendszerek okán.

Az új funkció némi átalakítást igényel a már megvalósult múzeumi területeken is. Az épületen kívüli, valamint az udvar alatti múzeumi területek csaknem érintetlenek maradnak. Az egyetem elhelyezése csak a „Ludovika” épületben elhelyezett múzeumi funkciókat érinti. A leglényegesebb változás, hogy a földszint jobb szárnyában működő ásvány és kőtár az épület alagsorának eddig még beépítetlen bal szárnyába költözik, valamint a földszint bal szárnyában lévő, jelenleg a múzeumi területhez csatlakoztatott közlekedő terület két lépcsőház közötti szakasza a továbbiakban egyetemi terület lesz.

Megszűnik az épület főbejárata múzeumi bejáratnak lenni, a továbbiakban az épületben elhelyezett valamennyi múzeumi terület csak a múzeumi épület főbejáratán keresztül közelíthető meg, önálló és kizárólagos egyetemi bejáratot biztosítva az épület főbejáratának. Ahhoz, hogy a tetőtéri terület is az egyetem érintése és zavarása nélkül megközelíthetővé váljon, az épület bal szárnya lépcsőháza melletti lift úgy kerül átalakításra, hogy a múzeumi alagsori, ill. földszinti területről a múzeum tetőtéri területe az egyetem zavarása nélkül megközelíthető legyen. Az épület eredeti lépcsőházai a továbbiakban kizárólag az egyetemi funkciót szolgálják. Természetesen tűz, vagy egyéb katasztrófa helyzet esetén a menekülő közlekedő és lépcsőházi területek közösen használhatóak. A fenti átépítésekkel biztosítható a két intézmény egymás melletti zavartalan működése.

Az épület udvarának kihasználhatósága miatt elbontásra kerülnek az udvar alatti időszakos kiállítótér nagyméretű üvegezett fémszerkezetű bevilágító gúlái. A kiállítótér bevilágítása a továbbiakban is biztosított lesz, de az üveg felületek az udvar burkolatával egy síkban, lényegesen kisebb méretben kerülnek kialakításra. Mivel az üvegfelületek járhatóak lesznek, az udvar a továbbiakban szolgálhat az egyetem rendezvényeinek helyszínéül.

Az előbb leírtakból következik, hogy az egyetemi funkció az épület alagsori és földszinti jobboldali szárnyában, valamint az első és második emeleten kerül kialakításra. Az épület főbejárata az épület földszintjén, a tengelyében lévő kapubehajtó marad.

Az központi igazgatási irodákat a földszinti és első emelet, egyébként is a középső hosszfallal kisebb terekre osztott területeken tervezzük elhelyezni. Az irodák úgy kerülnek kialakításra, hogy az eredeti, látványosan nagy fesztávú boltozott terek látványa sehol ne sérüljön. A tárgyaló és tanácstermek a legszebb boltozott terekbe kerülnek.

Ezeken szinteken találhatóak az épület reprezentatív terei, a kápolna, „a hősök folyosója”, valamint a díszterem. Mindegyik tér eredeti funkciójában és megjelenésében kerül visszaállításra és használatra. Az eredeti megjelenésében kerül visszaállításra az épület előcsarnoka is.

A földszinten az Orczy kert felé egy külön bejárat kialakítását tervezzük. E mellett, egy szép boltozott térben alakítjuk ki az épület történetét bemutató, ún. „Ludovika múzeumot”.

Az oktatás célját az épület második emelete szolgálja. Itt az igazgatási funkciótól elkülönítve, annak zavarása nélkül helyezhetőek el az előadó és tantermek, az azokat kiszolgáló zsibongó-aula terület, valamint a könyvtár olvasóterme. A második emelet azért is alkalmas az előadó termek kialakítására, mivel ezen a szinten a traktusok fesztávja nagyobb, a terek összefüggőbbek és sík födéműek. A kápolna fölött, a korábbi átalakítások során beépített közbenső födém kibontásával kialakíthatóvá válik - az épület egyik legszebb pontján - egy aula terület.

