Bachman Gábor, dr. Ferkai András és Zsuffa Zsolt 2019 Prima-díjasai
Ez azt is jelenti, hogy egyikőjük fogja megkapni az idei Prima Primissima-díjat. A 15 millió forintos pénzdíjjal járó elismerést decemberben adják át. Gratulálunk a Prima-díjakhoz!
2019. október 29-én jelentették be a Prima Primissima-díj jelöltjeit. Az idén 17 éves elismerés, amelyet néhány éve az OTP Zrt. gondoz, összesen tíz kategóriában ismeri el a magyar tudomány, művészet, kultúra és sport példaértékű teljesítményt nyújtó képviselőit. Minden kategóriában három díjazott kap helyet; közülök titkos szavazávval az alapítvány Kuratóriumának tagjai és a VOSZ kibővített elnöksége választja ki a Primissimákat. A Primissimák 15, míg a Primák 5 millió forint elismerésben részesülnek. A Közönségdíjas 15 millió forinttal lesz gazdagabb, a jelölt személye idén is SMS-szavazással dől el.
A Magyar építészet és építőművészet kategóriában 2019 Prima-díjasai Bachman Gábor építész, tervezőművész; Dr. Ferkai András építészettörténész, egyetemi tanár; valamint Zsuffa Zsolt építész.
1971-1972-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen építészetet tanult, majd 1972-1977 között elvégezte a Magyar Iparművészeti Főiskola belsőépítész szakát. 1977-1991 között a Magyar Filmgyártó Vállalat díszlettervezőjeként dolgozott. 1991-től szabadfoglalkozású. 1986-ban elnyerte a Japán Építészet Nemzetközi Versenyének díját. 1988-ban Balázs Béla-díjat kapott, emellett Smohay János-díjat és Nagy Imre-emlékplakettet is kapott. 1994 elején három hónapot a stuttgarti Akademie Schloss Solitude-ben töltött, a művésztelep ösztöndíjasa, meghívott művésze volt. 1996-ban a SEMMI ÉPITÉSZETE című projekttel képviselte Magyarországot az IV. Nemzetközi Építészeti Biennálén Velencében. Ezt követően több alkalommal szerepelt nemzetközi csoportos kiállításokon, illetve számos megbízást kapott Kínában. A 2000-es években általa kifejlesztett Zipp Architecture látásmód jegyében megalkotott terveiben a zene, a multimédia, az építészet és a dizájn szorosan összekapcsolódik. Munkáit többek között a budapesti Ludwig Múzeum, illetve a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ őrzi. 2015-ben Kossuth-díjat kapott „a hagyományt a modernitással ötvöző, a 21. század elvárásaira reflektáló, és egyedi vizuális nyelvezetet kiérlelő alkotóművészi munkája elismeréseként”.
1977-ben szerzett építészmérnöki diplomát a Budapesti Műszaki Egyetemen. 1982-1984 között elvégezte a MÉSZ Mesteriskoláját, és tíz évig a Középülettervező Vállalat, majd az Általános Épülettervező Vállalat tervezőjeként dolgozott. 1986-1988 között a Magyar Építőművészet folyóirat szerkesztője Turányi Gáborral. 1988-tól kétéves ösztöndíjjal a két világháború közötti magyar építészet eszmetörténetét kutatta. 1990-től a Magyar Iparművészeti Főiskola (ma Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) oktatója, 2005-2008 között az Elméleti Intézet igazgatója, 2005-től az Elméleti Intézet egyetemi tanára. Számos magyar felsőoktatási intézmény rendszeres előadója, meghívott oktatója. 1993-tól részt vesz az MTA Építészettörténeti- és Elméleti Bizottságának munkájában, 2003 óta az MTA köztestületi tagja. Oktatási munkája mellett építészettörténeti és elméleti kutatásai is jelentősek. 1996-ban PhD fokozatot szerzett, 2004-ben pedig sikeres habilitációs vizsgát tett a Budapesti Műszaki- és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Karán. 2015-ben Molnár Farkasról írt monográfiájával megszerezte az MTA doktora címét. 2002-ben Ybl Miklós díjat, 2007-ben Németh Lajos-díjat, 2011-ben Molnár Farkas-díjat, 2012-ben pedig Opus Mirabile-díjat kapott.
Az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán kezdte szakmai tanulmányait. 1990-1993 között a Magasépítési Szakon, majd 1993-ban TEMPUS ösztöndíjjal a Glasgow College of Building-en tanult. 1994 és 1996 között az YMMF-nél vett részt Építész Tervező Szakmérnöki képzésen. 1995-1998 között a Kós Károly Egyesülés Vándoriskolájának vándora, majd 1998-2000 között a Magyar Építőművészek Szövetsége Mesteriskolájának hallgatója. 2012-ben DLA fokozatot szerzett. 2000-ben Kalmár Lászlóval hozta létre a Zsuffa és Kalmár Építész Műtermet, amelynek azóta is vezető tervezője. Legfontosabb munkáik között említhető a balatonlellei Konyári Borászat épülete (2002), a budaörsi városháza (2003),), a hévízi Szépség Központ (2010), továbbá a HungaroControl Légiforgalmi Irányító Központ (2012). Munkáikat többek között Média Építészeti Díjával (2005), Pest Megyei Építészeti Nívódíjjal (2006), valamint Pro Architectura Díjjal ismerték el. Zsuffa Zsolt 2005-ben Molnár Péter-díjat, 2010-ben Ybl Miklós-díjat kapott; utóbbi értékelése szerint „tudatosan és következesen műveli azt az építészeti irányzatot, amely fogékony a világban zajló folyamatok megértésére, és e folyamatokból eredő feladatok korszerű megoldására.”
