A Kotsis Iván-érem 30 éves története során első alkalommal két meghatározó személyiséget is kitüntettek idén: az elismerést Balázs Mihály építész, egyetemi tanár és Nagy Bálint építész, kreatív igazgató vehette át a Magyar Építőművészek Szövetségének székházában.
A Magyar Építőművészek Szövetsége néhai rendes tagjának, több építésznemzedék tanítómesterének, Dr. Kotsis Iván professzor tiszteletére és emlékezetére 1990 óta Kotsis Iván-érmet ad át. A díj jelképezni kívánja az érem névadójának életművével is hitelesített felfogását az etikai alapon álló, építészeti alázattal folytatott szakmagyakorlásról, valamint a magas színvonalú oktatás elismeréséről. A díj átadására minden év decemberében, Kotsis Iván születésnapjához közel, a család jelenlétében kerül sor a Magyar Építőművészek Szövetségének székházában. 2020-ban a kuratórium tagjai Czigány Tamás DLA, U. Nagy Gábor, Nagy Márton DLA és Roth János DLA voltak.
Idén, ebben a több szempontból is rendkívülinek mondható évben már nem első alkalommal adtak át megosztott díjakat. Így volt ez például az Ezüst Ácsceruza Díj esetében és most a Kotsis Iván-érmet is két szakmailag meghatározó személyiség vehette át. Az átadón hangsúlyozták, hogy ebben a bonyolult esztendőben a MÉSZ igyekezett több díjat átadni, mint amit eredetileg az alapító okiratban rögzítettek, de ez nem változtat az elismerések értékén. „2020-ban két olyan kollégának adhatjuk át a Kotsis Iván-érmet, akik méltóképpen rászolgáltak és alkalmasnak ítéltettek erre a djíra" - fogalmaztak.
Roth János ismertette a beérkezett ajánlások és a kialakult vita alapján született kuratóriumi döntést, amely szerint Balázs Mihály építész, egytemi tanár és Nagy Bálint építész, kreatív igazgató vehette át 2020-ban a díjat. Balázs Mihályt U. Nagy Gábor, Nagy Bálintot pedig Roth János méltatta.
Balázs Mihály
cím: Laudáció és haiku
alcím: néhány gondolat / egy érem hátlapjára / Balázs Mihálynak
„A Kotsis Iván-érem egyik díjazottjaként köszöntöm ma Balázs Mihály Kossuth-díjas, Ybl Miklós-díjas, Príma Primissima díjas építészt, a Budapesti Műszaki Egyetem Középülettervezési Tanszékének professzorát, a Magyar Művészeti Akadémia és az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia rendes tagját. Hadd idézzek a Tanszék közössége által írt felterjesztésből: „Balázs Mihály építészeti életműve, valamint folyamatos szakmai-közéleti szerepvállalása mellett a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Karának 1986 óta főállású, megkerülhetetlen hatású, iskolateremtő oktatója. Csaknem egy évtizedig, 2011-től 2020-ig a Középülettervezési Tanszék tanszékvezetője, 2015-től a mai napig a BME Építőművészeti Doktori Iskolájának vezetője. Oktatói tevékenysége folyamatos párbeszédben, szoros összefüggésben áll egyedi, rendre megújuló, személyes hangvételű alkotói szemléletével. Mindezidáig több, mint 150 diplomázó hallgatója volt. Tanítványain keresztül hatása a kortárs magyar építészetre szinte felbecsülhetetlen" Itt akár meg is állhatnánk a díjazott méltatásában, mégis engedjék meg, hogy folytassam, mert néhány személyes gondolat még ide kívánkozik – mintegy az érem hátlapjára.
Az építészeti forma gazdagságától és összetettségétől az egyszerűség felé – mintha ez a folyamatos változás tűnne fel elsőként Balázs Mihály építőművészetében. Csak példaként, az 1995-ben épült kazincbarcikai Görög Katolikus templom és a 2020-as nyíregyházi Szent Atanáz Hittudományi Főiskola továbbépítéseként tervezett egyháztörténeti múzeum és tanulmányi ház között eltelt huszonöt év kivételesen gazdag munkásságának a két végpontját látva is mintha ez lenne felfedezhető. Ugyanakkor, ha figyelmesebben nézünk végig a művek során, szó sincs redukcióról, hanem sokkal inkább egyfajta folyamatos sűrítésről – mind a házakban, mind a rajzokban, mind az eddigi életművet végig kísérő (mű)tárgyakban. Azt láthatjuk, hogy nála a világról való gondolkodásának és a művekben megmutatkozó szellemiségnek az értelmében nem lineáris, hanem spirális a folyamat, aminek a középpontja – pontosabban az epicentruma – a születéstől és gyerekkortól fogva állandó és, aminek a kiterjedése is mindvégig ezen középpont köré rajzolható. „Egy vonallal" címmel – mintegy illusztrálva az alkotói- és életpályát –, ő maga rajzolja le ezt a FUGA mikrokozmosz sorozata 024-es számú videójában.
De sűrítés a figyelemnek és az alkotásnak az idővel való viszonyában is – mert a „mű" már nem maga az alkotás célja, hanem az odáig vezető útnak, s az út közben megismerteknek egy végső formában feltáruló esszenciája. Egyik személyes kedvencem a Somogyi-Soma Katalinnal közösen tervezett saját házukban lévő Zsolnay cserépkályha az eozinmáz palettát megmutató és a technológia megalkotói előtt is tisztelgő sarokcsempéjével, 2009-ből. Balázs Mihály gondolkodását, alkotói- és oktatói munkásságát, személyisége példamutatását és hatását is ezek – vagyis a folyamatos jelenlét megélése, a koncentrált figyelem és a feltárulkozások izgalma és öröme határozza meg, ez jellemzi leginkább. Csakúgy, mint a haiku szigorú, kötött alakú versformájában, ami mindössze tizenhét szótagba sűrítve foglal magába költői képet, ritmust és zenét, asszociatív gondolatot. Ő maga így fogalmaz erről: „A haiku írása komoly szellemi koncentrációt feltételező személyiségfejlesztő gyakorlat, melyben a látszólagos könnyedség elmélyült munkát feltételez, és amely egységbe rendezi a rációt és az érzéseket."
Nem véletlen, hogy maga is művelője, sőt oktatói programjában is meghatározó szerepet ad ennek a „RÉT – rajz és terv" című nagysikerű, szabadon választható stúdiumában. Egy idézet tőle erről: „Legbensőbb gondolataink másokkal való megosztása az építészeti tervezés nagyon fontos, magára a tervre is visszaható pillanata. A külvilág felé való első feltárulkozás gyakran kritikus. A párbeszéd mégis megkerülhetetlen, hiszen a személyes véleménynek hamar közösségi értékké kell válnia ahhoz, hogy életképes maradjon. Egyén és közösség viszonya általában is rendkívül árnyalt, összettett megközelítést feltételez, miért lenne ez másként egy alkotó és környezete viszonylatában?" Valóban, nincs másként.
Kedves Misi! Bár úgy tűnik, hogy az alcím is az lett véletlenül, egy másik haikut írok ide végül – Neked ajánlva, barátsággal és képzeletben az érem hátlapjára vésve.
Egy kis domb maradt, harangszó távolból és orgonabokor. (Epicentrum)"
Balázs Mihály köszönő soraival négy olyan személyre emlékezett, akik valamilyen formában alakították az életét és 2020-ban távoztak közülünk. Elsőként apját említette, akinek az alapokat köszönheti, majd Nagy Tamást, akivel egy középiskolába jártak Győrben és később pedig szoros, meghatározó barátságot kötöttek. Harmadikként Radványi Györgyre emlékezett, akiről a Műegyetem közössége jut eszébe és negyedikként pedig Turányi Gáborról beszélt, akinek köszönhetően a MÉSZ-be kerülhetett, mint mesteriskolás, majd az akadémiára.
„Turányi Gábortól 1980-ban kaptam egy ceruzát, amivel végig rajzoltam az egész életemet és a mai napig ezt használom."
Nagy Bálint
„Ybl díjas építész, galéria vezető, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. Nagy Bálint sokoldalú és eredeti szereplője a magyar építészeti közéletnek. Több évtizedes művészeti, közéleti és kultúraközvetítő tevékenysége kiemelkedő jelentőségű. Életművének minden mozzanata meg nem alkuvó személyiségének, a kortárs építészet, ,a magyar és nemzetközi művészet iránti elkötelezettségének etikai alapon nyugvó, hű tükre. Ez a mély társadalmi beágyazottságu szakma-gyakorlás építészeti példamutatáson és következetes jobbító szándékon - ami a kultúra közvetítés sokoldalúságában nyilvánul meg – alapszik. Építészeti képzés mellett, kézműves gyakorlatot szerzett, ácsként is működött. Ez a kétkeziség építészeti alkotásaira és kiállítás-szervező tevékenységére egyaránt jellemző. Hagyományos tervezői munkát végzett az IPARTERV-ben, a LAKÓTERV-ben és a VÁTI-ban. Aktív ellenzéki tevékenysége miatt 1979-87 között, saját megfogalmazása szerint „építőmester építész"-ként folytathatta a szakmát, majd USA ösztöndíj után, saját irodában (N§n) dolgozott 1991-2014 között. Jelentősebb művei ez alatt az időszak alatt valósultak meg: Gondos homlokzat rekonstrukciók a Belvárosban és a Köröndön, Békásmegyeri ökumenikus templom, Bárka színház stb. Ezekre kapta az Europa Nostra és a Budapestért díjakat. Közben oktatási tevékenységet is folytatott.
