Balfi kőtáblák
Tisztára csiszolt kövek együttese vezet föl az emlékoszlophoz, megállít, elmélkedésre szólít. Egy könyvszekrényt képzeljünk még oda, benne főképp Szerb Antal munkáit. • Elpusztított emberek emlékhelye Balfon, tervező: Winkler Barnabás építész és Kutas László szobrász.
Az emlékoszlop Balfon, a temető falánál nem új, 1948 óta áll ott, felkiáltójelként figyelmeztet az emberáldozatokra. A falu lakosai közül száznegyvenketten pusztultak el a II. világháború poklában, ráadásul a háború végén a német hadsereg megszállta Balfot. Itt rendezték be az egyik legnagyobb munkaszolgálatos tábort Nyugat-Magyarországon, az utolsó védvonal kiépítésének reményében. A Sopron közeli faluban rabszolgaként dolgoztatott munkaszolgálatosok közül sokan haltak erőszakos halált, akiket tömegsírba temettek. Tavaly az emlékoszlop előtti hely kiteljesedett, emlékparkká változott. Tisztára csiszolt kövek együttese vezet föl az oszlophoz, megállít, elmélkedésre szólít. Mellette kicsiny liget meditációra. Ha valamivel ki lehetne egészíteni: egy könyvszekrényt képzeljünk még oda, benne főképp Szerb Antal munkáit. Szabadpolcosan, az üveges ajtóban a kulccsal, hogy aki idevetődik, elmerülhessen egy ragyogó író mondataiban. De helye lenne ott Sárközi György költő, Halász Gábor esztéta munkáinak is - meg akkor már mit szerénykedjünk, legyen ott a teljes világirodalom szőröstül-bőröstül.
A kőlapok, az új emlékmű megidézi ezt a mindenséget rárótt sorok nélkül is. Az említetteken túl alig több név, vagy egy-egy szám olvasható a kövek némelyikén. Meg a napfény, ahogy fénnyel festi a világos tónusú, nem azonos színű köveket, melyeket többnyire ferdén, szinte kidőlt állapotban rögzítettek. Régi temetőkben gyakran óhatatlanul ez a sors vár a kövekre...
Balfon balra enyhén emelkedő utcácska nyílik a temetőbe vezető járásból, ami följuttat az emlékoszlophoz, Füredi Oszkár soproni építész alkotásához. Persze nem sima kockaköves utcácska ez, hanem szelíd kényszerpálya az el-elcsukló emlékkövek között. Ki-ki találja meg a saját ösvényét, amit ha végigjár, eljut a temetőfalhoz és az arra állított, most felújított oszlophoz. Nemvárosi építészet Winkler Barnabás építész és Kutas László szobrász közös alkotása. Térformálás, ahol nincsenek falak, melyekről esetleg hiányozhatna a díszítés. A tető a Nap, a Hold és a csillagok, mindig megkap(hat)ó olvasnivalók a mindenségről.
Szerb Antal A világvárosi ember című esszéjében nagyon érzékletesen ír azokról a differenciákról kis- és nagyváros között - meg viharos egyöntetűségekről a világvárost tekintve -, melyek az egyre szédítőbb versenynövekedés közepette hajszolnak sokakat-sokunkat - már-már annyira, hogy képtelenek vagyunk kizökkenni egy percre is. „A világvárosi ember ismertetőjegyei leginkább életmódjában nyilvánulnak meg. Ha végigtekintjük egy napját, előttünk áll az egész emberfajta. A világvárosi ember napja általában rosszul kezdődik. A reggel a világváros legsivárabb, leginkább elkedvetlenítő napszaka. Álmos, a hiányos reggeli után éhesen maradt, fázós és ideges emberek tömegei tódulnak a munkahely felé, ahol reménytelenül unalmas órákat kell eltölteniök: ilyenkor úgy érzik, hogy teljesen elpazarolják életüket. A reggeli mélabú egy része bizonyos közlekedési eszközökön játszódik le, amelyek nagyon fontos szerepet játszanak a nagyvárosi ember életrendjének kialakításában. (...) Ha kimondjuk egy világváros nevét, és képzeteket társítunk hozzá, második vagy harmadik képzet okvetlenül az automobil lesz. Az automobil a legkézzelfoghatóbb kifejezése annak, amit világvárosi tempónak szoktak nevezni. A nagyváros embere, amint annyiszor megírták róla, isteníti a gyorsaságot. Külön időérzéke van, és életformáját talán éppen ez az időérzék választja el leginkább a kisvárosi ember életformájától. A kisvárosi ember azon panaszkodik; hogy nem bírja el a nagyváros szörnyű hajszáját, a világvárosi pedig azon, hogy kétségbeejti a kisváros gyilkos lassúsága. A türelmetlenség, a fájdalom azért, hogy az idő felhasználatlanul múlik el, a perc értékének, sőt pénzértékének állandó tudata, az idődüh a világvárosi ember vérében van, neuraszténiájának egyik legjellemzőbb mozzanata - a világvárosi ember ebben az alakban éli át a múlandóságot, burkolt formája ez a halálfélelemnek." (Szerb Antal: A varázsló eltöri pálcáját, Magvető Könyvkiadó, 1961)
A temetőben álló, középkori eredetű templom, annak kimagasló, már messziről feltűnő tornya a legmegfelelőbb háttér az emlékhelyhez. Késő románkori kápolna szép arányokkal, legmagátólértetődőbb méltósággal. S nem lenne teljes mindez néhány kőpad nélkül, melyeket kicsit távolabb, a fák árnyékába állítottak föl. Hely magányos üldögélésre, hely a megemlékezés közös rítusához. Vagy akár szabadtéri színházacska, katedra iskolai tanórákhoz - Csokonai-módra.
Vargha Mihály
megjelent az Élet és Irodalom LIII. évfolyamának 35. számában
Emlékhely, Balf, 2008.
tervező: Winkler Barnabás építész és Kutas László szobrász
fotó: Polgár Attila
