Beszámoló a népi építészettel foglalkozó konferencia megnyitójáról
A Népi/vernakuláris építészet: a hagyományoktól a jövőig című konferencia ünnepélyes megnyitójára augusztus 27-én, a budapesti Walter-Rózsi villában került sor. A beszédeket és a plenáris előadásokat nemzetközi szakemberekből álló kerekasztal-beszélgetés követte.
A 2023. augusztus 27–30. között rendezendő, a Veszprém–Balaton Európa Kulturális Fővárosa 2023 program keretében megvalósuló konferencia fókuszában a népi/vernakuláris építészet és a professzionális építészet párbeszéde áll. Az évszázadok alatt kikristályosodott hagyományos formakincs és technológiák mellett az újrahasznosítás, az energiatakarékosság igénye is természetszerűleg jellemzi a népi építészetet; azonban a kortárs építészetben is egyre fontosabb a fenntarthatóság és a regionális arculat, a „hely szelleméhez" való kapcsolódás.
Az öt kontinens elismert szakembereit felvonultató rendezvény az MTA VEAB Népi Építészeti Munkabizottság, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet és a Szimmetria Alapítvány közös szervezésében valósul meg. A résztvevő vendégek az ünnepélyes megnyitó előtt vezetett épületbejárás keretében ismerhették meg a megnyitónak otthont adó budapesti Walter Rózsi-villát és egykori lakóinak történetét, az MMA Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ jóvoltából.
Az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet részéről Csáji László Koppány, az intézet igazgatója köszöntötte a megjelenteket. Beszédében kiemelte, hogy a népi építészet nem omladozó, avítt épületek sokasága, hanem egy évszázadok, évezredek alatt érlelődő tudás az elérhető anyagok természetéről, a családról és a településről, az épület funkcióiról és a benne élők értékrendjéről. Korántsem változatlan ez a tudás, ezért hangsúlyozta a népi és a professzionális építészet kölcsönhatását és párbeszédének fontosságát. Nagy Dénes, az MTA VEAB Népi Építészeti Bizottságának elnöke emlékeztetett arra, hogy hazánk számos olyan tehetséget adott a világnak, akik aztán e téma nemzetközileg is elismert szaktekintélyeivé váltak. A szakmai fejlődés alapjaként a tudásmegosztást jelölte meg, és reményét fejezte ki, hogy a megrendezendő konferencia szakmailag inspiráló és előremutató beszélgetéseket segít majd elő.
A program az ausztrál építész, Anthony Gall, az Óbudai Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karának dékánja, valamint Wesselényi-Garay Andor építész, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének tudományos főmunkatársának plenáris előadásaival folytatódott. Gall az erdélyi építészet egyik legmeghatározóbb alakjának, Kós Károlynak a regionális építészeten túl a helyi magyar közöségekre, kultúrára gyakorolt, máig érezhető hatását elemezte. Előadásban részletesen ismertette Kós Károly szakmai életútját, és a népi építészethez fűződő viszonyának alakulását az építész kézzel rajzolt épületterveit felhasználva. Rámutatott életművének és Erdély huszadik századi történelmének összefüggéseire, illetve arra, hogy Kós tradíciókon alapuló épületei, hagyományos falusi környezetbe ágyazott írásai segíthették az erdélyi magyarságot identitásának megőrzésében.
Wesselényi-Garay Andor a csűr mint épülettípus építészetet inspiráló szerepéről beszélt, székelyföldi példákkal illusztrálva gondolatmenetét. Kiemelte, hogy a kortárs ökoregionális építészet azért különösen izgalmas, mert mind a magyarországi, mind az erdélyi építészeti hagyományoktól függetlenül jött létre, és mindezzel együtt lokálisan is általánosan elismert irányzattá nőtte ki magát, első példái pedig jól elkülöníthetőek. Kitért arra is, hogy az építészeknek időbe telt, míg felismerték a csűr jelentőségét, illetve azt, hogy jellemzői egybevágnak a kortárs építészet legfrissebb irányzatainak elképzeléseivel, ezért az épülettípus remek forrásként szolgál a jelen szakembereinek, amit több példával is illusztrált.
A köszöntőbeszédeket és a plenáris előadásokat Erdő Zoltán Erdélyi Magyar Örökség díjas tárogatóművész zenei előadása keretezte, melyben a hungarikumnak számító hangszeren többek között kuruc dalok, a Vietorisz-kódexből származó XVII. századi tánczenék és – igazi kuriózumként – egy finn népdal is megszólalt.
A plenáris előadások után egy, a vernakuláris építészettel foglalkozó tudományos társaságok története szempontjából is újszerű kerekasztal-beszélgetésre került sor. A résztvevők Elaine Jackson-Retondo, az amerikai egyesült államokbeli Vernacular Architecture Forum elnöknője, Adrian Green, a nagy-britanniai Vernacular Architecture Group elnöke, Howard Davis, az előkészületben lévő, Vernacular Architecture: Critical and Primary Sources című, többkötetes tudományos mű szerkesztője, valamint Nobuo Mishima, a japán Saga Egyetem építészprofesszora voltak. A beszélgetést Nagy Dénes (MTA VEAB) moderálta. A kerekasztal azért volt egyedülálló, mert az említett szervezetek képviselőinek többsége eddig nem ismerte egymást, és nem jött létre köztük ilyen széles körű eszmecsere. A résztvevők ismertették az általuk képviselt társaságok törekvéseit, és megvitatták a szóhasználatban (vernakuláris – népi) mutatkozó különbségeket, illetve a jövőbeli együttműködések is szóba kerültek.
A konferencián részt vevő szakemberek a megnyitót és a szakmai programot követően elindultak a háromnapos rendezvény helyszínére, Veszprémbe.
Forrás: Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet
