Belgrád, Tudományos Ismeretterjesztési Központ – bemutatjuk a Pikasch Építész Stúdió pályaművét

A belgrádi Tudományos Ismeretterjesztési Központ pályázatán részt vett hazánkból a Schrammel Zoltán és Pirayesh Arash vezette nemzetközi csapat is, akik tervükben egy, a természeti környezet ihlette formavilágú, fenntarthatóan működő és zöldbe ágyazott együttest vázoltak fel, amely kontrasztot teremt a környező tömb szikár, geometrikus beépítésével.

Szerbia és fővárosa impozáns tervekkel igyekszik Európa felé közelíteni. Ez a tervpályázat is bizonyítja, hogy a fejlődésben való egy évtizedes megtorpanást feledtetni szeretnének, és ehhez szimpatikus módon nemzetközi színteret választottak. Egy korábbi szerbiai tervpályázaton kapott kedvező szakmai visszajelzések (Újvidék - Modern Művészetek Múzeuma) részvételre biztattak bennünket. Nemzetközi csapatunk több helyszínen párhuzamosan dolgozva hasznosította az elektronikus médiában rejlő lehetőségeket.

Bevezető gondolatok

A tudomány számára épületet tervezni merő fikció. Vajon mi az a szilárd építmény, amely képes harmonikusan befogadni a naponta fejlődő tudomány eredményeit úgy, hogy az a laikus és szakmai közönségnek is megfelelő hátteret biztosítson hosszú időn keresztül, ráadásul megfeleljen Belgrád városfejlesztési törekvéseinek is? A XX. században a tudomány sokáig úgy fejlődött, hogy az eredmények mellékhatásaival senki nem törődött időben. A XXI. század fordulójára elértük azt az állapotot, hogy több szellemi energiát kell fordítanunk az okozott károk helyreállítására, a fenntartható fejlődési utak kijelölésére, mint magukra a technológiai fejlesztésekre, amelyek a nem szakmai résztvevők számára az érthetetlenség és elérhetetlenség ködébe vesznek. A tudományos vívmányok és a hagyományos hétköznapi élet közötti rés kitágult. Átlagos felkészültséggel képtelenek vagyunk követni a nanotechnológia, bionika, kvantum-mechanika és sok egyéb terület fejlődését. Az emberi tudat számára ismerős alapelemek továbbra is a levegő, a víz, a föld maradnak, valamint a belőlük eredő bioszféra, a hegyekkel, folyókkal, növényekkel, állatokkal és emberekkel. Ezek az elemek az emberi látókörben öröknek nevezhetők, így a tervezés során mi is őket választottuk alapként.

Helyszín, koncepció

A tervezési terület egy urbánus fejlesztés eredménye, elterelt folyómeder mellett feltöltött tavakra, holtágakra, elegyengetett dűnék helyére épített négyzethálós útrendszerrel, ebbe illeszkedő középmagas épületekkel, széles, barátságtalan térközökkel és arányokkal. Az emberek ma újra keresik elnyesett gyökereiket, elvesztett hagyományaikat, amelyek a természeti elemekhez, formákhoz kötik őket. A tervünket ebben a szellemben indítottuk el. A fiatalok tanulmányaihoz olyan épületeket és környezetet terveztünk, ahol az alapelemek kézzelfogható közelségbe kerülnek, ahol az egykori tó felszínét már nem föld takarja, ahol körbetekintve több zöldet és vizet látni, mint építőanyagot. Véleményünk szerint az ilyen környezetnek szemléletformáló ereje van, amire most mindennél nagyobb szükség van. Természetesen épületeket (is) kellett terveznünk, hiszen a tudományos képzés, ill. nevelés terekben folyik, amelyek felületükkel tömegeket formáznak. Jelen esetben ezeket a tömegeket morfológiai elemekbe formáltuk, dombokba és sziklákba:

• a bemutató tereket és a konferenciaközpontot úgynevezett kiállító sziklákba, amelyek a forgalmas Arsenija Carnojevica főút mentén képeznek megállító pontot tömör, magas tömegükkel,
• az egyetemet dombokba, amelyek befelé lágy, növényekkel borított lejtőkkel, kifelé igazi mai épülethomlokzattal néznek,
• az egész létesítmény szívét egy szigetbe, amely egy közösségi tér, ahol az emberek együtt lehetnek,
• a fenntarthatóság technológiai hátteréül szolgáló szélkerekek és napelemek sorát egy erdőbe,
• míg a környezet kedvezőbb klímáját biztosítani hivatott víztömeget egy tóba, amely egyben emlékeztet is a terület múltjára.

Funkcionális elrendezés

A területre érve a gépjárművek földdel fedett, többszintes parkolókba hajtanak, ahonnan a látogatók már csak gyalogosan érhetik el céljaikat a dombok között, a hidakon, vagy éppen tóparti promenádon. Az egyetem és a tudományos intézetek számára az első ütemben tervezett épületszárnyak közé később újabb szárnyak építhetők, ill. az dombok tetejére az előre kialakított alépítményre újabb sziklák emelhetők. A bevilágítást a dombba vágott hasadékok biztosítják, amely alatt a fő közlekedési tengely húzódik. Az ennek végén nyíló egyetemi kapu a központi sziget felé néz. A sziklák gyalogos bejárata a tóparton a sziget felől nyílik. Mivel a személygépkocsik az egyik sziklába rejtett gépesített parkolótoronyban már eltűntek, a látogatókat gyalogos sétára kényszeríti a mesterséges terep, a sekély völgyön át a szigettől a kiállítási térig, ill. a konferenciaközpont vagy előcsarnok sziklatornyáig.

A látogató terület központja is erről a térről nyílik, a kávézóval együtt. A kiállító területen belül külön szinteken helyezkednek el az időszaki bemutatótermek és az állandó gyűjtemények terei. A magas sziklákban belül galériák biztosítják - igény szerint - a függesztett elemek testközeli megtekintését, ill. egy ponton kilátót is terveztünk a belső tájra. A programban szereplő Tudományos Parkot az épület tetején, a zöldtetőn alakítottuk ki, amelyre a felső szintről lehet kilépni. A bemutató terek gazdasági kiszolgálását az alsó szinten oldottuk meg, a városrendezési terven is szereplő feltáró út megtartásával. A buszokat is e mentén helyeztük el - részben fedetten.

Szerkezet-, és anyaghasználat

Az épületek szerkezeteinek megválasztásánál is a fenntarthatóságot tartottuk szem előtt. A fő alapanyagok nagy része a helyszínen megtalálható: a kavics a földben, a víz a talajban - az egykori tónak köszönhetően -, csupán a cementnek és az acélnak kell messzebbről érkeznie. A sziklák mérete egy vázrendszert kíván, amelynek külső héjalásaként helyszínen készülő szálcement lapokat terveztünk. A lapok felülete a helyszín lenyomata, a levelekkel, ágakkal, földdel, kavicsokkal, ahogy az igazi sziklák is őrzik évmilliók nyomait.

Fenntarthatóság

Az épületegyüttes fenntartható működtetéséhez megújuló energiaforrásokat kívánunk használni, nevezetesen a mozgó levegőből villamos energiát nyerünk szélkerekek által, a földből, vízből és napsugárból pedig a fűtéshez és hűtéshez szükséges energia érkezik talajszondák és természetes párolgások segítségével. Optimális esetben az általunk tervezett megoldásokkal az együttes passzív épületként is üzemeltethető, ami szerintünk a legjobb helyen ad példát a fenntartható életvitelre.