bagla - pályamű a 14. Velencei Építészeti Biennále magyar pavilonjára

Bemutatjuk Köninger Szilárd, Stein Júlia, Tátrai Ádám installációjának koncepcióját, melyet az idei Velencei Építészeti Biennále magyar pavilonjára kiírt pályázatra készítettek.  

Emlékezet, anyag, kézművesség

Míg a magyar irodalom a magyar nyelvvel egyértelműen, addig a magyar építészet elsősorban az anyagok és hozzájuk kapcsolódó technikák által - a kézművességgel - jellemezhető. A megmunkált anyag sosem értelmezhető önmagában, benne az ember szólal meg, sajátos arculatuk a társadalom képére formálják építészetünket.

Építészeti alapelemeink - elveink - közös emlékezetünkben élnek és ezek tudat alatt, indirekt módon épülnek belénk. Legelemibb megjelenési formájuk egy kerítésben, kemencében, kútban vagy boglyában érhető tetten. Jelentőségük kicsit sem elhanyagolható.

A kiállítás egyetlen és központi eleme a rakott, nyesett szénafal egyszerre szólítja meg emlékezetünkben a pajtában ugráló gyermeket, beszél elődeink életéről, formálása a természetességről. Jelenléte erőt sugároz, anyagával reagál a kiállítás időszakosságára. A megmunkált anyag analógiájával keresi a kapcsolatot az előző kiállítások témáival, alternatív eszközökkel - az emlékezeten keresztül - képez hidat az építészek és nem-építészek között.

A kiállítás installációja nem építészet:

• hiszen anyaga sohasem volt építőanyag;
• az építők sohasem voltak kőművesek;
• az építés pedig kézművesség, hiszen faragva alakítják a teret.

A kiállítás installációja ezek ellenére mégis építészet:

• hiszen az installáció fal kint és bent között;
• az installáció tömegével alkot teret;
• az installáció újrafogalmazza az esetlen pavilonbelsőt.

Köninger Szilárd, Stein Júlia, Tátrai Ádám