A könyvtár olvasó terme a második emelet jobb szárnyát foglalja el. A tér belmagassága lehetővé teszi, hogy a könyvtár használhatóságát, valamint hangulatát fokozandó galéria létesüljön. A könyvtár 180 fő egyidejű olvasását biztosítja szabadpolcos könyvelhelyezés mellett. A könyvtár raktárterülete az épület alagsorának jobb szárnyába került, könyvszállító lift biztosítja a két terület kapcsolatát.

Az alagsorban került elhelyezésre a diákokat és az épület irodai dolgozóit kiszolgáló büfé. A büféhez terasz kapcsolódik az Orczy park felöli oldalon.
Egyéb kiszolgáló és tároló területek szintén az alagsorban kerültek elhelyezésre. Ezek kiszolgálására egy gazdasági bejárat létesül.

A belső tér és hangulat kialakításában hármas szempont vezérel. Az egyik legfontosabb az épület értékeinek, építészeti egységének, a kor szinte puritán, de mégis nagyon míves részletekkel megoldott hangulatának minden részletre kiterjedő megóvása, az eredeti állapot rekonstruálása, felújítása, bemutatása. Ha lehet – még anyagaiban is megőrizni kívánjuk a maga különleges hangulatával együtt a töredezett, javítgatott épületrészeket, kőelemeket, kovácsoltvas és fa részleteket. A korábban említett védett terek eredeti állapotukban való visszaállítása mellett különös hangsúllyal kívánjuk kezelni az épület hangulatának egészét meghatározó közlekedő rendszerét. A közlekedő folyosó szintén eredeti, erőt sugárzó, letisztult megjelenésében kerül helyreállításra a padló kőburkolatával, a tiszta, tagozat és minden díszítő elem nélküli meszelt fal és boltozati felületeivel, nagyméretű fa nyílászáróival.

Az épület külső traktusaiban, ahol túlnyomó részt irodák kerülnek kialakításra, már mai anyaghasználatot tervezünk, figyelembe véve az épület által sugárzott egyszerűséget, harmóniát, letisztultságot.

A fenti két elemhez olyan mobíliákat kívánunk illeszteni, amik egyszerű formálásával igazodnak az épület eredeti puritanizmusához, de mégis a mai kort hirdetik.

A homlokzatképzés koncepciója

Legfontosabb szempont az épület értékeinek, eredeti állapotának leghűebb megőrzése olyan módon, hogy a hozzátett elemek ne változtassanak az épület és az utcakép megjelenésében, hangulatában.

A homlokzatok eredeti állapotban való felújítása, helyreállítása a homlokzatképzésünk legfontosabb célja. A tagozatok megtisztítása, a sérült részeknek az eredetivel való pótlása a festés és vakolás hagyományos technikával való elvégzése egyértelmű.

A homlokzat helyreállításához restaurátori kutatás és restaurátori terv készül. A kutatás eredménye fogja meghatározni az épület külső színvilágát is.

Tartószerkezet

Az épület tartószerkezete az építési korának megfelelő szerkezet.
Alapozása síkalap, a teherhordó falak alatt falazott sávalap, anyaga édesvízi mészkő. mélysége a feltárások szerint változó. (ld. Statikai szakvélemény, Talajmechanikai szakvélemény.)

Az épület teherhordó szerkezete hosszfalas szerkezet. A teherhordó falak vegyes falazatok nagyméretű téglából és kőből épültek, soronként váltásban.
Minden födém - kivéve a második emelet feletti födémet - téglaboltozat igen változatos formában, boltozati típusokkal (donga, hevederes donga, csehsüveg, csegelyes kupola).

