Walter Maria Förderer látszóbeton templomai nem klasszikus erődtemplomok abban az értelemben, hogy valójában nem szolgálnak és nem is szolgáltak soha védelmi célokat. Tömegük és robusztusságuk, a homlokzatot tagoló „lőrések" látványa azonban várakra emlékeztet, illetve a népszerű tetris játék egy elrontott pályájára.
A hazánkban kevésbé ismert Walter Maria Förderer épületeit a szintén svájci Le Corbusier és a karrierjét szintén szobrászként kezdő Gottfried Böhm munkáihoz szokták hasonlítani. Förderer 1928-ban született Svájcban, eredetileg szobrásznak tanult Bázelben, ami – a német dadaista Kurt Schwitters hatásával együtt – rányomta bélyegét az alkotásaira.
1956-ban Rolf Georg Ottóval alapított közös építészirodát, amelyhez később csatlakozott Hans Zwimpfer is. Az iroda legfontosabb munkája a Sankt Gallen-i Egyetem épülete, az iroda több iskolaépületet tervezett, Förderer figyelme azonban a 60-as évektől kezdve az egyházi épületek felé fordult. 1966 és 1979 között 12 katolikus és evangélikus templomot tervezett Svájcban és Németországban. A modernizmustól és posztfunkcionalizmus-dekonstruktivizmus felé tartó Förderer középkori elemekből is merített, hatalmas látszóbeton „erődtemplomait" egyben a brutalizmus cimkével szokás ellátni.
Förderer 1966-ban nyerte meg Hérémence az 1946-os földrengésben megrongálódott templomának pótlására kiírt pályázatot. A Szent Miklós templom 1967-től 71-ig épült. A hegyoldalba épített, szinte már városszerű komplexumot szokás a „hit bunkerének" is nevezni.
A bettlachi Szent Kelemen templom 1965 és 1969, a churi Szent Kereszt templom 1966 és 69 között épült.