Betonba zárt pillanatok

Lezárult az első hazai KAZA Concrete Designverseny, melynek győztes pályaműve a LAB5 Architects által tervezett 'Fragments' című burkolatterv lett. Különdíjat kapott továbbá Karlinger Manó 'Freya', Kovács Mónika 'Pure Edge' és Zatykó Krisztina 'Raster' című munkája.

A KAZA Concrete Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban megrendezett tervezői pályázatait követően idén először Magyarországon is megrendezte burkolat-tervezési versenyét. A szakterülettől és képesítéstől függetlenül minden pályázni vágyó, így egyetemi hallgatók számára is nyitott versenyre olyan, modulárisan installálható háromdimenziós betonburkolat-ötleteket vártak, amelyek egyedi koncepción alapulnak, és formavilágukkal újdonságot visznek a KAZA termékeinek sorába. Pályázni bármilyen, betonból elkészíthető és sorolható formájú laptervvel lehetett. 

 

 

A zsűri tagjai voltak:

• Branczik Márta // Művészettörténész, kurátor, a Kiscelli Múzeum Építészeti Gyűjteményének vezetője.
• Hoffmann Petra // A Stilblog.hu főszerkesztője, a Stilshop és a Temporary Designer Tattoos alapítója és tulajdonosa.
• Martinkó József // Építészeti- és design szakíró, az OCTOGON magazin főszerkesztője,
• Minusplus - Rabb Donát, Alexa Zsolt és Schreck Ákos // Személyre szabott, egyedi megoldásokra specializálódott tervezőiroda. 
• Szabó Levente DLA // Pro Architectura-díjas építész, a BME Középülettervezési Tanszékének docense. A Hetedik Műterem Kft. alapítója.

A győztes design: ’Fragments’

„Kint vagy bent, tegnap vagy egy fél évszázada, klasszikus vagy kortárs – a beton olyan építőanyag és felület, mely sokféle helyen megállja a helyét, de mégis egyfajta biztos, erős, belső kisugárzása van. Találkozhatunk vele luxus belsőépítészetben a falon, elhagyott épületi elemként a szabadban,
középületben, vagy alárendelt, ipari funkciójú térben, bunkerben, dísztárgyon.

Időtlen, akár időjárásnak is kitett, friss, szikár, állhatatos. Jól áll neki a kor. De jól áll neki az első pillanat is. Elképzeltük, hogy milyen lenne, ha 100 évre kint hagynánk a természetben egy beton elemet, majd megnemesítve behoznánk, és belsőépítészeti elemet avanzsálnánk belőle. A beton keletkezésekor felvesz egy formát, mint egyfajta időkapszulában, megfogja a pillanatot, és utána mindig ezt mutatja nekünk. Ha a földre fektetnénk egy betonlapot, és egy évszázad elteltével megvizsgálnánk, vajon mennyi minden ülepedne rá, vagy a felülete hogyan öregedne, érdekes képet találnánk.

Látnánk egyrészt a természet, környezet, időjárás következményeit, másrészt a történelem, az egymásra rakodó emberi korszakok rétegeit. Egy pillanatban a folyamatot megállítva, megragadhatnánk ezt a réteges elemet, mely egyik korszakot sem mutatja be, hanem azt a pillanatot, ahol a „korszak-sorozatot” megállítottuk. A tervezett Fragments (az angol „repedés”, „darabka”, „részlet”, „töredezés” szóból ered a fantázianév) burkolat ezen törékeny atmoszféra megörökítésére tesz kísérletet.”

LAB5 Architects