A zárófödém eredetileg csapos-gerendás fafödém lehetett, ezt valószínűleg háborús károk miatt átépítették alul bordás vasbeton szerkezetre.
A tartószerkezet részét képezik még a lépcsők födém szerkezei is. Ezek a födémszerkezetek kőlemezes szerkezetek, anyaguk tardosi vörös mészkő.
Az elmúlt 20 év átalakításai során sok szerkezet átépítésre, megerősítésre került.

Az alagsorban teljes felületen vasalt aljzat készült, többnyire tört vonallal a gépészeti csatornák kiképzése miatt. A lemez sok helyen az eredeti alapozási sík alá került. Az eredeti alapozásnak ezeken a helyeken megerősítése részben megtörtént.

A további szükséges megerősítéseket a statikai munkarészek tartalmazzák.
A teljes tetőszerkezet átépítésre került ragasztott fatartós szerkezettel. A tetőtér alatt a régi födémen új, alulbordás vasbeton lemez födém készült.
A középső födémeken a beépített területszakaszokon a boltozatok vasalt aljzattal megerősítésre kerültek. A többi területeken a boltozatokról a feltöltés eltávolításra került, a megerősítés viszont még nem készült el.

Alkalmazott szerkezetek és anyagok

Az alkalmazott szerkezeteknél és anyagoknál a műemlékhez méltó korhű anyagok felhasználásán kívül elsődleges szempont a magas élettartam, a kis karbantartási és felújítási igény, a vonatkozó műszaki előírások és szabványok és követelmények betartása, valamint a gazdaságos megvalósítás és üzemelés.

Homlokzatok

A homlokzatokat az eredeti állapotában és minőségében, restaurátori munkával kívánjuk helyreállítani. Az épület építése óta homlokzatai sokat tapasztaltak, nyílásokat kibontottak és befalaztak, parapeteket elbontottak és újrafalaztak, lábazatot, nyílászárókat kicseréltek, a homlokzati felületeket, a homlokzati részleteket a szakszerűtlen, primitív, hozzá nem értő „felújításokkal” tönkretettek.

Első lépésben a homlokzat teljes felületén a 60-as években elkövetett többrétegű kőporos fröcskölést el kell távolítani az eredeti festékrétegig. Ez mechanikus úton történjen (nem vegyi vagy homokfúvásos). A kapott felületet vakolatszilárdító mélyalapozóval kell kezelni, majd a hiányosságokat javítóvakolattal kell javítani. Csak az eredeti vakolat anyagához kapcsolódó, annak vegyi és só összetételéhez igazodó vakolatanyag alkalmazható. A felületet a jellegének megfelelően glettelni és festeni kell. Csak a műemléki felújításban alkalmazható, légáteresztő, szilikát anyagú glett és festék alkalmazható.

Azokon a homlokzat részeken, tagozatokon, díszítő elemeken, ahol a felület nem megtisztítható az eredeti állapotára, a tagozatokat, párkányokat, keretezéseket, kváderosztásokat az eredetivel megegyező módon, a helyszínen újra kell húzni, vagy a díszítő elemeket újraönteni.
Restaurátori munkával helyreállításra kerülnek a homlokzati figurális elemek.
Az udvari homlokzaton körbefutó vármegye címerek közül a hiányzókat pótoljuk.

Külső nyílászárók

A külső nyílászárók kialakításánál szét kell választani az funkciójuk és védettségük szerint az egyes nyílászárókat.

Homlokzatok nyílászárói

Főbejárati kapuk: a kapuk teljes restaurátori felújítását, eredeti állapotának megőrzését tervezzük. Az előcsarnokból az udvar felé vezető kapuszárnyak hiányoznak, a legutolsó felújítás során elvesztek. A kapuszárnyakat a meglévőekkel azonos megjelenésben újragyártjuk. A előtérben keretnélküli üveg szerkezettel szélfogót alakítunk ki. A többi kapuszerkezetnél szélfogó nem készül, viszont nem látható módon beépített szerkezetekkel, süllyedő küszöbbel biztosítjuk az eredeti kapuszerkezetek igény szerinti légzárását. A kapuk végleges színét a kutatások eredménye és ajánlása alapján határozzuk meg.

Ablakok: a jelenlegiek, amelyek nem az eredetiek már (az eredeti ablakok kifelé-befelé nyíló szárnyú pallótokos ablakok voltak) kapcsolt gerébtokos fa szerkezetek, háromszárnyúak, alsó szakaszon kétszárnyú, a felülvilágító csak tisztítás céljából nyitható. Ahol még nem bontották el, a parapetek is burkoltak, melyeket erőteljes könyöklő fejez be. Egy helyen még a spaletta megmaradt. A meglévő nyílászárók a több mint 180 év alatt elhasználódtak, nem felelnek meg a mai hőtechnikai és akusztikai előírásoknak sem. Többjüket már többször cserélték az akkori kor szerkezeteire, vasalataira. Cseréjük elengedhetetlen, felújításuk, restaurálásuk nem lehetséges. Cseréjüknél két módszert alkalmazunk.

Az épület nyugati és keleti homlokzatainak középrizalitjain, amik jellemzően a díszterem és a kápolna homlokzatai a külső nyílászáróik az eredeti gerébtokos szerkezettel, az eredeti megjelenésükben és szerkezetükben kerülnek visszaállításra, itt bemutatva és megőrizve az eredeti szerkezeteket, káva és parapet burkolatokat, profilokat, vasalatokat.

A kápolna külső nyílászárója kétrétegű szerkezet. A felújítás során a szerkezet jellegét meg kívánjuk tartani. A külső réteg jelenleg egyrétegű üvegezésű, vasszerkezetű. A jelenlegivel megegyező, filigrán frofilméretű, szintén fémszerkezetű nyílászáróval kívánjuk kicserélni, de hőhídmentes szerkezettel, hőszigetelő üvegezéssel. A belső üvegszerkezet a mára csak töredékeiben megmaradt, a múlt század 30-as éveire datálható festett üveg szerkezet szintén az eredeti síkon, eredeti osztásrenddel kerül felújításra. Későbbi döntés, a festett üveg felület motívuma.

A többi homlokzati szakasz külső nyílászáróinak cseréjénél az új nyílászárókat a jelenlegivel teljesen azonos külső megjelenésűre, de nem azonos szerkezetűre tervezzük. Az új nyílászárók a mai előírásoknak megfelelő, mai csomóponti megoldásokkal, de az eredeti külső megjelenésnek megfelelően kerülnek átépítésre. Az új nyílászárók euro profilú, hőszigetelt üvegezésű fa nyílászárók lesznek, az eredeti osztással, profilírozással, külső beépítési síkkal. A belső kávaborítás a szükséges helyeken jelenleginek megfelelően újragyártásra kerül.

Az alagsori nyílászárók jelenleg szögvas keretű egyrétegű üvegezésű ablakok. Az eredeti, sűrűbb osztásnak megfelelően kovácsoltvas jellegű rácsszerkezetet tervezünk, mely mögé helyezve alakítjuk ki az alagsori szint megfelelő hőszigetelő képességű fa nyílászáró szerkezeteit, így biztosítva az alagsor új funkcionális igényeinek való megfelelést, valamint az eredeti megjelenést. Az új alagsori bejáratok előtt a rácsszerkezetek kétszárnyúan nyithatóak.

Talajvíz és talajnedvesség elleni szigetelés

Az épület falainak vízszigetelése a korábbi átépítések során megoldásra került. A létesített angolakna és az aktív szigetelés, kiegészítve szigetelő vakolattal, eredménye képen az épületben nedvesedés nyoma nem tapasztalható. A padlók vízszigetelése nem készült el, vagy nem teljes értékű ez pótlandó. Későbbi döntés, hogy szigetelő vakolat, vagy bitumenes szigetelés készüljön.

