Bevezetés
Miért a Mölker Steig? Miért Bécs belvárosának ez a kevéssé ismert, rendkívül szerény, eldugott utcája bizonyul alkalmasnak a történelem és az építészet szövevényes kapcsolatának vizsgálatára? Miért erre az utcára esett a választás, más, az építészeti múltat képviselő remekmű helyett, amikor ehhez az utcához nem tartozik sem rendkívüli építészeti alkotás, sem nagyvonalú térkompozíció?
A választást két tényező indokolja: az első paradox módon éppen az utca keresetlen, szerény jellegéből adódik, míg a második a háztömb nyolcszáz évre visszatekintő történelmi múltjából következik. A két tényező együttesen fordítja figyelmünket a történelem városképet formáló szerepére, miközben elősegíti, hogy az építészet más, egyéb szempontjaitól eltekinthessünk. Ha Bramante Belvederéjére esett volna a választás, az átfogó, nagyvonalú térkoncepció megvalósulása kerülne a figyelmünk központjába, a római Campidoglio esetében pedig az egyszeri, eredeti megoldás mögött az alkotó elképzeléseinek kozmikus vonatkozásait vagy képzelőerejének a titkát keresnénk. Más esetekben viszont, például Amszterdam házsoraiban a bájt, Bath Royal Crescentjében a monumentalitást, a Place-des-Vosges épület-és árkádsor-együttesében a harmónia rendjét szeretnénk megérteni. Mindegyik építészeti jelenség különleges a maga nemében, de e különlegesség okát vagy a kivételes nagy egyéniségekben vagy a sajátos koráramlatokban keresnénk. Még az olyan történelmi példák is eltérítenének, mint a prágai várnegyed, mely egy kiragadott történeti korszak képviselője, vagy mint Urbino központja, mely egy meghatározott építészeti irányzatot testesít meg. A történelem mindkét esetben pontos időszakhoz kötött, s ezért - behatárolt jellege révén - csak akadályozná a gondolat átfogóbb megközelítését.
A Mölker Steig, ezekkel ellentétben, nem egyszerre épült, nem egy ember kezének a munkája, nem egy koncepció megvalósulása, nem is egy építészeti irányzat megtestesítője, s nem egyetlen korszak emlékének felidézője. Az út mentén ez az együttes hosszú időn át formálódott, s ezért az építészet általános történelmi vonatkozásai sokkal inkább szembetűnővé válnak, mint az időben kötött, kizárólag egy történeti miliőt felidéző környezetben. A Mölker Steig tehát időtlen. Kiváltságos helyzete abból is adódik, hogy együttese korszakok egymásra rakódásából származik. A történelem évszázados alakulását követő térsorozatával az egyes alkotások helyett a történelem egymást követő jelenségeire fordítja a figyelmet, s így magára a történelemre összpontosíthatunk.
A Mölker Steig természetesen nem az egyetlen "mű", mely épület-és téralkotásával hosszú történelmi folyamatot mutat be. Mégis ritka értékű, mert a fennmaradt elemekből nemcsak a háztömb, de a maga főbb vonalaiban Bécs városának története is visszakövetkeztethető. E mikrovilágban is érvényesül a Bécset meghatározó külső és belső erők játéka attól kezdve, hogy a tömb az ókorban kiépült kereskedelmi és hadiút mentén létrejött (az egykori limesút ma Schottengasse). Csak futtában érintve a periódusokat: a középkor idején, a XII. század végén kialakult háztömb része lett a város védelmi rendszerének, az úgynevezett babenbergi városfalnak. A törökök 1529. évi ostroma alkalmával az elavultnak bizonyult várfal megerősítésére a tömb mentén épült fel a reneszánsz korabeli bástya, a Mölkerbastei, melyet rövidesen egy újabb, még magasabb követett. A város császárvárossá válása a Freyung és a Mölker Steig környékére csalogatta a nemességet és a császári hivatalnokokat. A napóleoni háborúk után a védelmi rendszer végleges elavulásának köszönhetően a várfalak Mölkerbastei körüli szakasza is sétánnyá alakult, s a várőrség szállásai helyére késő barokk és copf stílusú polgárházak kerültek. Ezekhez csatlakoztak a múlt század közepétől, majd a várfalak elbontása és a Ring kiépítése után azok az eklektikus bérházak, melyekbe a XX. század folyamán a polgárság mellé a hivatalok is beköltöztek. A hely építészeti együttese a történelem minden változásához alkalmazkodva - akár a külső támadásból, akár a bécsi társadalom belső fejlődéséből adódóan - folytonosan alakult.
A változó történelmi környezet, bár hiányosan, ma is felfedezhető a Mölker Steig útvonalán. (�)
(�) A végigjárt terek és a megszemlélt épületek nem feltétlenül minősülnek "szép"-nek, nem mindegyike esik a "harmonikus" terek, épületek kategóriájába. Valószínűleg éppen ez adja értéküket: egy kis helyre sűrítve, egyetlen folyamatban a legkülönbözőbb karakterű terek hangulatának átélésére adnak lehetőséget. A terek mindegyike a maga módján hat, provokál és késztet többféle válaszra, tanulság levonására. Ezek a térkompozíciók, ezek az alapformákra szorítkozó megoldások inkább az utat körülvevő tömegek kontrasztjaival, mint homlokzati mintájukkal, inkább arányaikkal, mint részleteik gazdagságával hatnak a nézőre. Tiszta egyszerűségük elvontan sugallja jelentésüket. Ezért a Mölker Steig mentén - a dinamikus egyensúlytól kezdve az ellenperspektíváig, a kinetikai élménytől a helyzeti energiából adódó előnyökig vagy hátrányokig, az azonos terek sorozatától a kontrasztos megoldásokig, az emlékképek módosító erejétől kezdve a nem vizuális élmények fokozó vagy romboló szerepéig - tanulmányozni lehet a térhatás és a téralkotás néhány jelentős példáját.
A Mölker Steig sajátossága a sokoldalúság. Vonzóereje, hogy nem merevedett múzeummá, de nem is törölt el radikálisan minden megelőző történelmi emléket. A jelentős események maradandóan érintették meg az utat, de e maradványokból, nyomokból, utalásokból következtetni vegy gondolni lehet a teljesre, a szüntelenül változó folyamatra. Soha egy ember, egy korszak egyszerre nem tudott volna ilyen gazdag és jelentést hordozó formavilágot létrehozni, ehhez a történelem fordulatai kellettek. A történelem menete, a múltban kialakult igények és feltételek egy utánozhatatlan, egyszer megvalósult, semmihez sem hasonlítható egyedi emberi környezetet hoztak létre. A Mölker Stgeiget a történelmi körülmények "tervezték".
Részlet a szerző előszavából
Budapest, 2001, 236 oldal 3200 Ft.
Fotó: Lucien Hervé