Balatonfüred – a reformkori városrész megújítása

Ha valaki manapság ellátogat Balatonfüredre, egyre nagyobb területre kiterjedő otthonos és bensőséges utcaképek fogadják. Az utcákat róva a legutolsó, ami eszünkbe jut a képről az utcaképet létrehozó vérverejték. Arra csak néhány megszállott őrült emlékszik vissza. Most az egyik ilyen „őrült”-nek (Herczeg Ágnes tájépítésznek, a Pagony munkatársának) rém-élmény beszámolója kap képletes teret itt, a Zöldövezetben.

Balatonfüredről sok minden eszükbe juthatott a nyolcvanas-kilencvenes években, elsősorban mégsem a magyar reformkor pezsgő szellemi élete, az a fürdővárosi hírnév, amely Európa, sőt a nagyvilág híres gyógyhelyeivel vetekedett. A világból sokan zarándokoltak ide betegen, s távoztak gyógyultan. A hazai klasszicizmus építészeti-kertépítészeti emlékeit eltakarta a szocializmus Balatonpartra is jellemző „fürdőkultúrája”, amennyiben ezt kultúrának lehet nevezni. Az épületek leromlott állapota mellett legfőképp a közterületek, parkok alakították át az idelátogatók előtt Füred képét - megrogyott támfalak, toldott-foldott aszfaltburkolatok, a különböző korszakok pad-és kukaarzenálja, árusítóbódék, pavilonok individualizmusa. A strandolók napozóolajos, virslis-sörös világa lassan elfeledtette velünk Jókai, Blaha Lujza, Eötvös József, Rabindranat Tagore, s a többi Balatonfüredhez is köthető több száz szellemi nagyság alakját. Feledőbe merült, hogy Füred csodálatos gyógyhely. A Balatont egykor hideg vizes gyógyvízként orvosi javallatra, kúraszerűen használták, az itt feltörő számos ásványvizes forrás – a füredi savanyúvíz – ivókúrákra adott lehetőséget, a Tivadar fürdőben pedig melegvizes feredőzésre. Balatonfüred klímája is hozzájárult a gyógyuláshoz, a szívbetegek rehabilitációja ma is itt történik.

A mai városi vezetés régmúlt dicső emlékeit és a közelmúlt értékfelemésztő magatartásának eredményeit örökölte. A sok feladat és a város anyagi lehetőségei távol állnak egymástól. Ezért mutatkozik egyedüli lehetőségnek belefogni az EU-s pályázatokba. Így indult a Balatonpart Ékköve Projekt. Mi 2004-ben kapcsolódtunk be a munkába, amely a reformkori városrész leghangsúlyosabb két utcájának, a Blaha és Kisfaludy utca épületeinek és közterületének felújítását jelentette. Az Utiber kapta a megbízást a várostól a közlekedési tervek elkészítésére. Nem gondolták, hogy a műemléki régióban kertépítészeti tervre is szükség van, mígnem a műemléki felügyelőség ezt meg nem követelte. A kertépítészeti engedélyezési és kiviteli tervek elkészültek, majd végig művezettük az építkezést. Már a tervezés során elindult a számháború. Törekedtünk arra, hogy hazai, vagy közeli természetes anyagokat használjunk, egyedi bútorokat terveztünk. A burkolatok, fedlapok, lépcsők, támfalak kialakításához használt terméskövek kiválasztásánál természetesen az ár döntött - minél olcsóbb legyen. Az egyik kiválasztott hazai homokkő, (amely szerintem nagyon szép) „egyes helybélieknek” nem tetszik, a tervezőt szidva. Ilyenkor nem az merül fel, hogy a döntést ki hozta, hanem a tervező a hibás, és a kritikusok magukból kiindulva azt feltételezik, hogy a tervezőt biztos a bánya lefizette.

