A határok elmosódnak Bachman életében: elmosódnak fizikai értelemben is, hiszen világutazóként kelet és nyugat között ingázik. És elmosódnak műfaji értelemben is, hiszen életműve átjár az építészet, a képzőművészet és a design területei között.
Bachman 1971-től a Műegyetemen tanult építészetet, majd az Iparművészeti Főiskola Belsőépítészet Szakán diplomázott 1977-ben. Ezután a Filmgyár látványtervezőjeként dolgozott. A Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar építész-tervezőművész a közép európai régiót a hatások gyűjtőhelye és kiindulópontjaként értelmezi építészeti alkotásaiban, törekedve a klasszikus-kortárs építészet ütköztetésére. A 80-as évektől tartják számon meghatározó, kiemelkedő építészként. 1990-ben megépült NA-NE Galéria építészeti munkájának egyike. 1996-ban ő képviselte Magyarországot a VI. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennálén, ahol a tradíciót radikálisan megújító építészetével kimagasló nemzetközi sikert ért el. Építészeti tervei elsősorban Kínában, az Egyesült Államokban és Németországban valósultak meg.
Bachman Gábor a díj átvétele után úgy fogalmazott, hogy köszöni azt azoknak, akik szeretik és szerették, és köszöni azoknak is, akik nem szeretik nem szerették.
Bachman Gábor korábbi megkeresésünkre azt ígérte, hogy interjút majd februárban ad az Építészfórumnak, amikor hosszabb időt tölt Budapesten. Gratulálunk a Prima Primissima díjasnak.