Bearanyozott zöld irodaház, növekvő pad és okos konyhabútor
Ausztria első irodaháza, a Rivergate arany fokozatú LEED minősítéssel, napenergiával növekvő-szövődő pad, valamint önfenntartó konyhabútor futurisztikus külsővel. Mindezt - sok más érdekesség mellett - megtekinthették az érdeklődők Bécsben, ahol Pók Enikő járt az Európa Design által szervezett szakmai kirándulás keretében.
Rivergate irodaház – a fenntarthatóság jegyében
Bécsben, a Dunaparton található a Rivergate irodaház, mely fenntartható fejlődést szorgalmazó koncepciójával, dunai panorámás irodákkal és flexibilis tereivel kíván betörni az ingatlanpiacra. Az Auer+Weber+Assoziierte német iroda által jegyzett épület 2010-ben elnyerte az osztrák DIVA Immobilien Awards díjat a leginnovatívabb ingatlan kategóriában. A ház a négylépcsős LEED minősítés arany fokozatával rendelkezik – az irodaépületek közül Ausztriában elsőként. A rangos „zöld épület” minősítéshez hozzájárult az irodaház geotermikus energia-, és talajvíz-felhasználása, valamint az összenergia-megtakarítás érdekében tett lépések. A kivitelező elmondása alapján a vasbeton födémek aljában vezetett mennyezetfűtést használnak, mellyel a primer fűtési rendszerekhez képest 35%-os megtakarítást ér(het)nek el. A US Green Building Council a minősítésnél előnyben részesíti azon projekteket, melyek az adott város közlekedési struktúrájába jól illeszkednek – ez a Rivergate esetén maximálisan érvényesül, sőt, a dolgozók környezettudatosságának ösztönzése érdekében bicikligarázst is kialakítottak a földszinten. A normál - jól kihasznált -, földre rögzített kerékpártárolók mellett többségben vannak a - jól fotózható, ám kihasználatlan - függesztett, fali alkalmazások, amelyek megmozdításához egész felsőtestem súlyát igénybe kellett vennem.
Belsőépítészet - amikor az előcsarnok élhetősége eltörpül a LEED minősítés oltárán
Otto Wagner szerint „az építészetnek új formákat kell létrehoznia a társadalmi igények és a műszaki-mérnöki fejlődés eredményeinek figyelembevételével”. Bár az általa tervezett, szecessziós stílusú bécsi Postatakarékpénztár épülete - a Rivergate együtteséhez hasonlóan - használta az alumínium és üveg szerkezeteket, belső tere élhető tudott maradni. A Rivergate platina fokozatú LEED minősítéséhez - véleményem szerint - hiányzik az épület belső környezetéből az a törekvés, hogy pozitív hatásokat gyakoroljon az emberre. Az árnyékoló üvegtől szürkén sápadt térnek a napsárga beléptető kapu csak csekély vidámságot képes kölcsönözni, ehhez hozzáadódik a megfigyelő kamerák elhelyezése - már csak az orwellihez hasonló teleképeket hiányolom a kellően nyomasztó összképhez. A térbe állított monolit vasbeton lépcső rideg hatását a mennyezethez rögzített, sodronyokra felfuttatott növényekkel próbálják enyhíteni; valószínűleg a konferenciaterem zöld frontja is a természetet hivatott – mesterséges formában – visszacsempészni az épületbe.
The idea of a tree - egy fa növekedéséhez hasonlóan fejlődő pad
Bécs egyik designközpontjában, a Stilwerkben járva találtam rá a Limited Edition Design Gallery-re, ahol – a Design Hét 2011 keretein belül megismertetett Walking Chair Design Studio bútoraival egy térben – lettem figyelmes egy különleges ülőbútorra. A „The idea of a tree” pad egyenetlen formáját és természetes anyagát szemlélve felmerültek bennem a következő kérdések; hogyan készült, miért változik anyagának színe, miért nem egyenletes a pad vastagsága? Kérdéseimre a mischer’traxler tervezőpáros kisfilmje válaszolt: a napenergia felhasználásával létrejövő pad szerkezete az adott nap fényviszonyaihoz mérten változik, akárcsak egy fa növekedése a természetben: kevés napfény esetén a gép lassan sző, ezzel összefüggésben a pad is rövidebb és vékonyabb lesz, míg napsütéses időszakban hosszabb és vastagabb lesz a bútor – így, ha valaki a lehető leghosszabb padra vágyik, Szent Iván nappalára tegyen rendelést.
Önfenntartó konyhabútor – nemcsak szép, hanem okos is
A Faltazi csoport hozta létre az EKOKOOK konyhabútor-koncepcióját az ökológiai lábnyom csökkentése érdekében. Elsőre egy – a szó pejoratív értelmében véve – „trendi”, élénkzöld-szürke színű konyhaszigetnek tűnik, alsó részén funkcionalista, felül formalista jegyekkel - ám a futurisztikus külső mély tartalommal ruházódik fel, miután megértjük működését. A minimálnak nem nevezhető bútordarab maximálisan helytakarékos, az ökologikus koncepció a tárgy egészét áthatja. A szelektív hulladéktárolás minimális helyen történik: az üveget egy rugós kés töri apró darabokká, a papírt egy iratmegsemmisítő darabolja fel, majd egy préselő tömöríti össze - hasonló módon, mint a fémdobozokat és a műanyag palackokat. A salátamosónál felhasznált víz útja reservoir rendszeren keresztül megszűrve egy tároló tartályba vezet, amelyet a konyhabútor tetején élő növények locsolására is fel lehet használni. Sőt, a növények alá tehetjük a konyhaszigetben komposztált földet (vagy a vízzel felhígított tápoldatot), amely a kiválogatott háztartási hulladékból jön létre a jótékony hatású mikroorganizmusok közreműködésével.
Pók Enikő
Kapcsolódó oldalak:
