A kerékpáros közfunkció tervezésének gondolata már a diplomaterv előkészítő fázisában megfogalmazódott bennem a sportág iránti érdeklődésem miatt. A kerékpározási szokásokat vizsgáló felmérések adatai egyértelműen mutatják, hogy az utóbbi években a kerékpár mind hobbi, mind effektív közlekedési célú felhasználása jelentősen megnövekedett, továbbá megfigyelhető, hogy külföldi mintára egyre több magyar cég alkalmaz sikerrel kerékpáros futárokat, kiváltva ezzel a rövid és közepes szállítási távolságra nagyrészt szükségtelen motorikus szállítóeszközöket.
Ez a kedvező tendencia az érdeklődés fenntartásával, további népszerűsítéssel vélhetően a jövőben is megmaradhat, de ehhez mindenképpen szükség van távolabbi célok egyértelmű megfogalmazására és előirányzására. Ezen törekvést támogatva készítettem el diplomatervemet, a velofutár központtal kiegészített kerékpáros klub épületét.
A kerékpársport pécsi vonatkozásait vizsgálva ráleltem egy kiadványra, mely foglalkozik többek között Zsolnay Vilmos 'Pécsi Kerékpár Egylet'-ben betöltött szerepével, továbbá néhány mondatban említést tesz az általa építtetett, de később teljesen lebontott pécsi velodromról is, melyet Molnár Endre tervezett. A továbbiakban a pályakerékpározás vonalán folytattam az adatgyűjtést, így találtam rá a negyed kilométeres olimpiai körpályának mintegy tized részére csökkentett, mini velodromra, mely tervemben helyet is kapott.
A futárok társadalmát, történetét vizsgálva látható, hogy több kerékpáros sportág létrejötte és a pályakerékpározás is több szálon párhuzamba hozható velük, továbbá ugyancsak a futárokhoz köthető a fixi szubkultúra megjelenése, melynek megismertetése szerves részét képezi a funkciónak.
A tervezett funkció két fő egységre bontható fel, melyek szervesen kapcsolódnak egymáshoz. A nagyobb a pécsi kerékpáros közösséget kiszolgáló klub, a kisebb pedig a szállítást végző kerékpáros futárszolgálat.
A pinceszintre kerültek a vizesblokkok, a raktár, valamint a gépészeti helyiség.
A földszinten található az egyéni szervizelés lehetőségét biztosító ’csináld magad pont’, a spektrum maradék hányadát a hivatásos szerelők által működtetett szerviz fedi le, mely helyben ki tudja szolgálni a futárszolgálat igényeit is. A kávézót a földszinti traktus középpontjába, a szerviz mellé helyeztem, így közvetlen vizuális kapcsolatba kerül az udvarral és a velodrommal is.
Az első emeleti szint lényegét tekintve a kávézó fogyasztóterének kibővítése, emellett vásárlótérként működik és nézőtér funkciót lát el. A második emeleti futárközpont lényegét tekintve egy diszpécser iroda, mely a futárok koordinálását végzi, alfunkciói révén pedig képes kielégíteni a dolgozók munkahelyi igényeit.
A választott funkciót kezdettől fogva Pécsen képzeltem el. A megfelelő működés elérése érdekében a helyszín keresését a történelmi belváros közvetlen közelébe eső területekre szűkítettem, hiszen ezek a zónák a város súlypontjában vannak, nagy gyalogos- és kerékpáros forgalommal bírnak, ellenben az autós forgalom korlátozott vagy engedélyköteles. Fontos volt behatóan megvizsgálni a város kerékpáros közlekedési rendszerét, melynek feltérképezésében jelentős segítséget nyújtott az ’UrbanCyclr’ alkalmazás adatbázisa.
Minden szempontot figyelembe véve választásom a Várady Antal utca északi végén található foghíj telekre esett. A szomszédos teresedés térburkolatát és a behajtási korlátozást kiterjesztettem az utca északi részére.
A környező épületállomány igen értékes, a főként barokk, copf, klasszicista és romantikus stílusú épületek közül sok műemléki vagy helyi védettséget is élvez, bennük túlnyomórészt lakó- és kereskedelmi funkciók működnek.
A néhány éve szabadon álló foghíj telek formáját tekintve közelítőleg téglány alakú, a szabályozás szerint maximum 60 százaléka építhető be zártsorú vagy hézagosan zártsorú módban.
A terület enyhe déli lejtése nyomán a 19 m széles utcafronton 1,15 m magasságkülönbség mérhető, az átlagosan 12,5 m mélységű telken az utcára merőleges irányban állandó a szintmagasság.
Az északi oldalon található szomszéd nyeregtetős, kétszintes, de igen magas épülettömege teljes telekszélességű, a keleti szomszéd egyszintes, félnyeregtetős épületében lakófunkció található, csakúgy, mint a rá merőlegesen elhelyezett kisebb szárnyban is; ezek udvarmagassága a telek legmagasabb pontja felett helyezkedik el kb. 1,5 m-rel.
A déli szomszéd a telekhez két oldalról is csatlakozik. Utcafronti része magas földszintes, keskeny, nyeregtetős, míg hátulsó épületszárnya kétszintes, félnyeregtetős tömeg; ez utóbbi rész átfedésben kapcsolódik a telek keleti oldalhatárához.
Az északi oldalon lévő szomszéd teljes telekszélességű, kétszintes, míg a déli oldalon jelentősen alacsonyabb, keskeny, egyszintes épület található, ezek közé, mintegy köztes lépcsőfokként illesztettem be az új, keskeny épülettömeget, mely lapostetős kialakítású.
Az alaprajzi forma tekintetében a déli szomszéd tömegéhez illesztett, hosszúkás, téglány alakból indultam ki, majd meghatároztam az épületbe és az udvarra való beközlekedés helyét, mely a telek északi végén, legmagasabb pontjához közel kapott helyet. Maga a homlokzati felnyitás keskeny és két szint magasságú. A vertikális közlekedésre szolgáló lépcsőt az épület déli végébe pozícionáltam, itt történik meg a szintek összekapcsolása és a tömeg függőleges irányú felnyitása az orsótérben elhelyezett felülvilágítóval. Ezek után a hasáb udvar felőli oldalát szinkronba hoztam azt a telek szűkülő alakjával, figyelembe véve a tervezett mini velodrom helyszükségletét.
Az épület homlokzatain több rétegben felhordott, antracit színű vakolat jelenik meg, a nagyméretű falfelületeknek fém osztóprofilok adnak ritmust.
A támaszkodó- és ülőfelületek, a teraszburkolat, továbbá a lépcsőfokok és a földszintet a galériától elválasztó födém járófelülete és oldalai fából készülnek.
A vizesblokkokat és a galériát kivéve csiszolt beton padlófelületek jelennek meg.
A lépcső tartóváza, a korlátok rozsdamentes acélból készülnek, a keretekbe kötött háló sodrony van befeszítve.
A sötét homlokzati felület ellenpólusaként a beltérben a tartószerkezeti és válaszfalak, valamint a gipszkarton álmennyezetek fehér felületkezelést kapnak.
A határoló szerkezetek méretezése a 2020-as hőtechnikai követelményeknek megfelelően történt. Az épület lemezalappal készül, a pinceszinti tartószerkezeti falak monolit vasbetonból készülnek, a felsőbb szintek hosszoldali határoló falainak anyaga szintén vasbeton. A nagy munkaigényű be- és kizsaluzást, illetve az utólagos hőszigetelési munkát jelentősen lecsökkentve a szomszédos épületekkel határos falakat kiegészítő hőszigetelés nélkül is megfelelő pórusbeton falazóelemekből építik meg kitöltőfalként. Az acélszerkezetű lépcső orsótéri falai, valamint a födémek - kivéve a galéria szint öszvérszerkezetét - vasbeton anyagúak. A belső térben gipszrost válaszfalak és monolitikus gipszkarton álmennyezetek jelennek meg. A homlokzati nyílászárók típusuktól függően eltérő anyagúak, de minden esetben 3 rétegű hőszigetelő üvegezéssel készülnek.
A tervezési koncepció fő részét képezte a középső két szint egymással közvetett térbeli-, és mindkét szint belső udvarral való közvetlen vizuális kapcsolatának megteremtése, ezért a galéria szintet oly módon alakítottam ki, hogy hosszoldali födémszéleit a határoló felületektől visszahúztam. A felületektől való eltartás némileg lebegő jelleget kölcsönöz a födémnek, továbbá a visszahúzás és a földszinti üvegfelület felfuttatása révén a galéria szintről is zavartalan a rálátás az udvarban elhelyezett velodromra. Előzőekből fakadóan a klub funkciót két részre tagoló közbenső födém felépítése nagyban eltér az épület jellemző tartószerkezeti rendszerétől.
A födém tervezési elvéhez illesztve a lépcső ugyancsak vissza van húzva a külső oldali határoló felületektől, egyedi acél tartószerkezete az orsótér vasbeton falához csatlakozik.
Az É-D iránytól kismértékben eltérő hossztengelyű tetőfelület lehetővé teszi egy nagy teljesítményű napelem rendszer elhelyezését az épületen, mely az előzetes számítások szerint kb. 4,5 kWh/év energiamennyiséget termel. Ez az energia képes működtetni az épület elektromos eszközeit, a fennmaradó mennyiség pedig visszatölthető a hálózati rendszerbe.
Az összegyűjtött csapadékvíz az udvarban elhelyezett tartályba kerül. A szűrt csapadékvizet felhasználhatjuk többek között locsolásra, wc öblítésre is.
A fűtött teret határoló szerkezetek jó hőtechnikai jellemzői révén, továbbá a homlokzati nyílászárók fokozott légzárása miatt az épület belső hőmérsékletének és komfortjának szabályozásáról a tervezett hővisszanyerős szellőztetőrendszer önmagában képes gondoskodni, csupán időszakosan van szükség a távhő hálózatból kapott rásegítésre.
Szarvas Richárd Zoltán
Építőművész DLA hallgató
Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Kar
Breuer Marcell Doktori Iskola