Belsőépítészet és design
Szentpéteri Márton bevezetője a havi témához.
Avagy a falakon belül...
A belsőépítész Magyarországon általában inkognitóban dolgozik, hiszen itthon a legjobb esetben is csak az épületek építészeinek nevével törődik a kritika. A nagyközönség pedig még az építészeket sem ismeri az egy Makoveczen, esetleg Fintán kívül. Persze, sajnálatos módon, a belsőépítész a tervezői szakmában sem foglal el sokkalta rangosabb pozíciót idehaza!
Sokan nemes egyszerűséggel csupán afféle lakberendezőnek tartják a belsőépítészt, s annak rendje és módja szerint gőgösen lenézik munkáját. Nem kevesen pedig teljesen szükségtelennek is ítélik a belsőépítész tennivalóit, aztán a kivitelezéskor meg ott állnak, ahol a part szakad; a melósok kényének, kedvének kiszolgáltatottan. Ki ne ismerné az efféle mondatokat: ”Diagonálba rakjuk a csempét, főnök?”
Más esetekben viszont éppen az építész gondolja úgy, hogy minden további nélkül képes belsőépítészként gondolkodni és dolgozni, ennek aztán a legtöbb esetben bizony megvan az eredménye, ha hiányzik a belsőépítész szakmai rutinja - remek példa erre, mi is történt a Művészetek Palotájában, ahol nem egy avatott belsőépítész esett el attól a lehetőségtől, hogy eredeti terveit megvalósítsa, mert közbelépett a mindentudó, karmester ”főépítész”.
A belsőépítész munkája természetesen megkerülhetetlen, hiszen ő végzi az építész teremtette terek finomra hangolását, egy hatalmas épület megtervezéséhez mérten sokszor csak nüansznyinak tűnő finom beavatkozásaival ő teremti meg azt a belsőt, amely mindennapjainkat a legközvetlenebbül határozza meg. A belsőépítész dönt a színekről, a belső terek tagolásának végső szerkezetéről, ő határoz az anyagokról, a bennünket körülvevő felületek, tárgyak és bútorok minőségéről. Aki dolgozott már együtt belsőépítésszel, tudja, hogy a jó designer még a legrosszabb tereket is élhetővé varázsolja, míg az, akit a Jóisten nem áldott meg tehetséggel, még a legizgalmasabb épületeket is tönkre tudja tenni. A belsőépítész felelőssége óriási, s ez a hatalmas felelősség korántsem áll összhangban társadalmi elismertségével. Ez még akkor is így van, ha ez az exteriőrön mindez nem is látszik az esetek döntő többségében.
A belsőépítész eszményi esetben persze olyan designer csapatban dolgozik, ahol az építészek, tájtervezők, kerttervezők és formatervezők együtt tervezik meg a teljes épületet és környezetét, vagyis az épített környezet minden egyes eleme egy olyan egységesen átgondolt rendszerbe illeszkedik, amelyik kreatív team-munka végeredményeként értékelendő.
Összeállításunkban a hazai belsőépítészet néhány ismertebb és kevésbé ismertebb figuráját mutatjuk majd be, illetve olyan formatervezőket, s formatervező stúdiókat, ahol lakberendezési tárgyakat - bútorokat, lámpákat vagy épp ajtókat, ablakokat - terveznek. Ugyancsak olvashatnak majd cikkeket az idei milánói bútorvásárról és kísérő rendezvényeiről (i Saloni), illetve terveink szerint a hazai felsőoktatás azon intézményeiről, ahol belsőépítészeket is képeznek.
Sz. M.