Belső falak

Az alagsori területeken tégla szerkezetű válaszfalrendszert, a további szinteken gipszkarton rendszerű válaszfalrendszert tervezünk.
A cellás irodák és előtereik között szerelt válaszfalrendszer készül, részben üvegezetten.
A vizesblokkokban szerelt WC válaszfalrendszer készül.

Belső nyílászárók

A korábban leírtaknak megfelelően a védett terekben, valamint a közlekedő folyosón visszaállításra kerülnek az eredetihez hasonló megjelenésű faszerkezetű nyílászárók. A folyosókon felújítható eredeti ajtószerkezet nem maradt meg. Külön értéke az épületnek a közlekedők és a tervezett iroda előterek (közbenső traktus) közötti bevilágító ablaksor. Ez a folyosó egységét meghatározó, a klasszicista kor hangulatát felidéző nyílászáró rendszer, - mivel funkcionális újból igény - eredeti állapotában kerül visszaállításra.
A díszterem két nagyméretű bejárati kétszárnyú ajtaja valószínűleg eredeti, a linzbauerei átépítés eredménye. Az ajtók restaurátori munkával felújításra kerülnek. A díszterem déli falán tervezett új ajtót a másik kettő mintájára, azokkal azonos megjelenésben tervezzük legyártani.

Az iroda és tantermek belső traktusaiban osztás nélküli, sima, furnérozott fa felületű nyílászárók készülnek.

Álmennyezetek

Alapelv, hogy a gyönyörű boltozatokat nem takarjuk el, ezért álmennyezet nem készül.mKivétel: a nagy előadó termek, ahol boltozott terek nincsenek, viszont a gépészet elhelyezése és az akusztikai igények szükségessé teszik álmennyezet építését. A fő közlekedő területek felett, a boltozat ívét követő gipszkarton álmennyezet, szárazvakolat készül. A vizesblokkokban kazettás álmennyezet készül.

Falburkolatok

A védett terekben visszaállításra kerülnek az eredeti falburkolatok.
Az előadó termekben, valamint az aulában a falfelületek védelme, valamint akusztikai okok miatt váltakozó magasságú faburkolat készül.
Az épület többi terében falburkolat nem készül, a terek az eredeti, puritán, klasszicista „meszelt” falfelületekkel lesznek kialakítva.
A vizes helyiségekben, szeméttárolóban, büfében kerámia anyagú mosható falburkolat készül.

Padlóburkolatok

A közlekedők burkolata eredetileg nagyelemes, hálósan rakott mészkő. Az épület eddigi felújítása során a burkolat szintén ezzel a kővel került kialakításra, hiszen a bánya ma is működik. Az épületben több helyen, folyosókon, főlépcsőházban még mindig megtalálható az eredeti kőburkolat. Ezek óvatos bontását követően egy adott folyosószakaszon való visszaépítését tervezzük.Az előcsarnok, kápolna, kávézó területek szintén kőburkolatúak. A melegpadlós területeken linóleum ill. szőnyegpadló készül.A gazdasági területek, közlekedők, raktárak, öltözők padlóburkolata gress.

A három lépcsőház eredeti tardosi vörös mészkő anyaga már csak egy - az északi - lépcsőházban maradt meg. Itt az eredeti kőanyagot megtartva, a sérüléseket restaurátori munkával javítva kell a felújítást elvégezni. A másik két lépcső már korábban műkő felületet kapott, mely azóta szintén elhasználódott. Az eredeti kőfelület már nem állítható vissza, így a műkő felület visszavésésével, új műkő felület kialakításával tervezzük a lépcsők felújítását.

A belső udvar burkolata egységesen bazalt kiskockakő. A felülvilágítók elbontásával a burkolat saját anyagával kerül kiegészítésre.
Az épületet övező angolakna födémének burkolására is bazalt kiskockakövet tervezünk.