Balatonalmádi nyaraló

Egy fiatal pár számára épült nyaraló az egykor szőlőlugasokkal tűzdelt zártkerti telken. Az oldalirányban lejtős és keskeny telek izgalmas kihívásokkal szolgált a tervezés során; az építészek egyszerre törekedtek a panorámás adottságok kihasználására, a telek egykori mezőgazdasági jellegének megelevenítésére és egy kényelmes, otthonos és közösségi élettereket kínáló otthon megalkotására.

Vörösberény Balatonalmádi északi határában fekvő városrész. Az egykor szőlőlugasokkal borított déli lejtők a Balaton keleti medencéjére nyújtanak lenyűgöző kilátást, ami azonnal magával ragadja az ide látogatókat. Nem meglepő tehát, hogy ez a terület az építtetők számára is különösen vonzóvá vált, hiszen a panoráma önmagában is egyedülálló értéket képvisel.

Az épület telke korábban zártkertek uralta terület volt, de mára lakó- és üdülőövezetté fejlődött. Az ingatlan környezetében található épületek építészetileg igen változatosak. A tervezési helyszín azonban nem volt teljesen problémamentes: a telek hosszúkás, keskeny és oldalirányban lejtős, és csak szinte egy pontról kínált kilátást a gyönyörű panorámára. Ráadásul a szomszédos épületek is befolyásolták a látképet, így az egyik legnagyobb kihívás a Balatonra nyíló kilátás megteremtése volt.

A megrendelők, egy fiatal házaspár, határozott elképzeléssel érkeztek az építészekhez. Szerették volna, ha a nyaralójuk nem csak privát élettereket biztosítana, hanem egy tágas, közösségi teret is, ahol a család és a barátok együtt élvezhetik a környék nyújtotta látványt és hangulatot.

A telek adottságai miatt a ház formálása és elhelyezése nehéz feladatot jelentett. A pici, keskeny és hosszúkás telek korlátozott teret adott az épület számára, de végül sikerült úgy elhelyezni, hogy négy különböző karakterű részre osztja a telket. Az első traktus a megérkezésé. A déli oldalon kialakult kis füves, vízszintes placc tökéletes a családi játékokhoz. A telek hátsó részén egy intimebb sütögető terület található, míg a felső szinten egy osztott, panorámás terasz várja a lakókat és vendégeket, ahonnan zavartalan kilátás nyílik a Balatonra.

Az épület földszintjén találhatók a szeparációt igénylő terek, mint a lakószobák, az előszoba, valamint a vizesblokkok, így a felső szinten létrehozható volt egy egyszerűen definiált, tágas nappali tér. A gépészeti helyiség és a kerti tároló a fő tömegből kinyúlva csatlakoznak az épülethez, amik felett kialakul a panorámát elénk táró terasz.

A ház tömegének és nyílásainak meghatározása során fontos szempont volt, hogy az épület karakterét kívülről és belülről is egyértelműen definiáljuk. A telek egykori mezőgazdasági jellegéhez igazodva a régi mezőgazdasági épületek egyszerű, letisztult formái szolgáltak inspirációként, amelyeket nagy, szerkezeti elemtől szerkezeti elemig tartó megnyitások, szintmagas kapuk és nyitott fedélszékek jellemeztek.

A telek lejtése miatt az épületnek két különböző arca van: az utca felől egy klasszikus házforma fogad minket, amelyet az utcafronti ablakok négyzethálós elrendezése még hangsúlyosabbá tesz. Ezzel szemben a felsőbb telkekről nézve a ház egyszintes épület képét mutatja, amely már inkább egy pajta hangulatát idézi fel.

A ház belső terei szintén a természet és a környező táj kihasználására épülnek. Minden oldalon egy-egy nagy nyílás található, amelyek lehetővé teszik, hogy a napfény szabadon áramoljon az épületbe. Reggeltől estig követhetjük a nap járását, ami különleges fényjátékot eredményez a belső térben. Ez a dinamikus változás folyamatosan új hangulatot ad az épületnek, és ezzel együtt a család életének is. A hosszanti oldalra fix, míg a rövidebb oldalra nyitható felületek kerültek, amelyek biztosítják az átszellőztetést, és motoros redőnyök gondoskodnak az árnyékolásról is.

Az épület felső szintjének karakterét meghatározza a nyitott fedélszék, amely harmonikusan illeszkedik az épület léptékéhez, mezőgazdasági ihletéséhez. Az ereszvonal és a belső ferde burkolat síkja standard magasságú nyílások tetejétől indul, és a belső gerinc eléri a 4 méteres magasságot. Az így kialakuló belső nagyvonalú térérzetet biztosít, anélkül, hogy elveszítené az emberi léptékét.

A megrendelő, aki maga is az építőiparban dolgozik, határozott volt a műszaki megoldások mérlegelésében. A hazai építőipar aktuális helyzetét figyelembe véve csak a legszükségesebb kockázatokat volt hajlandó vállalni, így a lehető legegyszerűbb megoldásokat alkalmazták az építészek. Ezen logika mentén több homlokzatképző elem elvetésre került. Csak ott tértek el a standard megoldásoktól, ahol a hagyományos csomópontok miatt az építészeti karakter már sérült volna – jellemzően a nyílászáróknál. Ez a megközelítés a kivitelezés során igazolódott, hiszen a ház minden funkcionális és esztétikai követelményt kielégít, miközben a lehető legkevesebb kockázattal valósult meg.

A végeredmény egy olyan nyaraló lett, amely modern eszközökkel illeszkedik környezetébe, figyelembe véve a terület tágabb kontextusát. A ház minden apró részlete azt a célt szolgálja, hogy a lakók a lehető legjobban kihasználhassák a telek panorámás adottságait, miközben egy kényelmes, otthonos és tágas élettérben pihenhetnek, amely minden igényüknek megfelel.