Ahogy korábban beszámoltunk róla, tavaly szeptember 23 és október 23 között került megrendezésre a Beta – Temesvári Építészeti Biennálé – most annak fő kiállítását mutatjuk be részletesebben. A kurátorok, Daniel Tudor Munteanu és Davide Tommaso Ferrando célja a „kiskapu" (loophole) fogalmának feltárása volt, amely kifejezés az angol nyelvben egyszerre utal az erődök védelmi falában lévő lőrésekre, és átvitt értelemben, a város szabályozásában rejlő résekre.
Bevezető
A kiállítás célja az volt, hogy cselekvésre ösztönözze a polgárokat, és felvértezze őket a városi szövet kisajátítására. A bemutatott projekteket és akciókat az alapján választották ki, hogy a közterületek használatát szabályozó törvények megkérdőjelezésével újszerű városi szituációkat hozzanak létre. Az új téri helyzetek nyers és őszinte képet festenek a városról, kihasználva a kietlen átjárókban és sikátorokban rejlő lehetőségeket.
A kurátori koncepció keretében egy geometriai rácsot illesztettek a város szövetére, véletlenszerű kereszteződési pontokat létrehozva. A pontokat egy 23 kilométer hosszú, véletlenszerű ösvény köti össze. Az útvonal egyes pontjain kisméretű installációk kaptak helyet, melyek a város egy-egy figyelmen kívül hagyott szegletét hivatottak feltárni.
A kiállítás megnyitója előtt önkéntesek járták végig az ösvényt, akik sárga festékkel jelölték ki a nyomvonalat. Ez a rejtélyes aktus automatikusan beindította a helyiek fantáziáját, akik már a kiállítási tárgyak tüzetes felfedezése előtt elkezdték találgatni a nyomok céljait. A városszövetet átszelő útvonalak fiktív mikroközösségekhez kapcsolódnak, melyek új rétegekkel és témákkal töltik fel a várost.
Amikor az ösvény eléri a Fabric negyedet, a sárga vonal egy használaton kívüli, szecessziós épület bejáratához vezeti a látogatókat, melyet hivatalosan Ștefania-palotának hívnak, de a köznyelvben Majomházként emlegetik. Az elnevezést a homlokzatot díszítő szobrok ihlették – a pajzsot és dokumentumokat tartó majmok és medvék – amelyek állítólag a helyi politikusokat ábrázolják, akik ragaszkodtak hozzá és követelték, hogy a középületen szerepeljenek. A Majomház belsejébe érve a vonal az épület korábbi tereinek labirintusát köti össze: könyvtár, bár és tanterem, a városi installációk beltéri folytatásaként értelmeződnek újra. A kurátorok vágya, hogy ez a beavatkozás legyen az első lépés az épület teljes rehabilitációja felé.
A kiállítást kísérő szöveg:
A falak az ellenőrzés eszközei. A befogadás és a kirekesztés bináris eszközei: ha az egyik oldal a bentet jelenti, a másik biztosan a kintet. A falak a hatalom fizikai megtestesülései: megakadályozzák az átmozgást, a kommunikációt, szabályozzák a viselkedést és a tulajdonviszonyokat. Minden fal mögött – legyen az téglából és habarcsból, vagy éppen kódsorból – a törvények, a parancsok, a normák, a szabályok, a szerződések, a kódok, a protokollok, a feltételek, a hiedelmek és az ideológiák állnak. Ezek a társadalmi konstrukciók az igazi falak, amelyek formálják környezetünket.
Ezek a láthatatlan falak folyamatos "újtárgyalás" alatt állnak: módosítják, bővítik, felülvizsgálják, aktualizálják, összeállítják, cenzúrázzák, hamisítják, törlik, lefordítják, értelmezik, elfelejtik, elhanyagolják vagy törlik őket. Csak a tárgyalási folyamatban való részvétel esetén válik lehetségessé a fal természetének megváltoztatása: ami eddig csapdaként állt, az meg is védhet. Bár a falak bizonyos embercsoportokat bezárnak és cserébe másokat kizárnak, azokat mindig át lehet törni, és ha ez megtörténik, akkor képesek lehetünk különböző embercsoportok összehozására és megszervezésére. A falak a fennálló, megszokott rend megtestesülései. Áttörni őket azt jelenti, hogy megzavarjuk annak a módját, ahogyan létrejöttek, megnyitva a lehetőségét egy másfajta társadalom létezésének.
Az áttörés egy sajátos fajtája a lőrés, angol nyelven „loophole" (angolul a loophole szó egyszerre jelöli a lőrést és a köznyelvben a kiskaput – a szerk.). A katonai építészetben a lőrés olyan védelmi és megfigyelési eszköz, amely lehetővé teszi, hogy az íjászok vagy tüzérek kilőjenek egy erődítményből, miközben a tüzelő láthatatlanul és fedezékben marad. A kiskapukon inkább menekülési eszközöket értenek: olyan ellentmondásokat vagy hézagokat, amelyek lehetővé teszik egy jogszabály, egy szerződés vagy egy kötelezettség kijátszását. Anyag vagy anyagtalan, lőrés vagy kiskapu, mindkettő lényege, hogy fegyverként használják.
Az Another Breach in the Wall a kiskapuknak van szentelve: olyan projekteknek és akcióknak, amelyek képesek kivételes városi tereket létrehozni azáltal, hogy megkérdőjelezik azokat a törvényeket, szabályokat és kódokat, amelyek szerint a városokat létrehozzák és lakják. Ezek a beavatkozások nem követik a törvényeket, szabályokat és kódokat, hanem újtárgyalják, újraértelmezik, vizualizálják, kihasználják szürke zónáikat és kikerülik vagy radikalizálják őket. Ha a törvények, szabályok és kódok a láthatatlan falak, amelyek mindennapi életünket szervezik, akkor az Another Breach in the Wall célja a kiskapuk megtalálása, amelyek segítségével ezeken a falakon lőrések nyílhatnak, új és váratlan cselekvési formákat lehetővé téve.
Az Another Breach in the Wall tehát olyan áttörési stratégiákat mutat be, amelyekre az építészeken kívül művészek és aktivisták is hatással lehetnek. Így bontakozhat ki a város kreatív és kritikus megközelítése, a város használatának és termelésének átalakítása. A biennálé kiállításának célja tehát, hogy az emberek felismerjék, megkérdőjelezzék és tágítsák politikai cselekvőképességük határait, képessé téve őket környezetük felforgatására, átalakítására, és megadva mindenkinek a városhoz való jogot.
Daniel Tudor Munteanu & Davide Tommaso Ferrando
Bevezető, szerk. és fordítás: Borenich Levente