BIOÉPÍTÉSZET 2004−2005

Az Újszegedi Bioépítészeti Napok két évfolyamának szaktanulmányai és szerkesztett előadásai egy kötetben

A Magyar Bioépítészeti Egyesület 2005 februárjában mutatta be a Bába Kiadó gondozásában és a Nemzeti Kulturális Alapprogram Ismeretterjesztés és Környezetkultúra Szakmai Kollégiuma támogatása révén a Bioépítészet-2003 c. kötetet, mely az első magyar nyelvű komplex bioépítészeti könyv címet mondhatta magának. Jelentős várakozás előzte meg és nagy siker fogadta a gyakorlati kézikönyvként és építészetelméleti tanulmánygyűjteményként egyaránt használható kiadványt, példányaiból az ország minden részébe jutott, sőt a határon túlra is. Megjelenése idején már lezajlott a VII. Újszegedi Bioépítészeti Napok (2004. október 12–22.), s már készültünk a sorozat VIII. részére.

 

 

Célkitűzéseink szerint valamennyi konferencia anyagát meg kívántuk jelentetni a konferenciát követő évben. 2006-ban a bioépítészeti napok két évfolyamának szaktanulmányaival és szerkesztett előadásaival tudtunk az érdeklődő közönség elé állni. Pozitív hozammal járt, hogy most egyesített kötetet terveztünk. Semmiképpen sem akartunk átfedéseket az első és a második bioépítészeti könyv között; a „dupla” évfolyam nagyobb szerkesztői szabadságot adott nekünk. E „szabadsággal” már igyekeztünk a felkérések során élni. A nyomdafestékig eljuttatott 20 írás közül kettőt az eredeti, élő előadás hangfelvételéről jegyeztünk le és szerkesztettünk meg.

Három nagy fejezetbe csoportosítottuk a kötetben megjelentetett munkákat.

Az Alapvetés–ben a bioépítészet történelmi–ökonómiai gyökereitől indulunk el, ezt Vidor Ferenc nagy ívű áttekintése követi, Szász János és Ertsey Attila a legégetőbb, legfontosabb társadalmi, településfejlesztési kérdésekkel foglalkozik, Novák Ágnes az ökoépítészeti konzekvenciák gyakorlati megvalósulását vizsgálja egy fővárosi kerületben (Újpalota-zöldváros), végül Szilágyi Sándor az energiafelhasználás konkrét „lecsapódásait” veszi számba.

Az Anyag és szerkezet címet viselő második rész címével ellentétben a legmodernebb házépítési szisztémát (plasztikus szerkezetek), a népi építészet tanulságait és a földházépítés elméletét szembesíti a műanyag építőelemek káros hatásainak megismertetésével. Ez utóbbiak kivédése céljából beszámolót olvashatunk a használt műanyagok feldolgozásának egy fontos lehetőségéről, valamint a természetes anyagokból készülő biopin-festékcsaládról.

A legnagyobb, nyolc fejezetet tartalmazó harmadik rész az Energia–környezetvédelem összefoglaló címet kapta: Sümeghy Zoltán szegedi egyetemi kutató–tanár mikroklíma vizsgálatainak tanulságai után négy megújuló energiával kapcsolatos fejezet következik: két elméleti (Komlós Ferenc, Véghely Tamás) tanulmány után egy írás a társasházi szintű napenergia-felhasználás egyik eredményes projektjéről, egy pedig a megújuló energiákat alkalmazó építés egyes technológiai gondjairól/hibáiról szól. Az alternatív szennyvízkezelés már a 2003-as kötetben is hangsúlyosan volt jelen: ezúttal a nád– és gyökérzónás szennyvíztisztítás sajátosságairól közlünk tanulmányt. Olvasmánynak is kellemes a vácrátóti Balogh-Reppert mérnökházaspár komplex leírása egy már megvalósított nagykertes magánházról, végül az egész földi világot érinti Komlós Ferencék többnyelvű felhívása.

Tovább bővült tehát a Bioépítészet-2003-ban megragadott elméleti és gyakorlati kör; mindenképpen javasolt a két kötet együttes–párhuzamos forgatása, használata.
Örömmel érzékeljük, hogy a bioépítészet iránt változatlanul nagy a lakossági érdeklődés. Ami legalább ilyen fontos, hogy növekszik az építészek, és más szakemberek affinitása is, egyes vonatkozásokban pedig talán még a Politika is számításba veszi létét. A mi munkánk mellett főként az Európai Uniónak a megújuló energiák felhasználására vonatkozó egyre szigorúbb elvárásai motiválják nagyobb aktivitásra a szakmai felelősöket. Sok még a fanyar, szinte gúnyos megjegyzés; de az a bizonyos 20 % (a megújuló energiahordozók részesedése az összenergia felhasználásából) gyorsításra, gyors szemlélet– és technológiaváltásra int sokakat. Mi, bioépítészek, —a szkeptikus kinyilatkoztatásokkal szemben—, nemcsak elérendő realitásnak, hanem a jelenlegi helyzetből kivezető útnak tekintjük e 20 % mihamarabbi elérését, s azt is hisszük, az energia- és anyagpazarló, hivalkodó építkezési „kultúra”, mellyel ma mindenfelé találkozunk, már nem tarthat soká. (A „csodapaloták” építésének, fenntartásának árát mindannyian fizetjük, —egyre keservesebben,— a tovább élő környezetterhelő technológiák, építmények okozta környezeti károk elhárítására közpénzekből fordított milliárdok formájában…).

Az elmúlt évek során csaknem száz kiállító és előadó fordult meg nálunk, a szegedi Bálint Sándor Művelődési Házban: a jelen kötetet elsősorban nekik köszönjük meg, hiszen mind előadásaikat, mint írott tanulmányaikat ellenszolgáltatás nélkül mondták el, bocsátották rendelkezésünkre. Köszönet illeti a szegedi Bába Kiadót: másodszor is vállalkozott bioépítészeti kötet gondozására. Kiemelten köszönjük a Nemzeti Kulturális Alap Ismeretterjesztés és Környezetkultúra Kollégiuma támogatását, mely nélkül fel sem merülhetett volna a Bioépítészet–2004–2005 kiadása. Végül előre is köszönjük a T. Olvasók remélhetőleg intenzív érdeklődését.
Lectori salutem!