Bajban van a Téglamúzeum

A magyarországi múzeumok gyakori sorsa a veszprémi Magyar Építőipari Múzeumot sem kerülte el: jóllehet a látogatók száma évről-évre nő, az önellátás egyre nehezebb, és a múzeumot működtető alapítvány lassanként teljesen feléli a törzstőkéjét.

A közel három évtizede működő Magyar Építőipari Múzeumért, amely a teljes építőipari szakma „kézzelfogható” múltjának megismertetésére hivatott, az építőipari cégeknek sajnos csupán egy része érez felelősséget, ezért a magántámogatók száma is igen kevés.

A Magyar Építőipari Múzeum – hasonlóan más országos gyűjtőkörű múzeumokéhoz – azoknak az "alapítványi" múzeumoknak a sorsára jutott, amelynek nincs biztos fenntartója. Állami akaratra, az állam pénzéből, állami vállalat, a Veszprémi Állami Építőipari Vállalat (VÁÉV) keretein belül jött létre. Fennmaradásáról a cég létéig az állam gondoskodott, de azóta helyzete egyre nehezebb.

Ígéretek szerint hamarosan a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) kezelésébe kerül a gyűjtemény, s talán időlegesen fellélegezhet, de a magántámogatók, azaz az építőiparban tevékenykedő cégek segítségét továbbra sem nélkülözheti az egyedülálló anyag. A támogatói alapítványi összeg az első tizenöt évben változatlan volt, egyre csökkenő kamatai, a törzstőke fokozatos igénybevétele is csak a létminimum töredékét tudják biztosítani. A fenntartáshoz szükséges összeg nagy részét az intézménynek pályázatok útján kell megszereznie, de ezek összeállítása, kezelése időt, energiát von el a minimálisra csökkentett munkatársi létszám tényleges szakmai munkájából. Mivel az ilyen pályázati lehetőségek száma évről évre csökken, lassanként az alapítványi tőke is elfogy.

A múzeum egyik gyűjteménye, a Tegulárium csak nemrég költözött a veszprémi várba, a rendezvény-helyszínnek sem utolsó Dubniczay-házba. A 2006-ban átadott, teljesen felújított termek látványos belsőépítészeti megoldásaiért és a felújításért a tervezők, Kern Orsolya, Klobusovszki Péter és Karácsony Tamás 2007-ben Pro Architectura és ICOMOS-díjat kaptak. „A Tegularium látogatóinak száma megközelíti az évi ötezret, kedvelt helye általános és középiskolai csoportoknak, sőt gyakran jönnek ide egyetemisták, természetesen főként építészhallgatók, még külföldről is” – mondta el Lovassy Klára, a múzeum igazgatója.

A Dubniczay-palota, így annak részeként a Tegulárium is, évek óta részt vesz az 1999 óta a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal által összefogott, Európai Uniós kezdeményezésű Kulturális Örökség Napjai rendezvénysorozaton. Az idén szeptember 19-20-ra meghirdetett eseményen a múzeum, nehéz anyagi helyzete ellenére színes programmal várja a gyerekeket és a felnőtteket egyaránt. A Magyar Építőipari Múzeum feladata, célja a magyar építő- és építőalapanyag-ipar történetére vonatkozó tárgyi, dokumentatív anyagok feltárása, összegyűjtése, megóvása, majd bemutatása. A gyűjtemény születésekor elsősorban a régi szerszámok, az építőiparral foglalkozó régi cikkek, mester- és segédlevelek, építőipari kuriózumok kerültek a tárlókba.

A ritka gyűjtemény darabjai, a kályhásmester-ház, a téglamúzeum és a gépmúzeum anyagát elkötelezett szakemberek szorgos munkával gyűjtötték össze főleg ajándékok, felajánlások útján. A múzeum gyakorlatilag a teljes építőipari szakma múltjának bemutatását vállalta, így joggal merül fel kérdés, vajon az építőipari szakma nagy cégei miért nem érzik feladatuknak a múzeum fennmaradásának támogatását.

A régi műszaki tárgyak védelme, a technikatörténet értékelése ma már az egész világon reneszánszát éli. A Magyar Építőipari Múzeum a benne lévő műszaki értékekkel pótolhatatlan háttérbázist jelenthet az elkövetkezendő időszak műemlékvédelmében és a hagyományos építőipari mesterségek képzésében.