Talán ebből a közhangulatból kiindulva a munka továbbfolytatására (Gyógy-tér, Széchenyi park, Vitorlás tér, Rózsa kert) – meghívásos pályázatot hirdetve – minket elfelejtettek meghívni, a polgármester tudta nélkül. Biztos, hogy nehezebb olyan tervezővel együttműködni, aki ragaszkodik a szakmai minőséghez, s ezt következetesen képviseli. Szerencsére ezt azért sokan értékelik, amit a megvalósult végállapot bizonyít is. Az első pályázat érvénytelen volt, ezért újból meghirdették. Nem kell mondanom, hogy a pályázatoknál elsősorban az ár számít. Aki a legolcsóbb. Nem számít, hogy elvégezted a történeti kutatást, van helyismereted, van műemléki referenciád, van témába vágó referenciád. A lényeg, ki az olcsóbb. A pályázók között volt a Tilia Bt. is, Wallner Krisztináék, akik az előző ütemben a szomszédos területen dolgoztak – a Virorlás tér előtti parkrész, szabadtéri színpaddal - velünk is jó együttműködésben. Krisztináék is régóta, szép referenciákkal rendelkeznek Füreden. Természetesen a polgármester is nehéz helyzetben van ilyenkor, a rendszerrel van a gond!

Az engedélyezési tervek elkészültével, ahol minket tervezőket mind árban, mind a szerződési feltételekben sarokba szorítottak, és papírforma lemondattak a szerzői jogokról (amiről elvileg nem lehet lemondani) – került sor a kiviteli tervek megpályáztatására. Természetesen a szerzői jog kérdése a másik nehéz pont. A közbeszerzési szabályok és a szerzői jogok hogyan állnak összhangban?? Az ember elkészíti az engedélyezési tervet, valójában a legnehezebb munkát, felmérés, kutatás, majd átküzdi magát a hatósági egyeztetéseken, szakbizottsági, lakossági fórumokon (5-6 alkalom). S utána az ég tudja, hogy az ember elkészítheti-e a kiviteli terveket?

Mi végül a Gyógy-tér tervezését végigvihettük! Széchenyi park, Vitorlás tér tervezését Krisztináék nyerték el. Mi tervezők, természetesen szövetséget kötöttünk, noha próbáltak minket egymás ellen kijátszani. A közbeszerzési papírmunkára több idő ment el, és több idő volt, mint a kiviteli tervek elkészítésére. A közbeszerzési lépcsőfokok alatt és között több kiló papír, igazolások, közjegyzői hitelesítések, stb… de ez mindenki tudja. A generáltervezőnek a szakágak összefogása mellett a kiviteli tervre szerződés szerint: 28 naptári nap állt rendelkezésre. A számlakibocsátást követően a fizetési határidő persze 60 nap. A tervező lélekben gazdag, nincs hivatalos munkaideje, így hétvégéje sem, és hitelképes, hiszen hitelezi a tervezési munkálatokat és olyan nyomott áron, amely nem „Eu komform”.

A Gyógy-térnél még egy érdekesség felmerült. A téren a Kossuth forrás mellett még négy gyógyforrás van, ami ma kihasználatlan. Most jó alkalom lehet, ezeket a csodás gyógyforrásokat a felszínre hozni, ivókutak formájában, úgy ahogy a világ híres gyógyhelyein, gondoljunk csak a cseh gyógyhelyekre Karlsbadra, Marienbadra, Frazesbadra. (meg kell nézni, milyen minőségben újították fel és tartják fenn a parkokat, köztereket, sétányokat). A nagy rohanásban végül úgy nézett ki, hogy ez csak a tervező dilije, s ha olyan nagyon ragaszkodik hozzá, küzdje végig. Még ebben a küzdelemben vagyunk, mert van szakmai és „honleányi” felelősség érzet.

A történet vélhetően itt is sikerrel zárul, ünnepségek, dicsőségek. A tervező csendben a háttérben áll, s ha valami valakiknek nem tetszik, akkor szidják. És azt hiszem mi szakmabéliek, ebben sem mindig segítjük egymást.

A történet végére egy szakmatörténeti anekdota: A fürediek a kiserdő tájkertjének kialakítására a neves fővárosi kertépítészt, Petz Ármint kérték fel. Jókait küldték a mesterhez követségbe. Jókai visszatérvén elmondta, Petz Ármin vállalja a munkát, de ingyen nem dolgozik, a munkálatokat előleg fejében kezdi meg.

Füred csak egy a hazai történetek közül, sem jobb, sem rosszabb, mint a többi! Balatonfüreden a polgármester, a tervezők, a műemlékvédelem, és még sok jóakaratú közreműködő segítségével úgy tűnik mégis sikerül Balatonfüredből „klasszikus fürdővárost” varázsolni, amely a közélet, beleértve a szakmát is, örömére válik.

Herczeg Ágnes, tájépítész
Pagony Táj- és Kertépítész Iroda