Legfontosabb érdemének kultúra-közvetítő szerepét tekintjük. Hiánypótló feladatot tölt be 1991, a saját építészeti galéria megalakítása, óta. Ez a tevékenysége, mai napig, a FUGA építészeti központ működtetésében csúcsosodik ki! A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Építőművészeti Osztálya rendes tagjaként 2016-ban tartott székfoglalója címe: Hogyan lettem nemépítész?, pontos összefoglalása ennek az útnak, „… nem vagyok építész, nem tervezek, a beruházási környezettől nem függök, megbízóval, kivitelezővel nem harcolok, …de amióta az eszemet tudom, építésznek készültem, az életemet az építészet töltötte ki, csak ehhez képest tudom meghatározni magam…" – vallotta. Másutt írja „sokáig építész voltam, ma már nem nevezhetem magam annak. Sokkal inkább egy művelődési ház igazgatójának" Pontosan ez az a szerep, amit kevesen vállalnak fel, pedig ez a magatartás megkerülhetetlen az építészet szerepének társadalmi kommunikációjában, az építész szakma identitásának formálásában.
Nagy Bálint évtizedek során kialakult kapcsolati hálója – mesterek, munkatársak, barátok és tanítványok közössége – nagy szerepet játszik ennek, a kultúra minden ágával foglalkozó befogadó intézménynek működtetésében úgy, hogy a közös alapot ehhez az építészet jelenti. Működésével azt az egyértelmű üzenetet tudatosítja a látogatókban, hogy az építészet a kultúra elválaszthatatlan része, nem csak gazdasági tevékenység, ahogy ezt ma sokan kommunikálják. A FUGA kettős szerepet tölt be az építészeti életben. Alapvető feladatának tekinti, hogy lehetőséget biztosítson különféle építész-szakmai programok megvalósítására. Ennél is fontosabb azonban az a közvetítői szerep, amit a szakma és a nagyközönség közötti kapcsolat megteremtésében játszik. Bemutatkozási lehetőséget biztosít más művészeti ágak – fotó, képzőművészet, design, zene – számára is. Az itt létrejött kortárs zenei műhely, a CentriFUGA a műfaj legjelentősebb alkotóműhelyeinek egyike. Számos egyetemi programot szervez. Építészeti könyvesboltot működtet. Mivel a FUGA a kultúrára nyitott, budapesti és vidéki programok, sőt nemzetközi elismertsége alapján a felsorolt műfajok európai helyszíne is. Több mint húsz európai országból volt már kiállítása, rendezvénye, koncertje.
A FUGÁ-t méltattam hosszasan. Meggyőződésem, hogy a mai Fuga nem lenne Nagy Bálint áldozatos működése nélkül. A MÉSZ Elnöksége és a Kuratórium az érem odaítélésével ezt az érdemét ismeri el elsősorban, azzal a meggyőződéssel, hogy az érmet Kotsis professzor úr megelégedésével nyújhatjuk át."
Nagy Bálint a díj átvételét követően elmondta, hogy szerinte a személyre szóló elismerésekkel az a baj, hogy kiemelnek egy személyt a csapatból pedig legyen az bármennyire is meghatározó, a teljesítmény mégis a csapat egészének a munkája.
„A FUGÁ-t működtető csapatból három embert kénytelen vagyok kiemelni: Winkler Barnabást, aki az ő szavaival élve "tettes társunk volt 8 éven át." Barnabás az a partner volt, akivel tökéletesen értettük egymást. Örökös tettestársunknak tekintjük. Őry Júliát, akivel 10 éve dolgozunk együtt és mindent megtanult tőlem, ami megtanulható és én is rengeteget tanulhattam tőle. Ha létezik olyan hogy ideális utód ő az. Harmadikként pedig Rajk Juditot, aki a ház épülésével, fejlődésével a semmiből építette fel a FUGA koncertek programsorozatát. Köszönöm a többieknek, alkalmazottaknak, önkénteseknek szerződéses partnereknek, akik mindig támogatóan álltak mellettünk a nehezebb időszakokban is. A Kotsis Iván-érem a FUGA 11 évnyi teljesítményének elismerése. Az a kulturális kínálat amit FUGÁ-nak nevezünk 2021 szeptember végével megszűnik: a nyár folyamán új ügyvezető és művészeti vezető kerül a ház élére. Meggyőződésem, hogy lehet sokféle jó FUGÁ-t építeni, akár jobbat is, mint a mienk, de a mostani elválaszthatatlan az emberektől, akik mindent beleadtak."
Gratulálunk a díjazottaknak!
